Hajdú József – Transzfer

Az itt kiállított anyag Hajdú szakmai tevékenységének fontos részéhez, a Múzeumi történetekcímmel jelölhető fejezethez tartozik, amely egyúttal szorosan kapcsolódik előző munkájához, az Erdélyi Mór egy napja a Temesvári Postaigazgatóságon című sorozathoz. Utóbbi esetében egy1914-ben készült album öt eredeti fényképén látható óraszámlapok időpontjai adták számára a vizsgálódáshoz szükséges kiindulópontot. Kíváncsi és jó kutatóként alaposan megfigyelte a részleteket, következtetéseket vont le Erdélyi Mór munkamódszerére és végül elhelyezte a szériát a jelenben, a kortárs művészeti közegben, ami már az alkotó, a művész gesztusa volt.

A most bemutatott tárlat története akkor kezdődött, amikor a Postamúzeum 2013-ban új helyreköltözött és ez óhatatlanul a gyűjtemény minden egyes darabjának a kézbevételét és szállításra való előkészítését jelentette. Így derült ki, hogy az addig ismert több példányos albumok között léteznek olyanok, amelyeket talán elkészítésük óta nem látott senki egészen addig a pillanatig, amíg Hajdú József a kezébe nem vette és ki nem nyitotta azokat.

A fotográfus azt látta, hogy a fényképes albumoldalak között lévő vékony védőpapír, közvetlenül érintkezve a korabeli mély tónusú felvétellel, a kép egy lágyabb tónusú másolatát hordozza a felületén, ugyanúgy, pozitív képként. A jelenség felkeltette kíváncsiságát és kutatói attitűdjéből fakadóan neki is látott a vizsgálódásnak. Kérdéseket tett fel a tárolás körülményeire vonatkozóan, amelyek okozhatták vagy elősegíthették a másodlagos kép létrejöttének folyamatát, hipotéziseket állított fel, kutatási tervet készített és szakértővel – Flesch Bálinttal – konzultált.

Végiggondolta a felmerülő lehetőségeket: kölcsönhatásba lépett a két felület egymással és kiegyenlítődési folyamat zajlott le közöttük? Talán egyszeri behatás érte az albumot vagy hosszan tartó hatás következménye az átkopírozódott kép létrejötte? Magas páratartalmú helyen tárolták és az egymásra tett albumok súlya okozta vagy az eredeti képkidolgozás technikai hiányossága miatt vált lehetővé a képképződés, a képmásolat lassú megszületése?

A szakirodalom áttekintése után továbbra is megmaradt az alapkérdés, így szükségessé vált a kép kémiai vizsgálata, vegyi összetételének meghatározása. A Festményvizsgálati Laborban több vizsgálat eredményeként ki lehetett mutatni a platina jelenlétét, ami technikai–kémiai értelemben választ adott: platinával színezett, nemesített celloidin kópiák vannak az albumban, ezért azok hosszú idő alatt átkopírozódhatnak a velük közvetlen kapcsolatban lévő hártyaszerű papír felületére.

Ezek az áttetsző védőpapíron létrejött másodlagos képek azonban nemcsak kialakulásuk szempontjából elgondolkodtatóak, hanem izgalmas műtárgyakká is válnak, képpárként és önmagukban is. A tónus változásainak köszönhetően ugyanabban a kompozícióban megváltoznak a súlypontok és víziószerűvé válik a valóság, mintha a mögöttes válna láthatóvá és a banális szituációk, mindennapi helyzetek mágikus realizmusa jelenne meg száz évnyi mozdulatlanság nyomán.

Hajdú a múzeumi műtárgy kiemelésének gesztusát alkalmazza, ezáltal teremti meg a lehetőséget önmaga számára, hogy újat teremtsen, mint annak idején a röntgent lemezekre karcolt háborús hanglemezek képeinek esetében is tette, a meglelt titkot egy másik titokká alakítva.

Csizek Gabriella
a kiállítás kurátora