2022. február 15-én nyílik meg az
című fotókiállítás, amelyen
David Claerbout és Ősz Gábor
alkotásai tekinthetők meg.
A kiállítást megnyitja: Cséka György esztéta, kritikus
Kurátor: Petrányi Zsolt és Mucsi Emese
Helyszín: Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ
Budapest, VI., Nagymező utca 8.
A megnyitó időpontja: 2022. február 15., kedd, 18 óra
A kiállítás a Flamand Kormány, a Mondriaan Fund és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre.
A kiállítás megtekinthető:
2022. február 16. – 2022. március 27.
Keddtől péntekig 14 és 19 óra, szombat és vasárnap 11 és 19 óra között.
Hétfőn és ünnepnapokon zárva.
A Capa Központ teljes területén kötelező a maszk viselése. Javasoljuk a kézfertőtlenítő használatát, továbbá kérjük, hogy tartsák a megfelelő szociális távolságot.
Az alapvetően festői és grafikusi háttérből induló David Claerbout (sz. 1969) az álló- és a mozgóképes kísérleteivel jutott el az idő és az ábrázolás problémaköréhez. Munkái jellemzően valamilyen hétköznapi tevékenységet vagy eseményt mutatnak be, fő tárgyuk azonban inkább a történetmesélés folyamata és az idő múlása, a valóság és az illúzió közti összetett viszony. A mai fényképeket „mechanikus képek”-nek nevezi, mert azok előállításához nem kell különösebb szaktudás, elég csak egy gomb megnyomása. Véleménye szerint a fotográfia elvesztette azt a mágikus karaktert, ami az elmúlt 160 évben jellemezte, de megszűnt az az intim kapcsolat is, ami a kép készítője és annak témája között volt. A fényképezésnek ez a korábbi, ha tetszik, eredeti felfogása manapság azok körében él leginkább tovább, akik valamilyen szinten és módon hatalmat gyakorolnak felettünk, nézők felett, és irányítani akarják, hogyan lássuk a világot. Ebben az értelemben az „anticamera” világa, az a világ, ami a fényképező eszközök látókörén kívül esik, az igazság világa, amelyben a dolgok a maguk valóságában léteznek és nem valamilyen propaganda szolgálatában – mint ahogyan a média képei is inkább eszméket terjesztenek, mint valós információt. Claerbout mozgó- és állóképes munkái le szeretnék leplezni ezt a dilemmát – a kiállításon bemutatott installációi is ezt a célt szolgálják.
Ősz Gábor (sz. 1962) szintén festészeti problémákból kiindulva jutott el a technikai kép területére kiterjesztett képelméleti vizsgálatokig. Az alapvető művészeti problémákat feszegető alkotásaiban kezdettől fogva foglalkoztatja a képnek az azt hordozó felülethez, a falhoz, illetve a bemutatás egész teréhez fűződő viszonya. A fekete-fehér, a színes fotográfia és a vetített kép belső törvényszerűségeivel foglalkozó munkáiban a fényképezés határterületeit kutatja. Témái az ábrázolás, a politika, a történelem, az épített terek vagy az ezekhez kapcsolódó tárgyi környezet találkozási pontjaiból alakulnak ki. Számára az „anticamera”, akár a kamera nélküli fényképezés értelmében, egy olyan filozófiai kiindulópont, amin keresztül a jövő fényképészetén is elgondolkodhatunk. A fény, az idő és a tér meghatározásának újszerű, tárgyilagos lehetőségeit kutatva olyan nagyszabású, preparált képrögzítő és képalkotó készülékeket készít, amelyek nem a hagyományos kamerák, vetítőeszközök elvei szerint működnek. Ősz mozgó- és állóképeinek, installációinak meghatározó elemei ezek az általa épített camera obscurák és más különleges gépezetek, amelyek azt a célt szolgálják, hogy jobban megértsük a látható világ fizikai jelenségeit, de ne a mai eszközök képein, illúzióin keresztül, hanem kritikai elemzés útján.
Petrányi Zsolt és Mucsi Emese
kurátorok
*Az ANTICAMERA kifejezést eredetileg Birkás Ákos (1941–2018) képzőművész használta 1981-ben a harmadik Dokumentum kiállítás katalógus-újságában publikált gondolatmenetében. A rövid cikk meghatározó inspirációs forrás volt az ANTICAMERA kiállítás tervezésének kezdeti időszakában.