Röviden: Sanyo VPC-S4 teszt

Mivel az S3 és az S4 kizárólag a felbontásban térnek el egymástól, cikkünk jelentős része azonos az S3 bemutató cikkével.

Kívülről: egyszerű, aranyos külső, műanyag burkolat, mégis viszonylag masszív felépítés
A VPC-S4 a korábbi VPC-S1 kiköpött mása. Az előlapot szemlélve csak gyakorlott szemek látják meg az apró módosításokat. A gép alja, teteje és oldalai még ennyit sem változtak. Pedig valaminek változnia kellett, hiszen a gép minden irányban kisebb lett. Igaz csak néhány mm-rel, de az ezeknél a méreteknél igenis számít. A legtöbb változás a hátlapon fedezhető fel. A módválasztó kapcsoló az LCD mellől a kereső mellé került és eltűnt a DPOF gomb. Ez utóbbiért nem hiszem, hogy sokan sírnak majd, de a módválasztó csúszka használata sem lett nehezebb így. Az átrendezés oka, hogy az S3-ba a korábbi 1,6″ képátlójú LCD helyett egy némileg nagyobb felbontású (80 ezer helyett 85 ezer pixeles), 1,8″ átlójú LCD került. Számokban a változás kicsi, de ha kiegészítjük azzal az infóval, hogy a korábbi csillogó plexi bevonat helyett erre a gépre egy tükröződésmentes LCD bevonat került, akkor a módosítás már sokkal jobbnak tűnik. Ez erős napfényben sokat segít az LCD használhatóságán, arról nem is beszélve, hogy mivel süllyesztett kivitel, a karcosodásától sem kell tartani.

Bár az átnézeti keresőket nem sokra tartom, de ha már a módosításokról beszélünk, akkor meg kell említeni, hogy a korábban középre tett keresőt a mérnökök eltolták a hátlap bal széle felé, így használatakor az orr nem maszatolja össze az LCD monitort (feltéve, hogy a fotós a jobb szemével néz a keresőbe).

A többi kezelőszerv nem változott. A négy iránygomb és a beállítások elfogadására, illetve a gyors előnézet aktiválására használható Set gomb használata kényelmes és logikus, a szeparált elhelyezésnek köszönhetően a tévedés kizárható.

Optika: új, egyszerűbb optika, kiváló makró képesség

A gép bekapcsolása után azonnal feltűnik, hogy az optika nem olyan, mint amilyen az S1-ben volt. Abból egy két tubusos lencserendszer bújt ki, míg az S4 optikája egyetlen tubusba került. Bár külsőre, és valószínűleg belsőre is, nagyon hasonlít az S3 optikájához, a zoomtartomány azonban háromszorosról 2,8-szorosra csökkent. Ennek valószínűleg az érzékelőlapka enyhe növekedése az oka. A nagylátószögű végpont maradt, de a tele állásban 112 mm-esnek megfelelő gyújtótávolság 105 mm-re csökkent. Nagynak tűnik ugyan, de a különbség elhanyagolható. Ugyanilyen elhanyagolható mértékben változott a kezdő fényerő is. A zoom lépésszámának csökkenése azonban már nem annyira lényegtelen. Míg a VPC-S1 nagyítása 12 lépésben volt állítható, addig a VPC-S4 esetén ezt már csak 7 lépésben lehet megtenni (S3-nál 8 lépés volt). Így a gép e tekintetben a kiemelkedő besorolásból az átlagosba esett vissza. Persze van kárpótlás: a fényképezőgép makróképessége, ami már az S1-nél is nagyon jó volt, tovább javult. A téma akár 2 cm-re is megközelíthető, így a képre kerülő tárgy szélessége mindössze 23 mm. Ez ebben a kategóriában kiváló.

Szintén a változások közé tartozik a manuális élességállítás lehetőségének megjelenése. Ez a VPC-S1-en még nem volt elérhető funkció. Valószínűleg kevesen fogják használni, de előfordulhatnak olyan szituációk, ahol jól jön. Emellett az élességállítási rendszer automatikus, makró és tájkép módokba állítható.

Képminőség: 4 megapixel, interpolálás, szép színek
Az optika által összegyűjtött fényt egy 1/2,5″ tokozott méretű 4 megapixeles CCD lapka rögzíti. Ennek megfelelően a legnagyobb felbontás 2288×1712 pixel. Ezen kívül a menüben az 1600×1200 (2 megapixel) és a 640×480 (VGA) méret választható. Az S3-mal ellentétben ebben a gépben ismét fellelhető a Sanyo gépeken gyakori interpolálás, amivel jelen esetben 8 megapixeles képek készíthetők. Ennek a nagyméretű papírképek készítésénél lehet jelentősége, mivel ilyen módon az interpolálás még a JPEG tömörítés előtt készül el, így a tömörítés hatása nincs felnagyítva. Ez aznban olyan minimális minőségjavulást eredményez, hogy szinte nem is érdemes vele foglalkozni. A JPEG tömörítési arány két lépésben állítható.

A fényképezőgépen az érzékenység nem állítható. Az automatika a kép készítésekor rendelkezésre álló fény mennyiségének függvényében ISO 50 és ISO 200 között választ megfelelő értéket. Az expozíció manuálisan nem állítható, de egy kompenzációs értékkel +-1,8 blendéig módosítható, így azok a témák is lefényképezhetők, amelyek fényviszonyai, tükröződései egyébként becsapják a fénymérőket is. Fájó ugyan, de családi fotósok többsége valószínűleg nem fogja hiányolni, hogy a kép készítésekor az expozíciós értékek (blende, záridő, érzékenység) nem láthatók a monitoron.

Az elkészült képek jó megvilágítás mellett nagyon szépek, ahogy a fény csökken, úgy jelenik meg a képen a képzaj. Ennek mértéke az alacsonyan tartott érzékenységnek köszönhetően még szobában fotózva is jól elviselhető.

Fontos megemlíteni a jó PictBridge implementálást, ami a Sanyo-nak, mint elektronikai gyártónak erőssége. A Sanyo gépek hagyományosan jól együttműködnek PictBridge kompatibilis nyomtatókkal, így a szerkesztőségünkben használt Canon i965-ös fotónyomtatóval is. Így nem csak a kép és a darabszám kiválasztására, de a méret és az elrendezés (normál vagy index) kiválasztására is van lehetőség. Az állítható paraméterek a következők: papírtípus, papírméret, elrendezés (keretes vagy kifutó), képminőség és dátum/idő rányomtatás. Persze ezek beállíthatóságához az is szükséges, hogy a nyomtató rendelkezzen ezek felett a paraméterek felett.

Extrák: témamódok, videó:
A fényképezőgép-gyártók az utóbbi években felismerték, hogy vannak olyan szituációk, amelyek fotózását automatikus módban is lehet segíteni, ha az automatika néhány érték beállítására külön figyelmet fordít. Ezek a témamódok ma már a legtöbb kompakt fényképezőgépben megtalálhatók, hiszen jó eséllyel helyettesítik az ebben a kategóriában nem fellelhető manuális módot. A Sanyo VPC-S4-ben is vannak előre definiált programok a leggyakrabban előforduló témákhoz és fotókhoz, így az auto mód mellett sport, portré, tájkép, éjszakai, kozmetikai, tűzijáték, szépia, fekete-fehér és torzítás mód is választható.

A videofelvételek készítésének képessége ma már szinte magától értetődő, így a Sanyo, mint ennek a technikának egyik legelső alkalmazója ebben a gépben is kínál ilyen funkciót. Persze a felbontás szolidnak mondható, hiszen csak 320×240-es, de ezeket a fájlokat végre már az otthoni számítógépem is le tudta játszani akadozás nélkül. Az ennél nagyobb felbontás lejátszásához, sőt későbbi konvertálásához nem árt, ha számítógép néven az ember egy kisebb erőművet üzemeltet. A számítógépen való lejátszáskor, esetleg interneten való továbbításkor pedig a Sanyo által kínált felbontás bőven megteszi. A videó funkció legnagyobb hátránya, hogy a gép a mozgókép mellé hangot nem rögzít, előnye, hogy a felvétel hosszának csak a kártyán lévő szabad hely mérete szab határt.

Memóriakártya, akkumulátor:

A mai trendekhez igazodva a Sanyo VPC-S4 is SecureDigital kártyára menti a képeket. A kártya a ceruzaakukkal került egy nyílás alá, így csak a gép áramtalanítása után lehet hozzájutni. Érdemes figyelni arra, hogy a kártya kivételekor a gép már ki legyen kapcsolva. De hát erre minden digitális fényképezőgépnél illik odafigyelni, különben az eredmény az utoljára lőtt képek sérülése vagy elvesztése lehet. A VPC-S4-hez nem adnak memóriakártyát, helyette a fényképezőgépben található egy 16 MB-os beépített memória. Ez az egyre inkább terjedő gyakorlat azzal az előnnyel rendelkezik, hogy a gép mellé vásárolt nagyobb memóriakártya megtelésekor mindig marad egy 16 MB-os tartalék, amit nem lehet otthon hagyni vagy elveszteni, hiszen az fixen a gépben van. A belső memória és az SD kártya között a képek könnyen másolhatók. A 4 megapixeles felbontás mellé célszerű egy legalább 128 MB-os memóriakártyát is beszerezni.

Az áramellátásról drága ceruzaelemekkel vagy olcsó ceruzaakkumulátorokkal lehet gondoskodni. Ha van már a háztartásban ilyen töltő és akku, akkor további beruházás nélkül kezdhető a fotózás, de ha nincs, akkor érdemes ilyet beszerezni, hiszen más eszközök ceruzaelemei is leválthatók gazdaságos és hosszú élettartamú akkumulátorokra. A gép apró mérete miatt a vázba 2 ceruzaelem került, amivel a fényképezőgép egész sokáig használható. A használati útmutatóban a gyártó 310 képet ír, ami valami oknál fogva 30 képpel kevesebb, mint amit az S3-nál megadtak (CIPA szabvány szerint). A két elemes megoldás egyetlen állandó hátránya (minden ilyen módon táplált gépre jellemző), hogy a teljesen kisült vaku újratöltése viszonylag lassú, így az ilyen gépekkel sötétben nem lehet gyors egymásutánban vakuzni.A töltési idő méréseink szerint teljes erejű villanás után kb. 6 másodperc.

Tartozékok:

A fényképezőgép mellett a dobozban a következő tartozékok találhatók:

• USB kábel
• csuklószíj
• 2db alkáli eleme
• használati útmutató
• szoftver CD

A fényképezőgépen nincs videó kimenet, így a csomagban nem található videókábel sem. A 2.0-ás szabványú USB csatlakozásnak nem szabad első ránézésre bedőlni, mert a VPC-S4 a 2.0-ás szabványnak csak a full-speed verzióját támogatja, aminél az átviteli sebesség azonos az USB 1.1-es verziónál megszokottal. Így számítógépre való csatlakoztatásnál az adatátviteli sebesség kb. 900 KB/mp.

Értékelés:

A Sanyo VPC-S4 a ára cikk megjelenésekor bruttó 59.900 Ft. Ezért az árért az egyik legnagyobb OEM digitális fényképezőgép-gyártóként ismert japán cég egy picike, 2,8x optikai zoomos, négy megapixeles fényképezőgépet ad. Nem rossz. Aki azért keres fényképezőgépet, hogy a 10 éve vett, lestrapált kis kompakt filmes masináját a kor szellemének megfelelően digitális technikára cserélje, és nem a művészi alkotás, hanem az emlékek könnyű és biztos megörökítése a célja, annak bátran ajánlom, hogy nézze meg ezt a gépet hiszen az S3-hoz hasonlóan ez is nagyon jó vétel. Az S4 nagyobb felbontására akkor lehet szükség, ha a tervek között szerepel A4-es papírképek nyomtatása is, hiszen abban a méretben már jól jön a nagyobb felbontás. A Sanyo fényképezőgépeket Magyarországon a Guards Rt forgalmazza.