Kipróbáltuk: Samsung Digimax Pro815 teszt

0

Felépítés I.

Fiatal koromban Rózsa György Leg…leg…leg… című műsora egyike volt kedvenceimnek. Ha most Rózsa György megkeresne azzal a kéréssel, hogy ajánljak egy igazán neki való fényképezőgépet, amely a legtöbb „leg”-et birtokolja, bizonyára nem sokat kellene gondolkoznom a válasszal: Samsung Digimax Pro815.



A Samsung Digimax Pro815, már nevével utal felbontására (8 Mpixel) és zoomátfogására (15x). Ám ez még semmi, hiszen a cég nem aprózta el új ütőkártyájának fejlesztését: a gép jópár olyan tulajdonsággal rendelkezik, ami kiemeli kategóriatársai közül. Sőt, világelső funkciók és paraméterekből többel is rendelkezik. A Digimax Pro815 fő erősségei a következők:

  • Legnagyobb zoomátfogású digitális fényképezőgép: egyedülálló, 15x-ös átfogású zoomobjektív, 28 mm-nek megfelelő nagylátószöggel és 420 mm-nek megfelelő tele állással, mindez f/2,2-4,6 fényerő mellett.
  • Legnagyobb kijelzővel rendelkező digitális fényképezőgép: Kivételesen nagy: 3,5″-os hátsó LCD
  • Legelőször digitális fényképezőgépen: élőkép a státusz LCD-n: A felső státusz kijelző a hagyományos szegmenses megoldás helyett színes, aktív mátrixos TFT LCD élőkép megjelenítés lehetőségével
  • Legelőször alkalmazott DNG formátum: Az Adobe által szabványosított DNG formátumot elsőként e gépben alkalmazták
  • Legnagyobb kapacitású Li-ion akkumulátor: Az összes digitális fényképezőgép közül e modell rendelkezi a legnagyobb kapacitású akkuval (2005. augusztusig bezárólag)
  • Szupermakró mód 50-100 mm-nek megfelelő gyújtótávolságnál
  • Az optika lencsetagjaival mechanikus kapcsolatban álló zoomgyűrű
  • Elektronikus élességállító gyűrű
  • Expozíció-kompenzációt beállító elektronikus gyűrű
  • Automatikus fókusz-sorozat akár 5 képig
  • Nagy méretű képet adó elektronikus kereső
  • Sztereó, VGA felbontású videórögzítés
  • Vakupapucs középpontos érintkezőjű és TTL rendszervakukhoz.

Mint látható, a gépnek jópár olyan tulajdonsága van, amely különlegessé teszi, és a többi 8 Mpixeles bridge géptől jelentősen elválasztja. Ha valakinek szüksége van a 28 mm-nek megfelelő nagylátószögre, de emellett szeretne nagy gyújtótávolságú tele állást is, annak nem sok választása marad (a Digimax Pro815 mellett még a Fujifilm Finepix S9500 jöhet szóba), aki mindezt igen nagy méretű keresővel szeretné kiegészíteni, akkor csak a Pro815 jöhet számításba.





Az igen nagy átfogás ellenére az alkalmazott Schneider-Kreuznach (7,2-108 mm) objektív kiváló fényerővel bír, persze ennek hátránya is érezhető: a kromatikus aberrációval elég sűrűn találkozhatunk 1:1 méretben nézelődve, mértéke azonban átlag alatti. Mostanában egyre több gyártó ismeri fel, hogy a leendő vásárlóknak kevés, hogy nagy gyújtótávolsággal kényeztetik el, így az optikai stabilizátor egyre népszerűbb. E gép egyik hiányossága pont az optikai stabilizátor hiánya, hiszen így kénytelenek vagyunk figyelni a reciprokszabályra, amely tele állásban itt min. 1/400-ad mp-es záridőt kíván.
Az objektív elé alapesetben 58 mm-es menetátmérőjű szűrőt helyezhetünk, de ha a gyári sapkát is szeretnénk használni, akkor célszerű felhelyeznünk a szintén dobozban mellékelt 58/72 mm-es adaptergyűrűt, enélkül ugyanis jóval nehezebb felhelyezni a sapkát és a gép is elég furcsán néz ki. Persze ennek is van hátránya. Egyrészt nagylátószögű kép készítésekor a vaku fényét kis mértékben árnyékolja, másrészt a nagyobb szűrőmenet drágább szűrők vásárlását jelenti. Így tehát választhatunk: vásárolunk olcsóbb 58 mm-es szűrőket és nem a zavartatjuk magunkat a nehezebb felhelyezésért és furcsább külsőért, vagy veszünk drágább 72 mm-es szűrőket és könnyedén helyezzük fel az objektívsapkát.

A fényképezőgépben alkalmazott képérzékelőt a legtöbb gyártó már tavaly felhasználta felső kategóriás kopmapkt gépeiben, így a Sony 8Mpixeles, 2/3″ típusú CCD-je sokaknak ismerős lehet (csak néhány példa: Sony DSC-F828, Canon PowerShot Pro1, Nikon Coolpix 880, Olympus C-8080WZ, KonicaMinolta DiMage A2). A 2/3″-os CCD jelen pillanatban a második legnagyobb képérzékelő méret, amit kompakt vagy bridge gépben alkalmaznak (az APS-C szenzorméretű Sony DSC-R1 után). A nagyméretű CCD-nek több előnyét is ismerjük: nagyobb alapérzékenység, nagyobb dinamikaátfogás, kisebb képzaj, kisebb mélységélesség. Így tehát akik szeretnének viszonylag kis mélységélességgel fotókat készíteni, azok számára is jó választás lehet ez a modell.
Legnagyobb felbontásban 3264×2448 pixeles képeket készíthetünk, de használhatunk 3:2 vagy akár 16:9 oldalarányt is. A fotókat háromféle JPEG tömörítéssel, tömörítetlen TIFF formátumban vagy feldolgozatlan .dng kiterjesztésű RAW fájlként menthetjük el. Az Adobe által szabványosított digitális negatív formátumát elsőként aSamsung adaptálta fényképezőgépébe, bár ez nem is csoda, hiszen neki még nem volt saját RAW formátuma. E megoldás előnye, hogy az Adobe PhotoShop-ot használók közvetlenül szerkeszthetik a gép RAW fájljait, nincs szükség Plug-In-ek, vagy gyári szoftver alkalmazására. Természetesen a cég gondolt azokra is, akik nem rendelkeznek PhotoShop-pal, így természetesen a gyári cd-n megtalálható egy DNG- JPEG-RAW konverter is.



3,5″-os LCD… … InLine rendszerben

A gép tervezésekor nem spóroltak a kijelzőkkel, már a hátsó LCD is brutálisan nagy méretű, a 3,5″-os képátlójú megjelenítő8,7 cm átlójú hasznos képet hoz létre. A kijelző felbontása 235.000 pixel, amely önmagában ebben a méretben még nem adna gyönyörű képeket, de az inline rendszernek köszönhetően szép, részletes képek megjelenítését teszi lehetővé. Sajnos a képek visszajátszásakor a gép alapesetben csak az exif-ben tárolt kis méretű JPEG képet jeleníti meg, így a nagy méret miatt elég gyenge képminőséget láthatunk: az exif thumbnailtömörítési blokkjai jól kivehetők. A képbe belenagyítva ez a probléma már nem jelentkezik.
A megjeleníthető információk mennyiségét természetesen megváltoztathatjuk, felvétel módban: csak élőkép, élőkép expozíciós adatokkal keretezve (fekete szegélyben), élőkép expozíciós adatokkal és élő hisztogrammal, élőkép segédráccsal, kis méretű élőkép expozíciós adatokkal mellette balról az előzőleg elkészített kép és adatai. Lejátszás módban csak a kép, kép expozíciós adatokkal, kép alap információkkal látható.Sajnálatos, hogy a lejátszás módból kimaradt a hisztogram megjelenítése, hogy a kiégett részek villogtatásáról már ne is beszéljünk. A képek megjelenítése mind lejátszás, mind felvétel módban azonos helyen történnek, ha felvétel módban a képet az EVF-re állítjuk, akkor lejátszás módban is itt jelenik meg a kép. Bár ez nem csökkenti a gép használhatóságát, számunkra kényelmesebbnek tűnik az a megoldás, amikor a felvételhez és lejátszáshoz külön-külön választhatunk kijelzőt (például a Panasonic DMC-FZ30)




felvétel képernyője

A nagy gyújtótávolság miatt átnézeti kereső nem kerülhetett a gépre, így elektronikus keresőt alkalmaztak, melyet dioptria-korrekciós lehetőséggel is elláttak. Az EVF szintén 235.000 pixel felbontású, az általa létrehozott kép 24 o-os szög alatt látszik, amely megfelel egy 55 cm-es képátlójú TV 100 cm távolságról adódó látványának. Ez bizony szintén rekordnak számít, nem hogy a kompakt gépek között, de az APS-C szenzorméretű D-SLR-ek keresőinek sincs ekkora képe! Mind az LCD, mind az EVF lefedettsége 96 %-os.
Ezeken kívül még egy színes mátrix LCD került a gépre, amelynek feladata elsődlegesen az állapotkijelzés. Egyedülálló módon azonban a felső státusz LCD-n is megjeleníthetünk élőképet, amely így kiváltja a felhajtható LCD funkcióját, igaz, az itt látható kép mindössze 28 mm (1,25″) képátlójú. Ez főként a földközeli makrófotózásnál nyújt segítséget a képek komponálásában, a fej fölül fotózáskor azonban hiányzik a kihajtható és elforgatható LCD (ez utóbbi módszer bár nem új és nem egyedi, véleményünk szerint mégis a legjobb megoldás).


fókuszpontok és…

… kézi élességállítás

Az automatikus élességállítás történhet széles területen (amely 9 pontból áll), de ez csak 200 mm-nek megfelelő gyújtótávolságig használható. Történhet továbbá középső fókuszponttal, valamint 9×9, vagyis 81 fókuszpont közül választva. Ezen kívül az élességet kézileg is beállíthatjuk, ezt az objektíven lévő elektronikus gyűrű segítségével tehetjük meg. A Direct Manual Focus menüből történő kiválasztásakor, az automatikus élességállítás után kézi finomhangolást végezhetünk. Gyenge fényben történő automatikus élességállításnál e folyamatot narancssárga segédfény próbálja megkönnyíteni, de sajnos ennek teljesítménye túl kicsire sikerült. Nagylátószögnél a valós hatótávolsága kb. 1-1,5 m. A semminél ez azért több, de láttunk már sok-sok hatékonyabb megoldást is, ami valóban megkönnyíti az AF dolgát. A kézi élességállítás során a kijelzőn távolságskála jelenik meg, de nagyított képet sajnos nem látunk az LCD-n. Ezt csak a digitális zoom kézi bekapcsolásával érhetjük el, amely lehet 2x-es vagy 4x-es mértékű. Persze ezután ezt ki is kell kapcsolnunk, még a kép készítése előtt.


sorozatok

A DigimaxPro815 a sorozatok terén is elkényezteti a felhasználót. Kompakt gépről lévén szó, a sorozatmódokat csak JPEG formátumnál használhatjuk. A hagyományos értelemben vett sorozatmódban gyári adatok szerint 2,5 kép/mp sebességgel készíthetjük el a képeket, melyet pontosan alá is támasztottak mérési eredményeink. E sorozatban kártyasebességtől függetlenül 11 SuperFine, 14 Fine vagy 17 Normal tömörítésű képet készíthetünk e sebességgel. Ha a puffer betelik, más gépekkel ellentétben itt a sorozat nem áll meg, csak a kártyára írás sebességére lassul (ahogy az D-SLR gépeknél szokott). Ezt a sorozatmódok között H jelöléssel találjuk meg. Az így készített sorozat felvétele közben sajnos élőképet nem látunk, így hiába a hosszú sorozatmód, mozgó témánál a hatékonyság megkérdőjelezhető. További probléma, hogy az érzékenység sorozatoknál maximum ISO100 lehet.
C jelű módban úgy készíthetjük el a sorozatot, hogy minden egyes felvétel előtt a fényképezőgép újrafókuszál, így e sorozat sebessége természetesen függ az alkalmazott gyújtótávolságtól, a témától és természetesen az alkalmazott megvilágítástól is.
U módban ultragyors sorozatot készíthetünk, ekkor a felbontás maximum 1024×768 képpontos lehet, s a CCD videó módban működik (a képek között nem üríti ki a CCD-t, így a világos felületek alatt és felett lilás csík látható). A képek 10 kép/mp sebességgel készülnek, 30 képig.
Automatikus expozíció sorozatot (AEB) nemcsak három, hanem öt képig készíthetünk, az expozíció különbség 3 kép esetén 1/3-ad Fé lépésekben állítható, 2 Fé-ig. 5 képes módban ±0,3 és ±0,7 vagy ±0,7 és ±1,3, vagy ±1 és ±2 Fé-kel készíthető. Különlegesség, hogy az értékek megadásánál az élőképen máris láthatjuk a sorozat várható képeit.
Fókusz sorozat is készíthető, AFB üzemmódban ±1..±6 értékkel térhetünk el a beállítottól, itt szintén 3 vagy 5 kép készülhet.
Fehéregyensúly sorozatot is 3 vagy 5 képig készíthetünk, ahol szintén láthatjuk az élőképen a várható eredményt.
S végül az automatikus időzített sorozatról (I mód): ez esetben 1-60 perc között beállítható időnként, 2-99 kép készítése programozható be. Az egyes felvételek között a fényképezőgép kikapcsolja magát, majd a következő felvétel elkészítése előtt automatikusan bekapcsol. Ennek segítségével lassú folyamatok, változások rögzíthetők a kiválasztott sebességgel.


AVI videó (3400 kbps)
640×480; 25 kép/mp; 0:21 mp; 8960 KByte

Videófelvételt maximum 640×480 pixeles felbontásban készíthetünk, 25 vagy 15 kép/mp frissítéssel. VGA felbontásban a 25 kép/mp képfrissítésnél maximum 30 mp-et rögzíthetünk, sajnos gyors kártya alkalmazása mellett is. Kisebb felbontásokban, ill. lassabb képfrissítésnél a kártya teljes kapacitása kihasználható. Ha tehát VGA felbontásban szeretnénk hosszú idejű felvételt készíteni, akkor csak a 15 kép/mp-es üzemmód áll rendelkezésünkre, amely azon túl, hogy kissé szaggat, tömörítésben is jóval erősebb. Felvétel előtt megadhatjuk a fehéregyensúlyt, az AF üzemmódot (kézi és makró is) és a színeffekteket, de nem változtathatjuk az érzékenységet, ill. a fénymérést. A videórögzítés során természetesen az optikai zoom teljes mértékben kihasználható, de a zoomgyűrű forgatása közben a hangfelvétel mono-ra vált át, és a hangerőt is lejjebb veszi a gép. Az élességállítás AF-C módban, a felvétel alatt is működhet, ez azonban belehallatszik a felvételbe, valamint néha nem is sikerül az élességet eltalálni, főként tele állásban. A videókat AVI formátumban rögzíti a fényképezőgép. A hangfelvétel nem sok fényképezőgépnél történik sztereó módban (pl. Canon PowerShot S2 IS, Sanyo VPC-C5), de e gép képes ilyen rögzítésre. A két mikrofont az objektív tubusától balra és jobbra helyezték el, az AF segédfény és a passzív AF szenzor alá. A kellő távolság miatt, és a két mikrofon közti vaku árnyékoló hatásának következtében a sztereó hatás jól érvényesül.

A képekhez hangmegjegyzést is készíthetünk max. 10 mp terjedelemben. A menüben választható ki, hogy ez az összes képnél automatikusan jelentkezzen, vagy csak a következőnél. A kép felvétele után ilyenkor a hangfelvétel automatikusan megkezdődik, melyet az exponáló gomb ismételt lenyomásával állíthatunk le. Lejátszás módban kész képekhez is csatolhatunk hangfelvételt. A hanganyagot WAV formátumban menti el a fényképezőgép, 8 kHz-es mintavételezéssel, 8 bit-es kvantálással, sztereó rendszerben.