 |
A Panasonic a DMC-FZ1 a bejelentésekor egyedülálló gépnek számított, hiszen akkor nem volt más kompakt gép, amely stabilizált optikával rendelkezett volna (igaz, manapság sincs ez másként, a Minolta DiMAGE A1, ha szigorúan vesszük, nem optikailag stabilizált, hiszen nem az optika egy lencsetagja korrigálja a bemozdulást, hanem az optika mögött a CCD mozdul el, ellensúlyozva ezzel a kézremegést).
Az FZ1-nek leginkább két fő problémája van:– egyrészt a felbontás nem túl nagy (2 Mpixel)
– másrészt a kézi beállítási lehetőségek hiányoznak a gépről
Pedig a Leica által készített optika igen jó minőségű, átfogása ezzel a kicsiny, mindössze 1/3,2″-os CCD-vel 35-420 mm, vagyis 12x-es, mint említettük, optikailag stabilizált, ráadásul a fényereje a teljes zoomtartományban F2,8, amely kiváló! Vélhetően az optika ilyen kicsiny CCD-re van tervezve, emiatt az új gépben továbbra is 2 Mpixeles szenzor dolgozik. Viszont az FZ2-ben már használható rekesz-előválasztás és zársebesség-előválasztás is, amely jelentősen megnöveli használhatóságát. A korábbi gyermekbetegségek kinövése után tehát az FZ2 már bátran ajánlható a fotózással komolyabb szinten foglalkozóknak is, feltéve, hogy a legjobb minőségben 10×15 cm-es papírképek elegendőek. Mindenesetre dícséretes, hogy a Panasonic felismerte az elődmodell hiányosságait, s elkészített egy komolyabb verziót. Az augusztus 23-án piacra kerülő fényképezőgép többi paramétere megyegyezik a korábbi modellével, a részletes adatok az adatlapon olvashatók.
