A Photokinán is igen jelentős számban képviseltették magukat a kínai gyártók. Lényegében a német cégek/képviseletek után ők adták a legtöbb kiállítót a vásárnak. Utánuk az Egyesült Államok következett, Japán pedig eléggé lemaradva loholt utánuk. Bár a legtöbb nagy gyártó japán érdekeltség, kiállítójuk többnyire az európai képviseletük volt, így a német, holland, brit kiállítók sorát erősítették.
A Kínai Népköztársaságból idén kb. négyszer annyi gyártó érkezett, mint a korábban elektronika és fotófelszerelés terén erősebb Taiwanról. Többségükben azonban nagyon kicsi, szinte néhány személyes cégekről van szó, melyek – egyelőre – még nem meghatározói a nemzetközi piacnak. Ahogy átfutottam a kiállítók listáját mindössze két állványgyártó neve volt ismerős, melyek termékei idehaza is kaphatók. Az egyik egy G-betűs cég, melynek csinos képviselője érthetetlen módon nem kívánta, hogy a standot fotózzuk, esetleg ily módon öregbítve a cég nevét. Hát legyen. A másik a Benro, akik jól sikerült Gitzo kópiáikkal máris elég jó ismertséget vívtak ki idehaza. A kópiák gyártása egyébként jól látszik a hátsó pavilonokba és alsóbb szintekre szorult távol-keleti gyártóknál. Lényegében lehetetlen kiemelni egyéni törekvéseket, mivel minden standon nagyjából ugyanazt láttuk más felirattal.
A némelyik kínai gyártón látszott az igyekezet, hogy kiemelkedjék a szürke tömegből. Akadtak kissé „hivalkodóbb” standok, vagy érdekes, néha megmosolyogtató ötletek. Ilyen volt például egy számomra megjegyezhetetlen nevű cég esőbiztos megoldása, akik egy állványmenetre erősíthető L-talpba, egy mini esernyőt dugtak. Hát igen, ma még mosolygunk ezeken a próbálkozásokon, de attól tartok a következő Photokinákon arcunkra fagy majd a mosoly.
