Archívum

A fényképezőgép piac kétségtelenül kitermelt jó pár haszontalan kiegészítőt, azonban a fotográfiai szűrők többsége semmiképp sem sorolható ide. A filmes korszakban megszerzett népszerűségüket még a kényelmet előtérbe helyező digitális korszak, és a mindentudó képszerkesztő szoftverek sem tudták kiölni. Méretben és funkcióban ezerféle között válogathatunk, például a szűrőtartós megoldások között, melyek közül a hazánkban leginkább elterjedt rendszert mutatjuk most be.

Világosítanál a képed egy részén és ehhez a Lightroom módosító ecsetét használod, de nem lesz szép az eredmény? Imitt-amott kihagy pixeleket? A hiba oka...

Nem kell hozzá sok eszköz, hogy tökéletesen szimuláld fotódon az ablakon keresztül besütő napfényt!

A kisfilmes kategória gépvázai könnyen hordozható, szinte korlátlanul és univerzálisan kiépíthető rendszerek alapjai, de méretükből és felépítésükből adódóan alkalmatlanok a precizitást igénylő, több száz megapixeles high-end fotózásra. Nem lehet például nagyfelbontású, minden arcon éles csoportképeket készíteni velük 50 emberről, de nem alkalmasak olyan igényes modellfotóhoz sem, ahol az egész alakos képen minden hajszál külön repül, minden szövet-textúra látszik, és még a modell lábai is meg vannak nyújtva. Vagyis a nagygépek képépítő, képkompozíciós lehetőségeit nem adják az alkotó fotós kezébe.

Kis mélységélességű kültéri portrék készítésekor előforduló probléma az előtér és a háttér jelentősen eltérő világossága. Ezen derítőlapokkal és vakukkal segíthetünk, de ha az elérendő kis mélységélesség miatt a blendét nem tudjuk a bejövő fény szabályozására használni, akkor hamar akadályokba ütközünk. Az előtér és a háttér megvilágításának összehangolására ezúttal két lehetőséget vizsgálunk meg.