Archívum

Bár hazánkban a múlt heti melegfrontot követően a korábban szép, havas tájak egyre inkább ismét szürkévé válnak, biztosan van még, aki most készül téli...

Családi fotók az 1940-es évekből.

A műterem a mosókonyhában volt, a (sztár)manökenek saját magukat sminkelték és Photoshop híján fénykép csak arról születhetett, ami ténylegesen összerakva, legyártva ott állt a kamera előtt. Az idén nyolcvan éves Tóth József Füles mesél a Fortepanra felkerült korabeli reklámfotóiról, amelyekkel szinte új műfajt teremtett.

A fényképezőgép piac kétségtelenül kitermelt jó pár haszontalan kiegészítőt, azonban a fotográfiai szűrők többsége semmiképp sem sorolható ide. A filmes korszakban megszerzett népszerűségüket még a kényelmet előtérbe helyező digitális korszak, és a mindentudó képszerkesztő szoftverek sem tudták kiölni. Méretben és funkcióban ezerféle között válogathatunk, például a szűrőtartós megoldások között, melyek közül a hazánkban leginkább elterjedt rendszert mutatjuk most be.

A kisfilmes kategória gépvázai könnyen hordozható, szinte korlátlanul és univerzálisan kiépíthető rendszerek alapjai, de méretükből és felépítésükből adódóan alkalmatlanok a precizitást igénylő, több száz megapixeles high-end fotózásra. Nem lehet például nagyfelbontású, minden arcon éles csoportképeket készíteni velük 50 emberről, de nem alkalmasak olyan igényes modellfotóhoz sem, ahol az egész alakos képen minden hajszál külön repül, minden szövet-textúra látszik, és még a modell lábai is meg vannak nyújtva. Vagyis a nagygépek képépítő, képkompozíciós lehetőségeit nem adják az alkotó fotós kezébe.