Geotate

Ahogy az első nap írtam, a következő 1-2 év a geotagging elterjedésének az éve lehet. Egyre többen fejlesztenek ezen a területen, és egyre életképesebb alkalmazásokat lehet már találni a piacon. Szerdán a német pavilonban a Jobo standján volt találkám Mark Terry-vel, aki a Geotate értékesítési és marketing igazgatóhelyettese. A Geotate célja, hogy a geotaging ma még misztikus és összességében bonyolult és nehezen használható rendszerét minden fényképezőgépben elérhetővé tegye, mégpedig úgy, hogy arról a fotósnak lényegében ne is kelljen tudnia. Az általuk használt technológiát évekkel ezelőtt még a Philipsnél kezdték el fejleszteni, ma pedig már kapható olyan termék, ami a Gotate elgondolása alapján működik. A Jobo által forgalmazott vakupapucsba csúsztatható GPS különlegessége, hogy nem próbálja meg értelmezni a navigációs műholdaktól kapott jeleket, mindössze elmenti azokat. Ennek előnye, hogy a kép készítésekor nem kell várni arra, hogy a GPS feldolgozza a jeleket, így a készülék nem csak gyorsabb és egyszerűbb, de sokkal kevesebb energiát is fogyaszt. A készülék egy feltöltéssel akár hónapokig üzemképes maradhat, mivel az egyes képek készítésekor kevesebb mint egy másodpercre kapcsol csak be. A igazi varázslás persze a számítógépen történik. A GPS által rögzített nyers jeleket a számítógépen futó szoftver feldolgozza, meghatározza a koordinátákat, majd egy folyamatosan finomított adatbázisban megkeresi, hogy mi van azon a koordinátán. A Geotatenél ugyanis úgy gondolják, hogy az átlagos felhasználót nem az a két (vagy magasságadattal együtt három) szám fogja érdekelni, ami meghatározza a kép készítésének pozícióját, hanem a helyszín, az utca, a folyó és hasonló tereptárgyak neve. Így a pozíció alapján (a koordináták mellett) címkeként (tag) visszaírja a fájlba a releváns információkat. Ezután ha a fájlokat egy címkézésre alkalmas (és a fájlokba írt címkék megértésére is képes) szoftverbe öntjük, akkor ott akár utcanév alapján is kereshetünk a fotóink között. A fenti leírásból persze egy lényeges momentumot kihagytam: a GPS által rögzített nyers adatok és a fotók párosítását. A külső GPS vevő jelenleg nem kapcsolódik szervesen a fényképezőgéphez, így a rögzített jelet nem is továbbítja a fényképezőgépnek. A nyers adatokat a számítógépen kell a képekhez párosítani. Szerencsére a rendszer félig meddig intelligensen működik. Nem kell a GPS és a fényképezőgép órájának szinkronban lennie, mert a szoftver nem konkrét időpontokat, hanem a képek között  eltelt időket nézi. Így az időkülönbségek alapján mintákat képes felállítani. Ha pedig egy-egy képhez nem talál nyers GPS adatot, de a kép egy korábbi vagy későbbi képhez időben közel készült, akkor feltételezvén hogy néhány perc alatt nem mozoghatott sokat az illető, az előző vagy a következő kép koordinátája alapján címkézi fel a képet. Ez persze jelenleg még mindig egy elé bonyolult rendszer, de a Geotate célja, hogy nagyon egyszerű GPS vevők beépítésével a technológiát minden kompakt fényképezőgépbe eljuttassa. Ha a vevő egység a fényképezőgépen belül van, akkor a nyers adatokat azonnal a képfájlba lehet írni, így nincs szükség külön szinkronizálásra. A Geotate GPS adatfeldolgozó rendszerét pedig be lehet építeni a népszerű képkezelő alkalmazásokba (Picasa, Adobe Photoshop Album, iPhoto, stb.), ahol a képek importálása közben megtörténhet a koordináták kiszámolása és a címkézés. Így a rendszer a felhasználótól végig rejtve maradhat, miközben élvezheti az okos címkézés minden előnyét. A japán gyártók rendkívül szigorú titoktartási elvárásai miatt Mark Terry még azt sem volt hajlandó elárulni, hogy melyik gyártóval nem folytatnak tárgyalásokat, de a beszélgetés során végig bizakodónak tűnt a technológia jövőjével kapcsolatban. Érthető is, hiszen ez a feladata. Viszont az előadása után én is bizakodó lettem.