A Budapest FotóFesztivál 2022 bemutatja: Fresh Meat

BUDAPEST FOTÓFESZTIVÁL 2022

Fresh Meat
2022.04.01. – 21.

A Budapest FotóFesztivál az Erzsébetvárossal együttműködésben pályázatot hirdetett
35 év alatti fotográfusok számára csoportos kiállításon való megjelenésre. Az évente meghirdetett pályázaton a nyertes alkotók munkái által a BPF kiemelt eseményeként mutatkozik be a kortárs magyar fotográfia legifjabb generációja. A tematikailag kötetlen felhívás arra keresi a választ, hogy mi foglalkoztatja most a fiatal fotográfusokat, melyek azok a tematikák, kérdések, melyek mentén sorozataik / portfóliójuk formálódik. A kiállítás kurátorai főként az eredetiséget, a nem konvencionális látásmódot, megközelítést részesítették előnyben mind a témák és a koncepciók tekintetében. A pályázaton kiválasztott alkotók munkái Erzsébet város pop-up kiállítóhelyein mutatjuk be: K6 Galéria (Klauzál tér 6.) és Király utca 29. kirakat.

Kurátorok: SOMOSI Rita, MUCSY Szilvia

Kiállító művészek:

DÓKA Gábor, ILLYÉS Bence, ILYÉS Zalán, Dora KONTHA, Billy LAVIERE, SZÁRAZ Katalin, K. TAKÁCS Márton, TÓTH Emese

A munkák bemutatása:
DÓKA Gábor
Do you remember the first time you saw me? 2021 (-2022)

Do you remember the first time you saw me?
Ez a sorozat az első kapcsolat elvesztéséről és annak feldolgozásáról szól.
Az első kapcsolat úgy gondolom mindenki életében számottevő. Az első örömök és annak végeszakadtával járó bánat.
A képek elrendezése így időben vegyes, a kapcsolat alatt készültek, illetve utána egyfajta terápiás jelleggel, az alkotói tevékenység segített a feldolgozásban, majd később egy bizonyos önvizsgálatban, így a munka még folyamatban lévő.

ILYÉS Zalán
Akik szeretnek messze vannak, 2019-22

Az “Akik szeretnek messze vannak” című munkám a romániai gyermekotthonokban élő gyermekek életét mutatja be. Bepillantást nyújt abba, hogy milyen körülmények közül jönnek, és az otthonban hogyan próbálják maguk mögött hagyni ezeket a testi és lelki traumákat. Minden csak viszonyítási pontok kérdése. Bármi lehet jobb, vagy rosszabb, kérdés csupán az, ki és honnan nézi. Egy gyermekotthonban felnőni nehéz, egy nyomortanyán ehhez képest elviselhetetlen. Az ideális egy szerető család lehetne, mégis vannak olyan emberek, akik önző módon a gyermekre csak pénzforrásként tekintenek, aki után jár a segély. Minél több a gyerek, annál több a segély. Romániának nincs jó megoldása erre a társadalmi problémára.

ILLYÉS Bence
Csodák vándorai, 2021

2019 óta követem és dokumentálom a magyarországi haszid zsidó zarándoklatokat, ahová a résztvevők az USA-ból, Izraelből, Angliából, de még Dél-Afrikából is érkeznek. Az események helyszínei jellemzően kisebb vidéki falvak, ahol egykoron, a Holokauszt előtt nagy zsidó közösségek éltek. Hazánkban közel húsz zsidó zarándokhely található, ahová éves szinten több tízezer haszid zarándok látogat el. A zarándokok felkeresik őseik, és az általuk tisztelt csodarabbik sírjait, hogy ott imádkozzanak.

Dora KONTHA
Soulscapes, 2021

A Lélekképek című sorozat az egyén környezetének érzékelését, az alternatív valóságokat és az emlékezés folytonos változását vizsgálja az idő múlásának tükrében. Törékeny belső tájképek jelennek meg az alkotásokon, ahol az emlékek és a hiányzó részletek egymást kiegészítve egy új realitást hoznak létre. Az emlékezet egy olyan képesség, amellyel élményeket és készségeket lehet eltárolni, megőrizni és előhívni. Ezen képesség elvesztése történhet akár az idő múlásával természetes úton vagy az agyi neurodegeneratív elváltozások következményeként is. Ez a visszafordíthatatlan folyamat az identitás, az emlékezés és a létezés témáit hozza előtérbe. Kik vagyunk az emlékeink, az átélt élményeink, és a környezetünk ismerete nélkül? Hogyan lehet úgy érzékelni a világot, ha már elveszítjük azt a tudást, melyben egyértelműen felismerjük és megértjük a körülöttünk lévő valóságot?

A képek a láthatatlant feltételezik azáltal, hogy reflektálnak ezen degradációk különböző szakaszaira. Az idő múlásával a szubjektív memória megállíthatatlanul átalakul, károsodik vagy eltűnik, csak úgy, mint a fényképek a kémiai reakciók során. Ebben a személyes valóságban az idő és az emlékezet úgy torzítja az érzelmeket, hogy az emberi vonásokat lassan színek és formák váltják fel és a képen látható személy fokozatosan, egyre inkább absztrakcióvá válik. Az így létrejövő experimentális fényképek különböző kézi beavatkozások útján feszegetik az instant fotográfia határait. A hosszadalmas folyamatok során az alkotó különböző anyagokat és folyadékokat fecskendezett be a hagyományos polaroid fényképek rétegei közé, hogy azok egy sajátságos univerzumot hozzanak létre, amik így a távoli emlékek és folyamatosan változó érzelmek leképezéseivé válnak.
Billy LAVIERE
Gamification stories, 2021

A Gamifikációs történetek című sorozat (2021- folyamatban lévő sorozat) a 2019-es pandémia következtében kialakult kollektív depresszív hajlam hatásából emelkedik ki és orientálódik a művész élethelyzetére, motivációs alakulására. A mentális egészség megőrzése és a motiváció szinten tartása, illetve számos más egyéni problémákkal szembe szállva hozta létre Billy Laviere a számítógépes játékok által értelmezett gamifikációs környezetet, amely párhuzamot von az emberi lét kérdéseivel, tenni valójával és helyzetével.

Billy Laviere fotográfiái betekintést nyújtanak a legmodernebb még kibontakozóban lévő egyedi technika megoldásába. A lézeres fotogrammetriai eljárás egy teljesen új művészeti csatornát tár a szemünk elé. A fizikai elemek háromdimenziós szkennelésen történő digitalizálása során lehetőséget nyújt az utólagos formai és felületi kezelésére. Az összeállított digitális kollázsok és az atmoszféra megteremtésével egy komplex és végtelen vizuális narratívát olvashatunk és értelmezhetünk.

A művész a vizuális narratívák megalkotásával, illetve a világhoz tartozó kompasz módszertan alkalmazásával egy gondtalanabb, tartalmasabb és egészségesebb életvitelt folytat. A sorozathoz tartozó terápia és az alkotási folyamat együttes kohéziója képes gyógyítani a múltból hordott sebeket és traumákat.

SZÁRAZ Katalin
Hiraeth, 2021

Hiraeth (walesi): nosztalgia, vágyakozás, honvágy, vágy egy olyan otthon után ahová nem lehet visszatérni mert már nem létezik, vagy soha nem is létezett. Te hová vágyakozol? Hová is vágyakozhatsz most?

Egyre nehezebb választ találni ezekre a kérdésekre, ahogy a globális problémák az életünk minden területére bekúsznak. A vágyott hely jelen leg a múltunkban vagy a jövőnkben található, amikbe mint valamiféle átjárókba, portálokba kapaszkodunk, ami “elrepíthet” minket a nyomasztó jelenből.

K. TAKÁCS Márton
Mémoire Poétique, 2021

A Mémoire Poétique című sorozat az elmúlt néhány év történéseiből fakadó kollektív kilátástalanságot fiatal művészek portréin keresztül mutatja be. Minden kép párhuzamosan érzékelhető egységes és fragmentált térként is, ez a hatás több mint száz, teleobjektívvel készült, különálló fotóból áll össze. A helyszínek, ruhák és beállítások a
szereplők személyisége szerint alakultak, megteremtve egy intimebb viszonyulást, vizsgálva az önreprezentálás kérdéseit.

TÓTH Emese
„…Mikor a gyermek gyermek volt…” , 2021-22

A sorozat a felnőttéválás problémáit, nehézségeit dolgozza fel. Generációm hirtelen nem várt szituációkban találta magát, amik miatt újra kellett gondolnia a jövőhöz fűzött terveit. Hirtelen fel kellett nőnie. Képeim a bizonytalan, néha kilátástalan köztes állapotot dolgozzák fel a gyerekkor és a felnőttkor között.Munkámban gyakran a gyerekkorunkra utaló képi eszközökkel játszom.