Röviden: Mikrosat Villanj-körte (teszt)

Petur - 2008. július 31. 14:30 (Egyéb)
Mi van akkor ha nem csak a sokszáz, de a hetvenezer forintot is sokallom egy vakuszettért? Mi van akkor, ha ennek ellenére mégsem tudom elképzelni az életet a nappali sarkában berendezett saját fotóstúdió nélkül? Mi van akkor ha az álomstúdió csak ideiglenesen üzemelhet, mert a görögből hozott hatalmas padlóváza helyét foglalja és az asszony nem nézi ezt jó szemmel? Szóval nagyon olcsón keresek, könnyen elbontható stúdióvilágítást. Van remény? Hát persze. Úgy hívják, Villanj-körte.

Bevezető

A végtelenül ötletes nevű Villanj-körte nem új találmány. Évek óta a piacon van már, mint az amatőr házistúdiók elsőszámű, belépő alternatívája. A távol-keleti gyártmányú terméket a stúdiófelszerelések forgalmazásának hazai „nagyöregje” a Mikrosat Kft. bocsátotta rendelkezésünkre. A szett egyrészt szinkroncsatlakozóval és anélkül, másrészt kétféle teljesítmény változatban, azaz összesen négyféle kivitelben kapható. Közülük a legnagyobb teljesítményű, szinkroncsatlakozós, vagyis a csúcs szett járt nálunk.

A hazai forgalmazótól már megszokott szett táska ezúttal elmaradt és egy méretes kartondobozban kaptuk meg az összeállítást. Nyilván az alig több mint tízezer forintos árba egy táska már nem fért bele. A dobozt kibontva már-már olyan érzésem volt, mint a nagy dobozba csomagolt kis ajándékkal megviccelt szülinaposnak, a csomagolás nagy részét ugyanis a műanyaghab/polyfoam helykitöltők tették ki. Törékeny műszaki cikkről szólva ez nem is olyan nagy gond, csak annak aki a kis és könnyű szettet kézben akarja hazacipelni a tömött 7-es buszon. A nagyból két sokkal kisebb és egy hosszúkás doboz került ki, és egy átlátszó műanyagtok, melyben egy kisebb ernyő pihent.

A hosszabb dobozból egy állványt sikerült előbányászni, a két kis csomagolás pedig a villanó alkalmatosságot és az állványcsatlakozóval ellátott foglalatát rejtette. A vaku mellől előkerült még egy vékony szinkronzsinór is. A teljes szett tehát a következő elemekből áll:

  • 1 db 45Ws-os villanófej
  • 1 db állvány- és ernyőcsatlakozó csatlakozós foglalat
  • 1 db alumínium állvány
  • 1 db áteresztő ernyő
  • 1 db szinkronkábel

Szinkronkábel

Ahogy említettem, az egyik szinkroncsatlakozós kivitel járt nálunk, amihez egy 2 méteres kábel is jár. Egyik végén szabvány csatlakozót találunk, amely az ilyen aljzattal ellátott fényképezőgépekhez illeszkedik. Bár a szett árkategóriája miatt bizonyára sok kompakt fényképezőgép tulajdonos is beszerzi, ezeken a készülékeken a legritkább esetben találunk megfelelő szinkronaljzatot. Ez inkább a középkategóriás DSLR fényképezőgépek kiváltsága, hiszen még az olcsóbb tükörreflexesekben is hiánycikk. Kétségbeesni nem kell, mivel a készülék külső vakufényre is képes elvillanni, így lényegében bármilyen fényképezőgép mellett használható. A kábel másik vége egy szabvány 3,5 mm-es jack-csatlakozó, ami átalakító nélkül használható a villanófejjel.

Ernyő

Az ernyő fehér, félig áttetsző műanyag vászonból készült. A műszálas anyag ezúttal mintha egy kicsit vékonyabb lenne, mint egy átlagos ernyőnél, de ez csak megjegyzés, hátrányát nem tudnék említeni. A merevítők és a nyél persze fém alkatrészek. Utóbbi fogantyú nélküli, hiszen nem esernyőként használjuk – bár annak is lehetne – hanem a fény lágyításában és szórásában segít. Itt nem visszaverő ernyőről van szó, mint előző hobbi vakuszettünknél, hanem áteresztőről, vagyis az ernyő a fotótéma és a fényforrás közé kerül. Átmérőjét a forgalmazó 60 cm-esnek írja, és tény, hogy kisebb az átlagnál, de ehhez a felszereléshez elégséges.

Állvány

Az állvány megközelítőleg ugyanaz a minőség, mint az előzőleg bemutatott, kb. ötször ennyibe kerülő szettnél. Néhány téren egyszerűbb, néhol pedig jobb megoldásokkal találkoztunk. A statív magassága 180 cm. A teleszkóposan összecsukható főoszlop három szekciós, de itt nincs rugós csillapítás az összecsukásnál. A nyitás viszont egyszerűbb, lévén nem szorítócsavarokat, hanem kihajtható klippeket használt a gyártó. Így egy mozdulat a kioldás és ugyanannyi a zárás. Csupán a lábkioldó szereléknél alkalmaztak csavaros megoldást, de másképp nem is lehetett volna, az ott található műanyagcsavar viszont túl apró. A szerelékek egyébként műanyagból készültek, mint a drágább szett állványánál, maga a statív pedig alumínium csövekből áll, amik hasonlóan vékonyak. A pipaszár lábakon egyensúlyozó állványt nagyobb felszereléshez nem túl szerencsés használni, de korábbi tesztünk 200Ws-os villanóját és főként ezt a kis Villanj-körtét tökéletesen kiegészíti. Pozitívum, hogy a lábak végén gumi zárókupakokat kapunk, így kemény padlón talán kevésbé csúszkál majd a felszerelés.

Foglalat

Az állványcsonk végén ezúttal is megtaláljuk a szabványos menetet, vagyis bármilyen, állványmenettel ellátott fotós felszerelés, akár menetes vakuelosztó, villanás érzékelő, vaku, vagy fényképezőgép is felerősíthető rá. Fő feladata azonban a villanófej foglalatának fogadása, amely egyúttal az ernyőtartó szerepét is betölti. A foglalat egy alsó, műanyag tekerőben végződő csavarral fogatható az állványhoz. Egyben ezzel oldhatjuk ki a körbefordításhoz is. Fölötte egy másik műanyag csavar, amely a foglalat és a villanófej döntését oldja meg. Efölött kapott helyet az ernyő nyelének tartóvájata. A múltkor tesztelt drágább vakuszetthez képest itt egy kis szorítócsavart is sikerült beiktatni, így nem kell félnünk, hogy a fej döntésekor kicsúszik az ernyő. A teljes foglalatház műanyagból készült és rápillantva azonnal világossá válik a Villanj-körte elnevezés. Szabványos, E27-es foglalatot láthatunk. Pont olyat, mint a háztartások jól ismert „körtefoglalata”. Alsó végéből – egyszerű asztali lámpához hasonlatosan – egy beépített hálózati kábel lóg ki.

Villanó

A villanófejet ugyanúgy csavarhatjuk a foglalatba, mint a hagyományos izzókat szokás. Külseje is inkább túlméretezett izzóra hasonlít, mint stúdióvakura. Tetszik ez az asztali olvasólámpára hajazó kialakítás, a fényes, fehér műanyag, előrefelé vastagodó házzal, amelynél egyszerűbb kialakítást szinte elképzelni is lehetetlen. A műanyagházon csupán egy pirosan virító tesztgombot találunk, amellyel bármikor kisüthető a vaku, valamint az általunk tesztelt változat egy 3,5 mm-es szinkroncsatlakoz aljzatot is magáénak tudhatott.

A vaku elején egy félig áttetsző műanyag kupak található, mely a fény egyenletesebbé tételében segít. A kupak menettel csatlakozik a vakuhoz, vagyis bármikor eltávolíthatjuk és kicserélhetjük külön kapható színes effekt előtétekre. Alatta „fémbölcsőben” találjuk a villanócsövet, körülötte működés jelző lámpákkal és a külső vaku villanását észlelő érzékelővel.

A nálunk járt villanófej 45 Ws teljesítményű volt, de ahogy említettem kapható kisebb (40 Ws) kivitelű és szinkronzsinór nélküli is. A Mikrosat terméklistáján viszont csak a „legnagyobb” változatot találtam. A villanófej bevilágítási szöge 55 fok, színhőmérséklete pedig 5500 – 6000 K között változik, vagyis nagyjából napfény színhőmérsékletű – illetve kicsit melegebb. Villanási ideje 1/1000 mp, kisülés után pedig kb. 3-5 mp-et kell várni az újratöltésre.

Színes feltétek

A szetthez, külön dobozban négy színes kupakot is kaptunk, amely nem része a készletnek, külön vásárolhatjuk meg őket. Ezeket az eredeti, fehér/opál kupak lecsavarása után helyezhetjük a villanócső elé, így érve el különféle színes hatásokat. Egy nagyobb stúdiószett mellé néhány ilyen feltéttel ellátott Villanj-körtét beszerezve, kiváló színes háttérfényeket varázsolhatunk a fotókra. A csomagban piros, narancs, zöld és kék színű feltét található.

A teszt

Hogy a vaku valóban megállja-e a helyét a marketing szövegen túl is, csak akkor derül ki, ha kipróbáljuk. Így is tettünk. A slave vakuként való használatot gyorsan elvetettük, mert több bosszúságot okozott, mint örömöt. A gépeink egy része az elővillantással elvillantotta a Villanj körtét is, az egyszerűbb gépek meg nem vették figyelembe, hogy a belső vaku mellett még más is villan, így össze-vissza exponált képeket kaptunk.

A szinkronzsinóros megoldás viszont tökéletesen működött, amit a Pentax Optio W60 teszthez készült termékfotóink is jól mutatnak. Az alábbi képeket mind 1 db Villanj-körte szettel és néhol egy derítésre szánt A3-as papírlappal készítettük.

A vakuszinkron csatlakozóval nem, de középpontos érintkezőt is tartalmazó vakupapuccsal rendelkező gépek tulajdonosainak a fotós boltokban néhány száz forintért kapható, vakupapucsba csúsztatható vakuszinkron csatlakozót tudjuk ajánlani. A szerkesztőségben mi is ilyet használunk az Olympus E-300-as fényképezőgépünkön.

Ajánló

Az igazság az, hogy kicsit lesajnáltuk/lesajnáljuk az ilyen olcsó megoldásokat, pedig megvan a maguk helye. Ha 6-7 éve lehetett volna ilyen szettet ennyiért kapni (ilyesmi villanó volt magában, de drágán, kiegészítők nélkül), akkor nem kínlódtunk volna állandó fényű lámpákkal a fényképezőgépek fotózásakor. Ekkora tárgyak megvilágítására ugyanis két ilyen szett tökéletesen megfelelő (egy szettel és egy derítő lappal is csodát lehet tenni).

Jó kiegészítője lehet még a családi kompakt gépeknek is, ha valakinek elege van már a szembevakuzott, piros szemes gyerekfotókból, de jó szívvel ajánljuk minden fotóamatőrnek is, akik a lehető legkisebb befektetéssel és kockázattal szeretnének megismerkedni a műtermi világítás rejtelmeivel. A kiegészítő színezőkkel kiegészítő, díszítő fényforrásként is elképzelhetők.

Szóval majdnem mindenkinek ajánlhatjuk, aki fényképez és túljutott már a „gép csinálja a szép képet” szlogenen. Már látom is magam előtt a boldog magyar jövőt, ahol villanykörték helyett Villanj-körték ezrei villognak önfeledten a nappaliból ideiglenesen fotóstúdióvá alakult kis szobákban.

Villanj-körtét mindenkinek! Tényleg minden háztartásba kéne legalább egy. Én biztos ezt adnám a gyermekmenü mellé. Hasznosabb játék, mint a pokémon.

„Fontos megtartani az értékeket” - interjú Hack Róbert fotográfussal

A műemlékeket kevésbé szakmai, inkább közönségcsalogató módon kellene bemutatni, hogy az emberek felismerjék: érdemes őket megőrizni – vallja Hack Róbert, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal hivatásos fotográfusa. Munkájáról, Budapestről, valamint az épületfotózás szakmaiságáról beszélgettünk.

„Oda kell figyelni az apró részletekre” - interjú Matis Edit sminkes-stylisttal

Legyen az divatfotó vagy enteriőr, tévéműsor vagy egy magazin borítója, a stylist minden mögött ott lehet. Legtöbbször ott is van – hogy mennyire, az az egyéni kreativitástól, és a stílusérzéktől függ. Matis Edittel a divatról, a sminkről, és a bugyija színéről beszélgettünk. Utóbbiról kevesebbet.

„Előre látni az út végét” - interjú Kudász Gábor Arion fotóművésszel

Fontos tudni, miért készítjük a képeinket – vallja Kudász Gábor Arion. A fotóművész szerint akkor jó a kép, ha lehet nála jobbat csinálni, egy sorozat képei pedig önállóan is meg kell, hogy állják a helyüket.

„Lehet tudni, ki merre lő” – interjú Szandelszky Béla fotóriporterrel

Koszovó és Grúzia viszonylagos biztonságától eljutottunk az afgán hadműveletekig – Szandelszky Béla fotóriporter szerint bárhol és bármit fényképez az ember, mondanivaló kell a szép kép mögé. A fotós szerint az élet produkál néha furcsa dolgokat, sokszor pedig csak az események után érti meg az ember, hogy mi is történt.

„Finom részletek kellenek” – interjú Díner Tamás fotóművésszel

Lemezborítóival vált ismertté, ma már az épületek fotózása felé mozog Díner Tamás, akinek gyűjteményes kiállítása jelenleg Tihanyban látható. Mindenre van egy sztorija, sőt, több is - hitvallása szerint pedig lehet kifejezetten kiállításra szánt képeket készíteni.

„Akkor érzem jól magam, ha elfogadnak”- interjú Korniss Péter fotóművésszel

A közösség motiválja legjobban, célja pedig, hogy bizonyos dolgokat unokáink is lássanak: Korniss Péter fotóművész maga is elcsodálkozott, amikor Erdélyben találkozott azzal a kultúrával, aminek megörökítését immár több mint negyven éve küldetésének érzi.

Fotóelmélet: Optika 5

Az optikával kapcsolatos cikkekben eddig a legegyszerűbb modellt, a bikonvex vékony lencsét használtuk. Az alapvető törvényszerűségek bemutatására ez is kiváló, de annak megértéséhez, hogy a valós objektívek miért ilyen összetettek, tovább kell lépnünk. Ennek első állomása a modell és a valóság különbségének, a leképzési hibáknak az elemzése.

Fotóelmélet: Elektronikus keresők (EVF)

Néhány éve teljesen elképzelhetetlen volt egy professzionális, vagy akárcsak egy haladó amatőr fényképezőgép optikai TTL kereső nélkül. Ma azonban már - köszönhetően a technológia gyors fejlődésének - nem számít szentségtörésnek, ha egy gépre elektronikus kereső kerül. Nézzük meg, miben különböznek az elektronikus keresők alapvető típusai.

Fotóelmélet: Aliasing, anti-aliasing, moire

Amikor végtelen számú képi információt kell megpróbálnunk véges számú pixelen ábrázolnunk, akkor nagyon gyakran nemvárt problémákba ütközünk. A képfeldolgozó rendszereknek nem csak a nehézségekkel, de a mintavételezésből eredő fals információkkal is meg kell küzdeniük. A megoldást a sok vita alapját képező anti-alias szűrők jelentik.

Fotóelmélet: Automatikus élességállítás

Hiába az egyik legfontosabb jellemző, az automatikus élességállítás jellemzésére nem igazán akad olyan mérőszám, mint a felbontásra a megapixel, vagy a tárolókapacitásra a megabyte. Megadjuk ugyan a mérőmezők számát, vagy azok érzékenységét, de a működési algoritmust ezt ritkán jellemzi. Pedig nagyon frusztráló tud lenni, amikor az automatikus élességállítás rosszul vagy lassan működik. A megfelelő gép kiválasztásánál nem árt ha tudjuk, hogy hogyan is működik ez az alapvető funkció.

Fotóelmélet: Zárak

Sorozatunk korábbi részeiben láthattuk, hogy az érzékelőre jutó fény mennyiségét az objektívben lévő blende szabályozza. Ez azonban csak az egyik fele a fénymennyiség szabályozásának, hiszen az érzékelő megvilágításának ideje legalább ennyire fontos. Ebben a részben a megvilágítási idő szabályozásának az eszközét, a zárat mutatjuk be.

Fotóelmélet: Optika 3

A fényképezőgépre tett objektívektől elvárjuk, hogy éles képet alkossanak, illetve hogy szabályozzák a fényképezőgépbe bejutó fény mennyiségét. Persze ezek nem egyszerű feladatok, de egy kis magyarázattal könnyen megérthetők. Fotóelméleti sorozatunk harmadik része ezért az élességállítással és a fényerővel, illetve a fényrekesz működésével foglalkozik, az előző két részben már megszokott részletességgel.