Miután kiderült, hogy a Samsung nevével most jó ideig nem fogunk találkozni a fényképezőgépekkel foglalkozó lapok hasábjain, érdemes megállni egy kicsit és visszatekinteni a Samsung egyedi megoldásaira és érdekesebb fejlesztéseire.
Az első igazán érdekes és ígéretes gép a 2005-ben megjelent Samsung Digimax Pro815 volt, amely 2/3″ típusú CCD-n 8 Mpixeles felbontást, 28-420mm-nek megfelelő, azaz 15×-es zoomátfogást, mechanikus zoomot, vakupapucsot, elektronikus keresőt, sőt, egy színes felső státusz LCD-t is kínált, ez utóbbin pedig még élőképet is képes volt megjeleníteni, vagyis úgy is használhattuk, mint egy tüköraknás középformátumú gépet, felülről lefelé betekintve: 
További érdekességei voltak e modellnek, ezt szerelték fel a legnagyobb LCD-vel, amely azóta is legnek számít, ugyanis 3,5″ képátlójú volt. Igaz, felbontása csak 235 ezer képpont, így inkább csak nagy volt, mint szép képet adó. Szintén legnagyobb volt az akku kapacitása is. Az objektív szépen dolgozott, a képminőségre nagy panasz nem lehetett, s még RAW formátumot is támogatott. 
Fél évre rá, 2006 januárjában megjelent az első Samsung tükörreflexes gép, a Samsung GX-1S. A Pentaxszal történő együttműködés nyomán a GX-1S a Pentax *ist DS-sel egyezett meg, egyetlen eltéréssel: erre a gépre már 2,5″-os LCD került. Nem sokkal követte a GX-1L is, amely a Pentax *ist DL modelljével egyezett meg, majd 2007-ben a GX-10S, a Pentax K-10D ikerpárja. Kompakt fronton még mindig a tucat szappantartókat kínálta a Samsung, 5×-ös zoomnál nem feljebb merészkedve. 
2006 nyarán jött aztán a Samsung NV3 és Samsuing NV7, valamint az NV10, amelyek közül a legizgalmasabb a 7×-es zoomátfogású NV7 volt. Mind a három NV modell kis méretű, lapos masina volt, az NV3 rejtett optikával. Az angol envy, azaz irigység szóból származtatott szérianév mögött innovatív fejlesztések álltak. Az LCD alatt szituációtól függő funkciót kínáló gombsor volt megtalálható (kivéve az NV3-nál), amely könnyebb kezelhetőséget kínált. Az NV7 és NV10 ráadásul f/2,8-tól induló fényerőt kínált. Érdekességképpen megemlíthető, hogy ekkoriban a videófelvétel még 640×480 pixeles felbontásnál tartott, s az optikai zoom közbeni hangfelvétel is különlegesnek számított, ahogy a felvétel közbeni pillanatmegállítás is. Nem szabad kihagyni a sorból a Samsung NV24 HD-t, amely az elsők között kínált HD, azaz 1280×720 pixeles videófelvételt. Így tengette életét a digitális fényképezőgépek frontján a Samsung, amikor még átütőt csak keveset alkotott. Az első igazán jó kis ultrazoomot 2009-ben hozta ki a Samsung, a WB5000 24×-es zoomot kínált, 24-624mm ekv. átfogással, 12 Mpixeles felbontás mellett, s elektronikus keresővel. Következő évben, 2010 januárjában jelent meg az első cserélhető objektíves tükör nélküli modell, az NX10, amelynek eljövetelekor még nem sejtettük, hogy ezzel a DSLR próbálkozásoknak is annyi. De a Pentax-szal való együttműködésnek köszönhetően aki Samsung DSLR tulajdonos volt, könnyen továbbléphetett a Pentax vonalára. 
Egymást követték az NX modellek, s szépen kifejlődőtt egy komplett MILC rendszer, jópár objektívvel. Az NX sorozat igazi ütőereje egyébként abban rejlett, hogy az akkor még csak szárnyát bontogató MILC szegmensben elsőként kínált relatív nagy, APS-C szenzorméretet, ami akkor úgy tűnt, hogy jobb választás lesz, mint a NégyHarmad (az idő persze megmutatta, hogy nem feltétlenül). A drágább és komolyabb NX-ek mellett megjelentek a kedvezőbb árú belépőszintű modellek is, de valamiért mégsem fogytak úgy az NX-ek, mint kellett volna. Pedig nem lehet azt mondani, hogy nincs kellő kínálat, hiszen az ultranagy látószögű zoomtól kezdve a kiváló, f/2,8 fényerejű telezoomig jópár modellt kínált a Samsung, sőt, még nagy átfogású utazózoom is a lehetőségeket bővítette. Fix gyújtótávolságú komoly optikákból sincsen hiány, van halszem, van fényerős f/2,4-es 16 mm-es nagylátó kis méretben, van két további vékonyka palacsinta obi (20mm f/2,8 és 30mm f/2), van 60mm-es f/2,8-as makró objektív, és van f/1,4 fényerejű 85mm-es portré objektív is. Mi ez, ha nem kínálat? A Canonnak a mai napig nincs ilyen felhozatala, no persze ők nem is akarnak annyira a MILC szegmensben dobbantani. Akit érdekel, a teljes NX objektív kínálat itt megtekinthető. A MILC szegmensben kevés olyan gyártó van, aki kétféle szenzormérettel is kínált modelleket. Az egyik ilyen a Sony, akik az APS-C mellett a profik megcélzásához elővették a kisfilmes képkocka méretű szenzort, a másik a Samsung, akik az APS-C szenzort alkalmazó NX sorozat mellett egy kisebb gépek fejlesztését is lehetővé tevő 1″ típusú képérzékelőt kínáló NX Mini családot is létrehozott. 
Igaz, folytatása nem volt a 2014-ben debütált NX Mininek, de ez már valószínűleg azzal magyarázható, hogy a Samsung gépek valóban nem úgy fogytak, ahogy az indokolt lett volna. Tény, hogy az NX-M rendszerhez mindössze három objektív készült el, az alap kitobjektívnek számító 9-27mm f/3,5-5,6 ED OIS, amely egy 24-70 mm-es objektívvel felszerelt kisfilmes gép látószögét kínálta az 1″-os szenzorral, a 9 mm f/3,5, mint nagylátószögű fix, valamint a 17mm f/1,8, mint fényerős standard fix, de azt sem szabad elfelejteni, hogy ennek a sorozatnak főleg a hobbifotósokat kellett megcélozza, nekik pedig nem a nagylátószögű fix kell, hanem egy könnyű és egy nagy zoomátfogású utazózoom, azaz hiányzott egy 11-110-es zoom, amely egy 28-300-asnak lett volna megfeleltethető. No persze vélhetőleg egy ilyen objektívet már nem lehetett kellően kis méretben létrehozni, s a tömege is felülmúlta volna azt a szintet, amire azt lehet mondani, hogy verhetetlen. A Canonnak mindenesetre sikerült 24-600mm-nek megfelelő átfogást adó, 1″ szenzorra rajzoló objektívet fejlesztenie, amely fényerőben sem rossz (f/2,8-5,6). A Canon PowerShot G3X-ben alkalmazott objektív méretes, de ígéretes darab. No persze ez egy kompakt, de ha kompakt géphez lehet, akkor MILC-hez is. Sajnos ezt vélhetőleg már soha nem fogjuk megtudni, hacsak nem a Nikontól a saját Nikon 1 rendszerénél. 
Érdekes próbálkozás volt még a Samsung részéről a dupla, elől hátul LCD-s DV150F kompakt és az androidot futtató fényképezőgépek is. De az idő és az eladás számok azt mutatták, hogy nem túl jövedelmező ez a Samsungnak. Egy idén kiadott, 2014-es adatokat feldolgozó felmérés szerint az újdonságokra igen fogékony japánoknál sem sikerült komolyan labdába rúgni, olyannyira nem, hogy fel sem került a Samsung a táblázatra. 
S míg a Samsungnak 2007-ben a teljes piacon a harmadik helyet sikerült elfoglalnia kompakt gépeinek köszönhetően, 2010-ben már csak a negyedik helyen volt 11%-ával. A nagyobb baj, hogy ennek is javarészét a ma már szűk szegmenst adó kompaktok adták. A kompakt gépek piaca ráadásul átrendeződni látszik, a nagy átfogású ultrazoomok mellett, már csak a komoly, kiváló fényerejű és jó rajzolattal rendelkező prémium kompaktok futnak jól. A Samsungnak azonban nem nagyon volt és van ilyenje. MILC-ek terén pedig hiába alkotott jót, nem nagyon tudott labdába rúgni. Akik kompakt Samsung fényképezőgépet vettek, nem jártak nagyon rosszul, hiszen ezek a gépek márkától függetlenül előbb-utóbb úgyis kikopnak és cserére szorulnak. Akik viszont Samsung MILC rendszerbe invesztáltak, könnyen kerülhetnek olyan helyzetbe, mint az Olympus NégyHarmados DSLR-jeinek felhasználói, azaz egyszerűen kihúzzák a lábuk alól a talajt. A gép megvan, az objektívek megvannak, de már nem lesz mozgástér, nem lesz hová lépni, eladni pedig már csak igencsak nyomott áron lehet majd. Reméljük pár év múlva komolyabb piaca lesz a MILC-eknek és így a Samsung is visszatérhet a fényképezőgép gyártók közé!
