2016. április 6-án, szerdán 18:00-kor nyílik meg
Fotó-toposzok
című fotókiállítása.
Helyszín: Sajtóház, Mikszáth-terem
Budapest, VI. kerület, Vörösmarty utca 47/a.
A kiállítást megnyitja: Szarka Klára
„Az ember csak fényképez, fényképez, több, mint félszáz évig, egy ideig azt hiszi, hogy komoly társadalmi megrendelései vannak, hozzá kell szólnia a világ dolgaihoz. Ahogy öregszik, hát egyre jobban érdekli a fényképezés maga, tisztázni szeretné viszonyát ahhoz a több, mint másfél száz évhez, amióta van fényképezés, aminek, ugye, több, mint az egyharmadát… És egyáltalán, mi az, hogy fénykép, és egyáltalán van-e még? Persze, még mindig jobban jártam, mint ha festő lennék, mert akkor, ha mondjuk, a lascaux-i barlangfestményeket tekintjük a festészet origójának, már ötezer éves lennék. Ebben, az ötezer évben persze, van valami…” (Féner Tamás)
A By Art Galériában 2014 decemberében – ugyancsak Fotó–toposzok címmel – megnyílt kiállítását Juhász Ferenc nyitotta meg. A lírai sűrűségű méltatást az Élet és Irodalom archívuma segítségével teljes terjedelmében idézzük.
„Féner Tamás a megbízhatóság és a hűség gyermeke, egyszerű, mint a föld, amiről tudjuk, hogy nincsen bonyolultabb létezés, mert a föld a természet legtisztább anyaga, akár ha folyékony mint a liszt, akár ha tömör, mint a márvány. Féner Tamás tiszta művész. Rejtelme nem a bonyolultságában van, hanem tömörségében és életbizalmában. Műve a tiszta megőrzés, mint ahogy minden mű, minden ember által teremtett működés elemi lényege a tisztaság. Nem a kuszaság és nem a túl-bonyolított idő. Féner Tamás emberi és műbeli mosolyát szeretni kell, mint egy gyönyörű napraforgót, mint a világon mindent, ami a fény miatt és a fény által van. Dicsőség neked, fénytisztasága szeretet.
Élj még sokáig, Barátom, javunkra és gyönyörünkre. Féner Tamás nagy művész. A legkiválóbbak közül való. Működését szeretni kell és tisztelni, akár a természet minden lényét, olyan egyszerűen és bizalmasan, ahogy ő szereti a természetet, mindnyájunk ősanyagát és temetőjét. Nemcsak lénye szelíd és tiszteletre méltó, de munkája is oly szelíd és tiszteletre méltó, akár egy érett, sugárzó napraforgó. Nem lehet meghatódás és elbűvölés nélkül nézni munkáját, legalább olyan szeretettel és tisztelettel, mint Ő a természetet, a boldog vagy boldogtalan anyagot, amelyből és amellyel élünk. Nagy fényképész, áldás és szeretet működésére az a megőrző áhítat, amellyel a világot látja, az embert és az ember környezetét. Öröm, hogy van, hogy látomásával és ihletével megőrzi a bennünk és körülöttünk lévő anyagot. Nem bűvészkedik, annak látja és úgy mutatja meg a világot nekünk, esendőbb embereknek, ahogy van, mert Féner Tamás a valóságos anyag látomásosa, nála a fű fű, a sárba nyomott kocsikeréknyom az, ami. Semmi többlet, de az a „semmi” a minden. Az az anyag, amelyből vétettünk, és amely szenvedésünk, gyászunk és szeretetünk földje, az a titokzatos anyag, amely majd egyszer bennünket is befogad, hogy mi, emberként kiválasztottak együtt lehessünk vele a végső megmaradásig.
Isten áldja figyelő és látó szemét világra-érzékeny csodálkozását, hogy még sokáig lehessen gyönyörködnünk benne. Áldás figyelő és létezés-érzékeny tekintetét, ezt a világ-lencsét. Dolgozz még sokáig, hűséges és mosolygó Barátom, Te, a megőrzés egyik embere. Te, a megmaradás egyik szolgája és bizalma. Te, aki a valóságot olyannak mered láttatni, amilyen, hogy soha ne feledjük halandóságunkat!”
