Kipróbáltuk: Fujifilm FinePix S1 Pro (teszt)

Antalóczy Tibor - 2000. szeptember 5. 13:40
Mint a tavaly ősszel bejelentett SuperCCD-t, úgy az idén január végén bemutatott S1 Prot is hónapokig csak találgatások vették körül. "Elforgatott, méhsejt formában elhelyezett pixelek? 6 megapixeles felbontás egy 3 megapixeles CCD-ből?" - nehezen érthető és elbizonytalanító kérdések voltak.
A SuperCCD működését először a FinePix sorozat 4700 Zoom modelljében ismerhettük meg. A nagy felbontás ellenére a képek nem tartalmaztak elég részletet, nem is beszélve a pöttyös felületekről. Az eredmény sokakat kiábrándított a SuperCCD-ből, és egyre inkább veszélyesnek érezték, hogy a Fuji ezt a technológiát akarja beépíteni a professzionális piacra szánt termékébe is. Most eljött az idő, hogy a Fuji bizonyítsa, hogy a szkeptikusoknak nem volt igazuk és az új pixelelrendezés igenis megállja a helyét.

A SuperCCD-ről
A Nikon F60-as vázra épített CCD fizikai felbontása 3,4 millió pixel, képalkotásra azonban mindössze 3,07 milliót használ. Ebből az átlósan elhelyezett rácsból a fényképezőgép belső szoftvere 6,13 millió pixeles (3040 x 2016) képet állít elő. Hogy az elrendezésnek köszönhetően tényleg lehet-e ekkora képet generálni még mindig vita tárgya, de az tény, hogy az elmentett 2,5 MB-os fájl 6 millió képpontot tartalmaz.

A vázról
A fényképezőgép gyakorlatilag egy Nikon F60-as hagyományos fényképezőgép és egy digitális hátfal egybeépítése során jött létre. A keresztezés eredményeképpen a gép örökölte az F60-as előnyeit illetve korlátait és a digitális technológia minden előnyét. A két szerkezet annyira külön életet él, hogy a fényképezőgépet és a digitális képfeldolgozást két külön elem/akkumulátor szett látja el árammal. A legszembetűnőbb különbség az F60-as és az S1-es közt, hogy a Fuji digitális zászlóshajójának van egy 2,5 cm magas talpa, ami a digitális egység áramellátásáról gondoskodó négy ceruzaakkumulátort tartja.

A gép eleje ettől eltekintve teljesen megegyezik a Nikon váz elejével. A markolat tetején az exponálógomb körül elforgatható kétállású kapcsolóval helyezhetjük áram alá a fényképezőgép vázát, ami automatikusan éleszti a digitális egységet is. Az exponálógomb mellett található az élességállító segédfényt adó lámpa. Ez a lámpa adja a vörösszem effektus csökkenését eredményező fényt is. Az optika másik oldalán van az objektív kioldó gombja és az automatikus/manuális élességállítás kapcsolója. A fényképezőgépre a Nikkor objektívek jelentős része csatlakoztatható.

Az objektív alatt egy gumiborítás mögött helyezték el a fényképezőgép csatlakozóit. A számítógéppel USB porton keresztül lehet összekapcsolni és természetesen van adapter be és videó kimenete is. Az USB porton keresztül a fényképezőgépben lévő memóriakártya (egyszerre sajnos csak egy, a kiválasztott) tartamát a számítógépen egy meghajtóként láthatjuk. Kár, hogy erről a meghajtóról csak letölteni lehet, oda fájlokat felmásolni nem. Érdekes szolgáltatás, hogy egy speciális szoftverrel a fényképezőgépet vezérelni is tudjuk.

Az S1-es felülről teljesen megegyezik a Nikon F60-assal. Az optika felett van a kihajtható vaku (a kiemelkedés oldalán található gombbal nyitható), ami tapasztalataink szerint nagyon jó, de semmiképp sem pótolhatja a profi külső vakut. Ennek vezérlése az optikai kereső felett a gép tetején elhelyezett vakupapucson keresztül lehetséges. Ezzel nem csak a vakusínbe csatlakozó külső vaku, de műtermi vakuk elvillantása is megoldható. A beépített vaku főleg ellenfényes témánál, az előtér kivillantására használható.

A felső információs LCD

1 - Kiválasztott programm
2 - Záridő
3 - Blende
4 - Vakumód
5 - A lítium akkumulátor töltöttsége
6 - Időzítő
7 - Expozíció korrekció
A vaku jobb oldalán található a váz információs LCD-je. Ezen a fényképezőgép fontosabb beállításairól tájékozódhatunk. A kijelzőn megjelenő értékek többségét a kijelző körül lévő gombok valamelyikét nyomva tartva a hátlapon a hüvelykujj alatt lévő tárcsával lehet beállítani. Ílyen módon a vaku, a blende, az expozíciós korrekció és a záridő értékeit állíthatjuk be. Programozott automatika módban a gép által kiválasztott blende-záridő párosok közül választhatunk. Ilyenkor a kijelzőn a P betű mellett egy * jelenik meg jelezve, hogy a beállított érték nem azonos a gép által eredetileg kiválasztottal. Így programautomatika módban is játszhatunk a mélységélességgel vagy csökkenthetjük a záridőt mikor nagyobb a berázás veszélye.

A vaku másik oldalán a váz tetején található a programválasztó tárcsa. A 10 állásos tárcsán nm csak a felvételi módokat állíthatjuk, hanem lehetőség van előre beállított felvételi programok kiválasztására is.
Választható programok és felvételi módok
Auto
Ebben a módban a fényképezőgép minden expozíciós értéket maga állít be és a fotósnak nincs is lehetősége a beavatkozásra. A gép fényméréshez a multi-pattern eljárást használja. Ilyenkor nem működik a programeltolás és az expozíció korrekcó funkció sem.

Programautomatika
Ilyenkor a fényképezőgép automatikusan beállítja az expozíciós értékeket, de a felhasználónak lehetősége van az expozíciós korrekcióra és a programeltolásra is.

Záridő előválasztás
Ebben a módban lehetőség van a záridő kiválasztására és rögzítésére. Az automatika a kiválasztott záridőhöz leginkább megfelelő blendét állítja be.

Blende előválasztás
A fényképezőgép automatikája ebben a programban a fotós által kiválasztott blendéhez igazítja a záridőt.

Manuális mód
A felhasználónak mind a záridő, mind pedig a blende beállítására lehetősége van. A két érték egymástól teljesen függetlenül állítható. A fényképezőgép mind az információs LCD-n, mind pedig a keresőben jelzi az alul vagy túlexponáltság mértékét. Ilyenkor a fényképezőgép középpontosan súlyozott programmal méri a témáról visszaverődő fényt.

Portré mód
Ebben a módban az automatika a kisebb blendeértékeket (nyitottabb blende) részesíti előnyben, hogy minél kisebb legyen a mélységélesség. Így az enyhén elmosódott háttérből tisztán kiemelkedik a fotóalany. A használati utasítás nagy fényerejű 50-135 mm-es lencséket ajánl ehhez a programhoz.

Tájkép mód
Ilyenkor a fényképezőgép szűk blendét (nagy blendeérték) választ, hogy a közel és a távol lévő tárgyak is élesek legyenek.

Makró mód
Ebben a módban a fényképezőgép nyitott blendét (kis blendeérték) választ, hogy a közel lévő téma jól kiemelkedjen az enyhén elmosódott háttérből.

Sport mód
A fényképezőgép nagyon rövid záridőt választ, hogy a gyorsan mozgó téma se mosódjon el. A gép automatikusan folyamatos autofókusz módba kapcsol és minden kép előtt élességet állít. Ha az ellenőrző kép mutatása ki van kapcsolva, akkor a fényképezőgép addig exponál, amíg az exponálógombot lenyomva tartjuk. (Persze mint mindennek ennek is van határa: sorozatban maximum 5 kép készíthető 1,5 kép/mp-es sebességgel.) Nyilvánvaló, hogy az S1 sportfozózási és sorozatfelvételi funkciói erősen korlátozottak, így a gép használata ilyen eseményeken nehézkes lehet.

Éjszakai felvétel
A fényképezőgép ilyenkor figyelembe veszi, hogy a képen enyhén megvilágított téma van. Az előtérben lévő téma megvilágításához ilyenkor a vaku használata javasolt.

A programválasztó tárcsa mellett található az időzített felvételt bekapcsoló gomb. Jó ötlet, hogy a funkció mindenféle menübejárás nélkül is egyszerűen bekapcsolható, viszont ront a használhatóságán, hogy az időzítés mértékét menüből kell kiválasztanunk. Mivel a fényképezőgép csak 2 és 10 mp-es időzítéseket enged, nyugodtan rátehették volna mindkettőt a gombra.

A gép hátfala az eddigiekhez hasonlóan nagyon egyszerű. A markolat hátsó oldalán a hüvelykujj alá eső tárcsával az expozíciós adatok beállítását végezhetjük el. A mellette lévő AE-L gombbal átmenetileg rögzíthetjük az expozíciós értékeket. Ilyenkor mindaddig amíg a gombot nyomva tartjuk nem változnak az expozíciós értékek. Így a kép szélére eső témára is állíthatjuk úgy az expozíciót, hogy az nincs a fókuszban.

A balkéz felöli oldalon található a nagyméretű színes LCD és a kisebb információs LCD. A színes monitor minősége káprázatos, lapos szögből is jól látható, tiszta képet ad. Az információs LCD-n a digitális egység működésének legfontosabb paramétereit állíthatjuk be. A pontmátrixos LCD a 4700-asban megismert háttérvilágítást kapta, ami sötétben nagyon hasznos. A megvilágítás a felső LCD-ből sajnos hiányzik. Az információs LCD melletti Func gombbal 3 kijelzőoldal között váltogathatunk. Két oldalon ikonok jelennek meg, ezek állapotát az ikonok alatti gombokkal állíthatjuk. Rendkívül jól használható megoldás a leggyakrabban használt funkciók beállítására és ellenőrzésére.

Az LCD monitor bal oldalán található Play gombbal kapcsolhatjuk a fényképezőgépet visszajátszás módba. Ilyenkor a színes LCD monitoron pillanatok alatt megjelenik a legutoljára exponált kép. Remek megoldás a képek gyors ellenőrzésére, mivel az exponálógomb enyhe megnyomásával a visszajátszás mód kikapcsolható.

Az LCD másik oldalán a szokásos Fuji kezelőfelület tűnik fel a Menu/Exe, a Cancel és a négyirányú gombbal. A Menu gomb megnyomásakor a színes LCD monitoron megjelenik a fényképezőgép menüje, ahol a gép működésével kapcsolatos adatokat lehet beállítani. A menüben a négyirányú gombbal mozoghatunk, míg a kilépés a Cancel gombbal lehetséges.

A gép hátlapján találhatók lehajtható ajtóval védett kártyanyílások. Az ajtó záródását mágnes biztosítja, ami ismét egy jó megoldás. Lenyitásakor a fényképezőgép kikapcsol, hogy védje a memóriakártyákat és azok tartalmát. Az S1 Pro mind SmartMedia, mind pedig CompactFlash kártyával használható. A Fuji gépekben újdonság, hogy CompactFlash kártyára is menthetjük a képeinket. A kártyahely érdekessége, hogy Type II-es szabványú, így használhatók benne az IBM Microdrive-jai is.

A fényképezőgép vázának áramellátásáról a markolatban található két lítium elem gomdoskodik. Ezek elméletileg elég sokáig állják a sarat, de ha kimerülnek, akkor a cseréjük meglehetősen költséges. A digitális rész energiaellátását 4 darab ceruzaelemre/akkumulátorra bízták. A másik áramforráshoz képest ennek nagy előnye, hogy ha akkumulátort használunk, azok újratölthetők, így nem jelentenek olyan nagy költséget. Persze a legjobb megoldás egy speciális, nagyteljesítményű akkumulátor lenne, ami a teljes fényképezőgépről gondoskodhatna, ezzel is egyszerűsítve a fotósok dolgát. Persze a szabvány elemeknek is van előnye: bármikor és szinte bárhol megvásárolhatók.

A fényképezőgép állványcsavarja minden elvárásnak megfelel: Nem zavarja az elem és a kártyacserét és ráadásul az objektív tengelyével egyvonalban van, így panorámaképek készítésénél csak az objektív tengelye mentén kell elcsúsztatni a gépet a megfelelő forgástengely megválasztásához. A fényképezőgép talpa sajnos nem gumírozott, ami állványra rögzítésnél okozhat nehézségeket.

Felvétel mód
A fényképezőgép bekapcsoláskor automatikusan (gyakorlatilag azonnal) felvétel módba áll, biztosítva, hogy nem késünk le semmiről. Az S1 Pro használható teljesen automatikus, előre programozott vagy manuális módban. Automatikus módban a gép mindent teljesen automatikusan beállít. A tükörreflexes fényképezőgépeknél megszokott módon az exponáló gomb megnyomásakor a kép azonnal elkészül, késlekedés csupán az élességállítás erejéig van.

A gép hátoldalán lévő információs LCD-n felvétel módban leolvasható a beállított érzékenység, a ceruzaakkumulátorok töltöttsége, a kiválasztott memóriakártya típusa (CF vagy SM), dátum és az idő illetve a beállított felbontásban és tömörítéssel még elmenthető képek száma.

A Func gomb megnyomásával léphetünk az LCD kijelző következő képernyőjére. Ezen a képernyőn a fehéregyensúly, az érzékenység, a tömörítés foka és a felbontás állítható be. Az egyes ikonokat az alattuk lévő gombbal állíthatjuk.
  • Fehéregyensúly: auto, napfény, árnyék, fénycső 1, fénycső 2, fénycső 3, izzó, egyéni
  • Érzékenység: 320, 400, 800, 1600
  • Képminőség: Basic (Jpeg), Normal (Jpeg), Fine (Jpeg), Hi (Tiff)
  • Felbontás: 3040 x 2016, 2304 x 1536, 1440 x 960
Kár, hogy az egyéni fehéregyensúly rögzítéséhez be kell lépni a menübe. Jó lett volna egy dedikált gomb a funkció eléréséhez.

A Func gomb ismételt megnyomásával új oldalra lapozhatunk. Ezen az oldalon a színek élénkségét, a tónusokat a képélességet lehet beállítani. Itt lehet bekapcsolni a sorozatfelvétel programot is.
  • Szín: eredeti, fekete-fehér, standard, magas
  • Tónus: eredeti, standard, kemény
  • Élesség: ki, standard, kemény
  • Sorozatfelvétel: ki, be
Az esetek többségében a standard értékek használata javasolt, eredeti módban a képek nem mindig használhatóbbak és esetenként sok utómunkát igényelhetnek.

Beállítástól függően az expozíció után a hátfalon lévő színes LCD monitoron ellenőrizhetjük is az elkészült felvételt. A kép mentése lehet automatikus és jóváhagyásos rendszerű. Ez utóbbinál a képet részletesen is megnézhetjük, sőt hisztogramot is kérhetünk róla. Ha a kép megfelelő, akkor egy gombnyomással elmenthető, ha nem, akkor pedig egyszerűen törölhetjük a memóriából. A hisztogram funkció érdekessége, hogy a teljes ábrán kívül az alapszínekre lebontva is megnézhetjük a grafikont.

Menü
A felvételi mód menüjébe a gép hátlapján lévő Menu/Exe gomb lenyomásával juthatunk. A két oldalas menü a színes LCD monitoron jelenik meg. A pontok közt a le és a fel gombokkal mozoghatunk, míg az értékeket a jobbra és a balra nyíllal változtathatjuk meg.
  • EXE: visszalépés felvétel módba
  • Ellenőrző kép: ki, manuális mentés (a kép mentését jóvá kell hagyni), automatikus mentés
  • Egyéni fehéregyensúly: a megjelenő oldalon a helyi megvilágításnak megfelelően egy fehér felülettel állíthatjuk a fehéregyensúlyt; a fehér felületről készített felvétel alapján a fényképezőgép megállapítja a fényforrás színhőmérsékletét, ami 2800 és 9500 kelvin között mozoghat.
  • Hi mód: TIFF-RGB (18 MB), TIFF-YC (12 MB) (sajnos nincs CCD RAW formátum)
  • Adathordozó: CF-Type II és SmartMedia (64 MB-ig)
  • Önkioldó: 10 mp, 2 mp
  • Automatikus kikapcsolás: 2 perc, 5 perc, ki
  • Képszámozás: be, ki (kártyacserénél a számozás újraindul)
  • PC mód: letöltés, vezérlés (USB porton keresztül vezérelhetjük a fényképezőgépet)
  • Hangjelzés: ki, magas, mély
  • Nyelv: angol, japán (magyar nincs)
  • Dátum/idő: dátum, idő és a dátumformátum beállítása
  • Reset: beállítások visszaállítása a gyári eredetire
A Setup menü szerkezete tiszta, áttekinthető, használata egyszerű. Kár hogy a Hi módban nem lehet nyers CCD (RAW) formátumban elmenteni a képeket. Ezzel sok helyet lehetne megtakarítani, nem is beszélve a lehetőségről, hogy az eredeti képekkel dolgozhatnánk. Remélhetőleg a Fuji észbe kap és egy firmware frissítésben elérhetővé teszi ezt a formátumot is.

Visszajátszás mód
A fényképezőgépet az LCD monitor melletti gombbal kapcsolhatjuk visszajátszás módba. Ilyenkor a kijelzőn az utoljára elkészített kép jelenik meg. A kép expozíciós adatai a hátfalon lévő információs LCD-n láthatók. Az adatok közt a Func gombbal lapozhatunk.

Alapállapotban a kijelzőn négy ikon látható.
  • Hisztogram: a kép hisztogramjai jeleníthetők meg a kijelzőn.
  • Törlés: a képet törölhetjük
  • Védelem: véletlen törlés ellen védhetjük le a képet
  • Nyomtatás: a képet jelölhetjük ki nyomtatásra
A képpel elmentett expozíciós információkat a Func gombbal csalogathatjuk elő. (Az ábrán egy másik fényképezőgéppel készült kép adatai láthatók, ezért a lista nem teljes.) Az első oldalon a következő információkat találjuk:
  • dátum és idő
  • tömörítés foka
  • felbontás
  • fehéregyensúly
A harmadik képernyőről az expozíció további értékeit olvashatjuk le. (Az ábrán egy másik fényképezőgéppel készült kép adatai láthatók, ezért a lista nem teljes.)
  • záridő
  • blende
  • érzékenység
  • szín
  • tónus
  • élesség
A külön információs LCD előnye, hogy a színes monitoron megjelenő képre csak minimális mennyiségű információt kell felrakni, így azok nem csökkentik a látható területet.

A színes LCD monitoron a jobb és bal nyilakkal lapozhatjuk a képeket. A kiválasztott képet a fel gombbal nagyíthatjuk egészen 19x nagyításig. A nagyítás mértékét a le gombbal csökkenthetjük. A megfelelő nagyítás elérése után a Play gomb megnyomásával válthatunk a képmozgatás módba. Ilyenkor a képernyő bla felső sarkában a (nagyítás mértékének helyén) négy nyíl jelenik meg. A kivágást a négy iránygombbal mozgathatjuk, így a kép bármely része megnézhető. A nagyítás kiválóan használható a bemozdulásgyanús képek ellenőrzésére.

Normál (nem nagyított) nézetben a Play gomb megnyomásával az indexképes megjelenítést kapcsolhatjuk be. Ilyenkor a képernyőn egyszerre 4 (megfelelő beállíás esetén 9) kép jelenik meg, így könnyen, gyorsan megtalálható egy keresett felvétel.

A felvétel módnak mindig prioritása van, így az exponálógomb megnyomásakor az S1 Pro azonnal felvétel módba áll és kész az expozícióra.

Menü
Visszajátszás módban a gép hátfalán lévő Menu/Exe gomb megnyomásával léphetünk be a menübe. Ilyenkor a képernyőn látható képen megjelenik a Fuji gépekből már jól ismert menürendszer 6 pontja.
  • Törlés: mind, adott kép
  • Indexkép: 4 kép, 9 kép, ki
  • Védelem: védelem feloldása, minden kép védelme
  • Nyomtatás: töröl, beállít, ellenőrzés, dátum felírása
  • Automatikus visszajátszás: képek közti átmenet és a váltás intervalluma
  • LCD fényerő: a kijelző fényerejét állíhatjuk be egy következő képernyőn
Képminőség
Be kell valljam kétkedve vártuk az S1 Pro-t. A korábban megismert ugyancsak SuperCCD-vel szerelt FinePix4700 képminősége nem volt igazán jónak mondható. Nagy feladat előtt állt a Fuji: bebizonyítani, hogy az egyedülálló technológia nem kidobott pénz és igenis megfelel a mai minőségi elvárásoknak.

Az első fél órás ismerkedés után a letöltött képeket vizsgálva boldogan tapasztaltuk, hogy nyoma sincs a 4700-asnál megfigyelt erős pöttyözésnek. Az egyszínű felületek gyakorlatilag egyszínűek (enyhe színeltérés van a szomszédos pixelek közt, de ez nem jelentős). Majd háromszáz kép elkészítése után kiderült azonban, hogy az interpoláció nem mindig zavarmentes. Egyes esetekben kontrasztos, ferde élek pixelesek lehetnek. Ilyen élek vékony (néhány pixel vastag) fehér vonalán elszíneződés jelenhet meg. (Renault kép a tesztképek közt: díszléc és antenna.) Sajnos ez a nyomtatott képen is megjelenik, ezért bosszantó hibának nevezném.

A fényképezőgép automatikus fehéregyensúly állítása szinte tökéletes, kézi beállítással sem sikerült jobbat összehozni. A színskálák fotózásánál a fehér keret valami oknál fogva szűrkén jelent meg. Egyes esetekben a 8 bites színenkénti korlát miatt előfordulhat, hogy a világosabb részek beégnek. Ezt a nyers formátum felhasználásával (ha lenne ilyen opció az S1 Pro-n) az esetek jelentős részében ki lehetne küszöbölni.

Az érzékenység emelésekor a digitális fényképezőgépek többségénél a képeken jelentős zaj növekedés figyelhető meg. A FinePix S1 Pro-nál ez nem volt megfigyelhető. A képek a legmagasabb 1600 ISO-s érzékenység használatakor sem lettek jelentősek zajosak, ami nagyon kellemes meglepetés.

A Nikon F60-as váznak köszönhetően a gépre a Nikon rendszerű objektívek egész sora csatlakoztatható. Ez óriási lehetőségeket nyit meg a fotós előtt, de mindenképpen figyelni kell arra, hogy csak minőségi optikát használjunk. Rossz, gyenge felbontású objektívnél a kép szélein színeltolódás jelentkezhet.

A cserélhető objektív megjelenésével új probléma merült fel a digitális fotózás világában. A kompakt fényképezőgépek hermetikusan elzárt CCD-jével szemben a cserélhető objektíves, tükörreflexes gépeknél a CCD-t mindössze a tükör védi a portól és egyéb szennyeződésektől. A CCD így akár néhány objektívcsere után elkoszolódhat, aminek eredményeként óriási fekete pöttyök jelehetnek meg a felvételeken. Sajnos a tisztítás még nem igazán megoldott, remélhetőleg a következő modellekben már gondolnak erre az apró, de esetenként meglehetősen bosszantó problémára.

Külső vaku
A fényképezőgép vakupapucson keresztül szinte minden vaku elsütésére alkalmas. A blende és a záridő külön is beállítható, így könnyű a fényképezőgépet a vakuhoz igazítani. A színeket automatikus fehéregyensúly mellett is tökéletesen eltalálja a vaku fényénél. Műtermi használatnál problémát egyedül a magas kezdő érzékenység jelenthet: ISO 320-as érzékenységhez ugyanis néha nehéz kellően szűk blendét választani.

Áramfelvétel
Energia szempontjából nem szerencsés, hogy a fényképezőgép két teljesen külön rendszer egybeépítéséből született. Az egyes rendszerek áramellátása nemhogy nem központi, de nem is azonos. A vázat tápláló lítium ion elemek drágák, a ceruzaelemek/akkumulátorok pedig megint csak korlátot jelentenek. Egy speciális, minden egységet ellátó akkumulátor használata talán szerencsésebb lett volna. A nem folyamatosan működő színes LCD-nek köszönhetően a digitális egységnek energiát biztosító ceruzaakkumulátorok elég sokáig bírják, egy tartalék szettel pedig bátran el lehet menni nagyobb lélegzetű külső munkákra is.

Összefoglalás
Mit is lehet írni egy ilyen fényképezőgépről... Nagyon tetszett. Egyszerű, Fuji fényképezőgépekhez méltó kezelőfelület, remek képek, jó felbontás (mégha csak a CCD 3 millió pixelét nézzük is) és relatíve alacsony ár. Mi az ami mégis hátrányként említhető? Az, ami az előnyét is adja: az egyszerűség. A viszonylag egyszerű F60-as váz rengeteg korlátozást rejt magában. Sorozatfelvétel módban másodpercenként csak 1,5 képet készíthetünk vele, és ezt sem a végtelenségig. A belső memóriában maximális felbontásnál mindössze 5 ilyen kép tárolása lehetésges. Sokan most biztosan legyintenek: minek ennél gyorsabb ismétlés. Ők biztosan megtalálják számításukat ebben a fényképezőgépeben, míg sportfotósoknak valószínűleg más modell után kell nézniük. Korlátozásnak tűnik még, hogy a fénymérés módját nem lehet kézzel befolyásolni, az csak az egyes felvételi programokban változik automatikusan.

Ha az ára nem lenne ilyen magas, akkor mondhatnánk, hogy egy kiváló amatőr gépre találtunk. Sajnos ma kevés hobbifotós engedheti meg magának, hogy 1 millió forintos gépet vegyen magának. Ezért a FinePix S1 Pro-t olyan fotósoknak ajánlanánk, akik főleg riportfotózásra illetve műtermi fotózásra keresnek digitális megoldást.

„Amit nem látsz éppen a keresőben, mindig az a jó kép!” - interjú Kőhalmi Péter fotóriporterrel

Síversenyző, siklóernyős és Magyar Sajtófotó díjas fotós. Bár Kőhalmi Péter ma szabadúszó fotóriporter, dolgozik a francia AFP hazai képviseletének és a National Geographic magazinnak is. Ennek ellenére mégis egy belvárosi műteremben futottunk össze, ahol beszélgettünk fotózásról, életről, szerencséről…

„Más platformot kell találni a fotónak” - interjú Kálló Péter fotóssal

Érzelmekkel fotóz, mégis bármikor be tudja kapcsolni magában a riportert - a 2009-es fotóblog-díjas Kálló Péterrel, a Metropol munkatársával beszélgettünk.

„Előre látni az út végét” - interjú Kudász Gábor Arion fotóművésszel

Fontos tudni, miért készítjük a képeinket – vallja Kudász Gábor Arion. A fotóművész szerint akkor jó a kép, ha lehet nála jobbat csinálni, egy sorozat képei pedig önállóan is meg kell, hogy állják a helyüket.

„Keresni az összefüggéseket a világban” – interjú Szalontai Ábel fotográfussal

Nem feltétlenül kell szeretnie annak a focit, aki focikapukat fényképez – vallja Szalontai Ábel fotóművész. Igaz, a kapuk nem is kötődnek feltétlenül a labdarúgáshoz, inkább segítenek az alkotónak megtalálni a válaszokat az éppen aktuális kérdésekre – bármilyen irányból jöjjenek is.

„Ha egyvalaki meglátja a tanulságot, már nem dolgozol hiába” – interjú Kecskeméti Dávid fotóriporterrel

A partiktól a könnygázszagig mindent és mindenhol fényképez Kecskeméti Dávid, a Blikk fotósa. Elmondása szerint a bulvár vegyes terület: egyszerre jellemzi a balesetek szörnyű világa és a sztárok csillogása – hibázni pedig csak az nem hibázik, aki nem is dolgozik.

„Az a szép, ami iszonyatosan fáj” – interjú Nánási Pál fotóssal

Lágy zene, akvárium, egy pihenő kutya, és egy rendezői szék, a hátán a fotós nevével. Nánási Pál stúdiója már az első pillanattól azt üzeni: nyugodj meg, és, mint az az interjúból kiderül, nem véletlenül. Az elsősorban Playboy-fotósként emlegetett Nánási büszke egyéb munkáira, és vallja: az embereknek át kell látniuk a meztelenségen.

Fotóelmélet: Expozíció

A köznyelvben gyakran használunk a fénnyel kapcsolatos kifejezéseket vegyes értelemben, mint pl. „világos felület” vagy „erős fény”. A fénytanban ezekhez a sokszor hasonló kifejezésekhez egy-egy szigorúan meghatározott értelmezés társul. Ahhoz, hogy a fényképészeti expozíciót megérthessük, tisztázni kell a fénytani alapokat és az emberi szem néhány tulajdonságát.

Fotóelmélet: Optika 5

Az optikával kapcsolatos cikkekben eddig a legegyszerűbb modellt, a bikonvex vékony lencsét használtuk. Az alapvető törvényszerűségek bemutatására ez is kiváló, de annak megértéséhez, hogy a valós objektívek miért ilyen összetettek, tovább kell lépnünk. Ennek első állomása a modell és a valóság különbségének, a leképzési hibáknak az elemzése.

Fotóelmélet: Aliasing, anti-aliasing, moire

Amikor végtelen számú képi információt kell megpróbálnunk véges számú pixelen ábrázolnunk, akkor nagyon gyakran nemvárt problémákba ütközünk. A képfeldolgozó rendszereknek nem csak a nehézségekkel, de a mintavételezésből eredő fals információkkal is meg kell küzdeniük. A megoldást a sok vita alapját képező anti-alias szűrők jelentik.

Fotóelmélet: Automatikus élességállítás

Hiába az egyik legfontosabb jellemző, az automatikus élességállítás jellemzésére nem igazán akad olyan mérőszám, mint a felbontásra a megapixel, vagy a tárolókapacitásra a megabyte. Megadjuk ugyan a mérőmezők számát, vagy azok érzékenységét, de a működési algoritmust ezt ritkán jellemzi. Pedig nagyon frusztráló tud lenni, amikor az automatikus élességállítás rosszul vagy lassan működik. A megfelelő gép kiválasztásánál nem árt ha tudjuk, hogy hogyan is működik ez az alapvető funkció.

Fotóelmélet: Zárak

Sorozatunk korábbi részeiben láthattuk, hogy az érzékelőre jutó fény mennyiségét az objektívben lévő blende szabályozza. Ez azonban csak az egyik fele a fénymennyiség szabályozásának, hiszen az érzékelő megvilágításának ideje legalább ennyire fontos. Ebben a részben a megvilágítási idő szabályozásának az eszközét, a zárat mutatjuk be.

Fotóelmélet: Érzékelők 1

A fényképezőgépek jellemzésénél a legfontosabbnak tartott adatok egy része a képérzékelőre vonatkozik: típus, fizikai méret, felbontás. Érthető, hogy odafigyelünk ezekre az adatokra, hiszen az érzékelő az, ami a már megismert működésű optika által összegyűjtött fényt rögzíti. Sorozatunk mostani részében a legfontosabb érzékelőtípusokat tekintjük át.