A Nikon ma hajnali bejelentését követően a hazai képviselet sajtótájékoztató keretén belül mutatta be a szakmai lapoknak a japán gyártó legfrissebb újdonságát, a professzionális, tükörreflexes D810-et. Aki a hírünket már olvasta, annak is érdemes benézni blogbejegyzésünkbe, tartogatunk még néhány információt az új modellről.
A prezentáció során természetesen sorra vettük a reggeli sajtóközleményekből már kiolvasható részeket is, de olyan információk is terítékre kerültek, amelyek nem, vagy nem kellő hangsúllyal jelentek meg a sajtóanyagokban. A Nikon a D800 és D800E leváltására fejlesztette ki a D810-et, amely elődjéhez képest jópár ponton fejlődött. Első ránézésre, csupán a specifikációk, adatlapi információk alapján azt gondolhatnánk, hogy a gép alig mutat eltérést az elődökhöz képest, ez azonban csak a felszín. Az tény, hogy a képérzékelő szenzor maradt a D800E-ben is már használt 36 Mpixeles fullframe (36×24 mm) méretű, viszont az érzékenység tartományt jelentősen kibővítették. A korábbi, ISO100-tól induló érzékenység helyett a D810-ben ISO64 a legkisebb natív érzékenység, amelyet akár ISO32-re is csökkenthetünk. Ez főképp olyan helyzetekben jön jól, amikor hosszú záridőt kell elérnünk. Fontos persze tudni, hogy a lefelé kiterjesztett érzékenység nem jelent kisebb képzajt, eddig legalábbis ez volt a tapasztalat. A felső plafon is megváltozott, a maximum ISO25600 helyett a D810-ben más akár ISO51200-at is használhatunk. Fontos információ, hogy a teljes érzékenység-tartomány a videózásnál is kihasználható. Változott egy kicsit a fénymérés is, újdonságként bekerült a csúcsfényre súlyozott fénymérés, amely szükségtelenné teszi a szpot mérést, s olyan technikát jelent, amely tökéletes csúcsfény leképezést hoz minden egyes képkockára. Első látásra kis dolognak tűnik, de azoknak a fotósoknak, akiknek nincs idejük minden egyes fotónál pontos fénymérést végezni, azoknak ez a funkció kiváló lehetőségeket rejt a tökéletes expozíció eléréséhez. Szintén új lehetőség az elektronikus zár használata, amely a korábbi tükörfelcsapás (MLU – Mirror Lock Up) módnál is tovább megy, s már a zárlefutás keltette vibrációkat is kiküszöböli. Működése során a szenzor elől felcsapódik a tükör, lefut a zár, majd egy kis késleltetést követően, elektronikus zár használatával indul csak az exponálás. Ez az igen nagy gyújtótávolsággal, vagy igen erős nagyítású makróobjektívvel fotózók számára lesz nagyon hasznos szolgáltatás. Egy kicsit a zárhoz, de talán még inkább a tükörhöz kapcsolható fejlesztés a zárhang, amely a D810-nél jelentősen csendesebb lett, mint a D800-nál volt. Ennek a színházi előadásokat megörökítő fotósok örülnek majd a legjobban, de a természetfotósok is nagy hasznát vehetik. Kis mértékben változott a Picture Control, azaz a képi paraméterek módosítása is, új lehetőség a Lightroomból már ismerős Clarity, amely a helyi kontraszt növelésére, vagy a kép lágyítására használható. Szintén itt említendő meg az új „Flat” képmód, amely a legnagyobb dinamikaátfogású kép mentésére szolgál. JPEG képnél talán kicsi jelentősége van, de videók esetében hasznos lehet, ha utólag szeretnénk szerkeszteni. Persze a tömörítetlen Full HD videójel mentésére továbbra is megvan a lehetőség a HDMI kimeneten keresztül, aki vérprofin szeretné művelni a videózást. Apropó videózás: e téren is van egy apró, ám annál hasznosabb változás: immár kérhető a videózáskor a csúcsfények élőképen történő elkülönítése, megjelenítése. Ami a külsőt illeti, változtak kissé a kezelőszervek, a korábbi BKT (Bracketing – expozíció sorozat) gomb új helyre, a vaku alá került, helyére pedig a fénymérést választó gombot helyezték, így ennek beállítása is könnyebbé vált. Szintén kívülről történő változásnak tudhatjuk be az új LCD-t is, amely az előző modelléhez hasonlóan 3,2″ képátlójú, pixelszáma azonban 1,229 milló. Ez nem befolyásolja a kijelzett kép felbontását, az változatlan maradt, csupán a kijelző fizikai felépítése változott a korábbi RGB módúról a modernebb RGBW-re, azaz a vörös, zöld és kék pixelek mellett fehér pixelek is helyet kaptak az LCD-n, amely világosabb képet és esetenként kisebb fogyasztást eredményez. S ha már a fogyasztásról esett szó: itt említhetjük meg, hogy CIPA ajánlás szerint mérve egy akkutöltéssel a D810 1200 képet képes készíteni. Persze elég ritka az az eset, hogy egy D810-et valaki a CIPA ajánlása szerint használja (két kép között 10 mp várakozás, minden 2. kép beépített vakus, minden tizedik fotó után ki-bekapcs, stb.), így inkább érdekes lehet a Nikon saját, belső mérése, amely profi fotós használatot feltételez, s ekkor a bámnulatos, 3200 felvétel érték jön ki egy töltéssel. (A CIPA ajánlásról korábbi blogposztunkban írtunk). Kicsit visszakanyarodva az LCD-re: az élőképes módnál új lehetőség az osztott képernyős mód, amelynél a kép két külön részlete vizsgálható egymás mellett, ezzel pl. épületfotónál a tökéletes vízszint ellenőrizhető, vagy tilt-shift objektív alkalmazása esetén a helyes fókuszsík kiválasztása, illetve makrónál a kép két külön részének élessége/mélységélessége, ami így könnyebbé teszi az ideális rekesz megtalálását. Maradt a színhelyesség beállítási lehetősége is, igaz, ezt kalibrálásnak még nem nevezhetjük, de a színezet monitorunkhoz állítása jótékony hatású lehet. Az új gép nyáron kerül a boltok polcaira, hazai ára bruttó 1.050.000 Ft lesz. 
. A bemutatót követően volt lehetőség a gép gyors kipróbálására is, mi az „így néz ki a gép a kezemben” képek helyett inkább arra voltunk kíváncsiak, valóban halkabb-e a D810 zárja. Ezt a háttérben folyó beszélgetés ellenére megpróbáltuk kameránkkal is megörökíteni, reméljük azért érzékelhető a különbség. (jobbra D800, balra D810). A sajtótájékoztató után Kincses Károly fotómuzeológus tárlatvezetésével tekinthették meg az érdeklődők a Robert Capa nevéhez fűződő Magnum fotóügynökségről szóló kiállítást, ahol Robert Capa, Cartier Bresson, Erich Lessing, Werner Bischof, Inge Morath, Ernst Haas, Marc Riboud és Jean Marquis II. világháborút követő riportfotói voltak megtekinthetők. Kicsit furcsa volt, hogy ekkorra a csapat szemlátomást megcsappant, de végülis érthető, hogy a „számteklapok” újságírói nem tartották érdekesnek egy különleges fotókiállítás megtekintését. Én mindenesetre nagyon örültem a lehetőségnek és olyan élményekkel térhetek haza, amelyet akárhol nem tud magába szívni egy magamfajta fotózás iránt érdeklődő. A korabeli szokásokhoz hűen kialakított installációval, azaz farostlemezre kasírozva nézhettük végig a fenti neves fotósok munkáit. Bizony akadt köztük bőven olyan, amelyet a mai amatőr fotósoknak is kötelező lenne végignézni, gondolok itt a régi módi képkorrekcióra, amikor egy kép részletét világosították fel, hogy jobban kivehető legyen, igen, már akkor is volt „fotosop”, csak nem volt annyira a köztudatban. Miért vannak akkor manapság oly’ sokan, akik csak azt tartják jó és eredeti képnek, amin nincs szelektív módosítás, hiszen nem csak a fotóművészek, de a fotóriporterek is alkalmazták e technikát. 
