Kipróbáltuk: Nikon D40 (teszt)

Irházy Róbert (Birdie) - 2006. november 16. 07:00 (részletes digitális fényképezőgép teszt)
A digitális tükörreflexes gépek igazi reneszánszukat élik. A történet régebben kezdődött, de 3 éve mérföldkövéhez érkezett, amikor 1000 dolláros D-SLR-t jelentett be a Canon. Őt követte a Nikon a maga 6 Mpixeles APS-C szenzoros D70-ével. Ezt a 6 Mpixeles Sony CCD-t azóta több gyártó is felhasználta, találkozhattunk vele Minolta, Pentax, sőt Samsung tükörreflexesben is. Ha azt hittük, hogy ez a CCD közel 3 éves pályafutását már befejezte, tévedtünk, mert itt a Nikon D40, a cég vadonatúj belépőszintűje.

Felépítés I.

Régi-új ismerős

A bevezetőben említett mérföldkő után egyre-másra jelentek meg a különböző gyártók tükörreflexes fényképezőgépei, melyek megfizethető árukkal tömegeket vonzottak a digitális fotózás ezen területére. A középkategóriás vázak mellett egyre elterjedtebbé váltak a belépőszintű modellek, melyek szinte minden funkcióval rendelkeztek, így akár egy komoly amatőr fotós igényeit is kielégítik. Persze az idő előrehaladtával az újabb és újabb modellek egyre több szolgáltatást kínáltak: így versenyeztek egymással a cégek.

Közel fél évvel ezelőtt, amikor a Pentax a K100D-t és a K110D-t bejelentette, úgy gondolhattuk, hogy ez az utolsó 6 Mpixeles tükörreflexes fényképezőgép. Jogosan is tehettük ezt, hiszen ekkor már a vezető gyártóknak 8, azóta pedig már 10 Mpixeles tükörreflexesei vannak, sokuknak már a belépőszinten is (pl. Canon EOS-400D, Nikon D80, Olympus E-400, Sony Alpha DSLR-A100).
Az új digitális tükörreflexesek bejelentéseiből tehát arra következtethettünk, hogy a gyártók már elbúcsúztatták a Sony ICX 413-as CCD-jét, amelyet rengeteg gépben viszontláthattuk már (Nikon D70/D70s/D50, KonicaMinolta Dynax 5D/7D, Pentax *ist D/DS/DL/DS2/DL2/K100D/K110D, Samsung GX-1S/1L). A különböző fórumokban viszont emlegettek egy nagyon olcsó, lebutított fényképezőgépet, amely egy régebbi képérzékelőre épül. Igaz, ezt még eleinte a Canonnak tulajdonították egy képzeletbeli EOS-3000D jelű géppel. A fórumok adatainak összefoglalását Petur kollégám közre is adta a blogunkban. Meglepő ötletnek tűnt egy olyan fényképezőgépet készíteni, amely már egy lecsengett, szinte már elfelejtett képérzékelőt használ, kissé talán vissza is lépve az akkorra már elterjedté vált nagyobb felbontásról.

A Nikon viszont megtette azt a lépést, hogy az új modellje nem követi a "megapixel-háborút". S ez bizony nem is baj, hiszen a 6 Mpixeles felbontás még az amatőr fotósoknak is legtöbbször elegendő, nem beszélve arról, hogy a nagyobb felbontás sokszor a képzaj erősebb jelenlétét is magával hozhatja. A Nikon D40 tehát a szintén 6 Mpixeles D50 leváltására készült. De nem csak egy egyszerű modellfrissítésről van szó, hiszen sok paraméterben eltérést mutat az új modell elődjével szemben.

Különbségek

A Nikon D40 külsejében is jelentős különbséget mutat az eddigi D-sorozathoz képest. Sokan azt mondják - megjegyzem, nem alaptalanul - hogy a Nikon D70/D50 igen kényelmes fogású, kiváló markolattal rendelkezik. Míg a D50 még a D70-re épült, addig a D40 egy teljesen új vázat kapott. A kisebb méretek miatt a markolatot is áttervezték, s ennél a gépnél már csak emlék az ultrakényelmes markolat. No, nem akarok én negatív felhangot éreztetni, mindössze jelezni szeretném, hogy az előző modellek kényelmét nem örökölte a D40. Viszont fontos azt is megjegyezni, hogy a kis méret ellenére sikerült jó fogású markolatot készíteni. Nagyjából hasonló érzés kézbe fogni a D40-et, mint a Pentax kis méretű gépeit, bár az Olympus E-400-hoz és a Canon EOS-400D-hez is nagyon közeli a mérete.

További összehasonlító képek:
Olympus E-400 és Nikon D40
Canon EOS-400D és Nikon D40
A szolgáltatásokat és paramétereket érintő eltéréseket táblázatban foglaltam össze:
Főbb különbségek a Nikon D50 és D40 között
Nikon D50 Nikon D40
Érzékenység ISO200-1600 ISO200-1600
ISO3200 (Hi1)
AF pontok száma 5 3
Automatikus sorozatok automatikus exp. sorozat
fehéregyensúly sorozat
nincs
Státusz kijelzés háttérvilágítás nélküli külön kijelzőn a hátsó LCD-n
Hátsó LCD 2,0"
130.000 pixel (R+G+B)
2,5"
230.000 pixel (R+G+B)
DC bemenet van nincs
Memóriakártya Secure Digital Secure Digital
Secure Digital High Capacity (SDHC)
Akku EN-EL3
7,4V 1500 mAh
(11,1 Wh)
EN-EL9
7,4V 1000 mAh
(7,4 Wh)
Digitális képszerkesztési funkciók nincs van (mint D80):
D-lighting
vörösszem retusálás
képkivágás
monokróm kép
színszűrő
leméretezés
átfedés
Méretek 133 × 102 × 76 mm 126 × 64 × 94 mm
Tömeg 540 gramm 475 gramm

Képérzékelő

Mint a bevezetőmben említettem, a képérzékelő már jól ismert lehet korábbi gépekből, így nagy meglepetésre nem kell számítanunk. A Sony ICX413 egy DX formátumú, vagyis 23,7×15,6 mm-es aktív felületű CCD, 6,2 millió képpontos felbontással, 7,8 mikronos pixelméretettel. Ha valaki csak az új gépek bejelentését követi nyomon, azt gondolhatná, hogy a 6 Mpixeles felbontás nem elég. Aki viszont fotózott már 6 Mpixeles SLR-rel, tudja: valójában a 6 és 8 Mpixel között nincs jelentős különbség, a 10 Mpixel pedig már érezhetően zajosabb. Vajon kell-e nekünk 6 Mpixelnél nagyobb felbontás? Ennek a kérdésnek a megválaszolására tudnunk kell, mi a cél, mit akarunk kezdeni a fotóinkkal. Ha csak családi berkekben használjuk a gépet, teljesen felesleges ennél nagyobb felbontás. Néha persze használunk képkivágást, de aki megtanult már egy kicsit komponálni, az tudja: sok felesleggel nem kell számolnia. Sőt, még A4-es nyomatokhoz is elég ez a felbontás (valójában még posztert is készíthetünk belőle, ezeket úgyis nagyobb távolságból nézzük).
Hátránynak tekinthetjük-e ebből a szempontból a "maradi" felbontást? Én úgy gondolom: nem. Csak akkor lehet szükség ennél nagyobb felbontásra, ha professzionális felhasználás a cél: kiállítási fotók, szuper minőségű portrék magazinokba, jó nagyíthatóság akár képkivágás után is.
Ezek alapján tehát nem érzem visszalépésnek, hogy a D40 még 6 Mpixeles. Ha az árképzés megfelelő lesz, akkor cirka akár 130-140e Ft-ért kaphatunk majd egy digitális tükörreflexes gépet, ráadásul egy egészen jó kitobjektívvel (ehhez persze majd pár hónapnak el kell telnie).

Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok olyan hobbi- és amatőr fotós van, akik azért nem tértek még át nagyobb képérzékelő miatt jobb képminőséget nyújtó digitális tükörreflexesek használatára, mert túl drágának tartották. Ha a Nikon jó árat talál ki, akkor megint népszerűbb lesz a néhány éve még luxusnak számító tükörreflexes kategória.

A képeket 3008×2000 pixel legnagyobb felbontásban készíthetjük. Használhatunk veszteséges JPEG, vagy veszteségmentes RAW formátumot is, sőt akár ezt a kettőt kombinálhatjuk is (RAW+JPEG esetén a JPEG kép Basic, vagyis erős tömörítésű).

Bár egyre több gyártó készít valamiféle védelmet a képérzékelőre rakódó porszemek kellemetlen hatása ellen, a Nikon még nem rukkolt elő semmilyen módszerrel. A cég szerint az ő gépeiknél ez nem okoz problémát, ráadásul a szenzortisztítást a szakszervíz ingyen elvégzi. Üröm az örömben, hogy Magyarország lakosságának csupán egy nyolcada lakik a fővárosban, vagy annak közelében, s szakszervíz máshol nincs, így aztán hiába az ingyen javítás, ha ezért száz kilométereket kellene utazni (és egy egész napot rááldozni).

Optika

AF-motor volt, nincs
Hosszú ideig a Nikon gépeknél nem kell mást írni, mint azt, hogy bármilyen F bajonettes objektívvel használhatjuk a vázat. Most azonban radikális változás történt. A D40 ugyanis nem rendelkezik AF motorral, ebből következően a nem AF-S (vagy AF-I) rendszerű objektívekkel nem fog működni az autofókusz. Hogy ez mennyire okoz kellemetlenséget? Alapvetően nem, hiszen a gépet főként hobbifotósoknak szánták. Persze ha komolyabb objektívek után nézünk, akkor már érhet kellemetlen meglepetés (pl. a 85 mm-es Micro-Nikkor-ral sem lesz automatikus élességállításunk). Ha más gyártók optikái felé tekintünk, pl. Sigma, Tamron, Tokina, szintén gondban leszünk. A Sigmának még akad néhány felső kategóriás HSM optikája, a Tamron és a Tokina nem készít ilyet. Sajnos a nemrég tesztelt Sigma 18-50mm/F2,8 EX DC Nikon F bajonettes változata sem rendelkezik saját motorral, így csak kézi élességállítással használható a D40-en.
Jól meg kell tehát nézni a vásárolandó objektívet: ha megtaláljuk rajta a csavarfej formájú csatlakozót (vagy tudjuk, hogy nem SWM vagy HSM motoros), akkor nem fogjuk tudni használni az automatikus élességállítást.

A Nikon D40-et kit kiszerelésben is megvásárolhatjuk, ekkor a frissített Nikkor DX 18-55 mm/F3,5-5,6 ED G II optikát kapjuk.

Sorozat fényképezés

sorozat hangfelvétele
A Nikon D50-hez hasonlóan a D40 is viszonylag lassú sorozatfelvételre képes, 2,5 képet készíthetünk másodpercenként az adatlap szerint, mérésünk 2,6 kép/mp-et adott. Bekapcsolt zajszűrés esetén kb. 1,7 kép/mp-re, ISO3200-nál pedig közel 1 kép/mp-re lassul a sorozatkészítés sebessége. Az egy sorozatban maximális sebességgel felvehető képek száma az alkalmazott SD kártya sebességétől is függ, így pl. Panasonic Pro HighSpeed memóriakártyával RAW formátumban 6 képig, lassabb memóriakártyával 4 képig tartotta az előbb említett sebességet. Amikor a puffer betelt, a sorozatkészítés nem áll meg, csak lelassul, a kártyaírás sebességének függvényében. A nagy sebességű memóriakártyával még telített puffernél is másodpercenként 1 kép készült.

Itt érdemes megemlíteni, hogy a D40 tükörfelcsapása határozottan halkan történik, igazából az eddigi leghalkabb, amivel valaha is találkoztam. Ez a puha, tompa hang biztosan nem fog feltűnést okozni még csendes körülmények között sem.

A sorozatfelvételkor mért kártyaírás sebessége Panasonic Pro HighSpeed 1 GB-os kártyával 8700 KiByte/s, Panasonic Class II 512 MB-os kártyával 4000 KiByte/s. Ezek alapján elmondható, hogy a Nikon D40 gyorsan kezeli a memóriakártyákat, így ha szükségét érezzük, nyugodtan vehetünk hozzá nagy sebességűt.

A kioldást 2, 5, 10 vagy 20 mp-es időzítővel, illetve opcionális vezeték nélküli távkioldóval (azonnali vagy 2 mp-es időzítő) végezhetjük. Ennek vevőegysége a markolaton foglal helyet.

Egyedi sorozatokat sajnos nem készíthetünk, így hiányzik az automatikus expozíció sorozat, a vakuteljesítmény sorozat és a fehéregyensúly sorozat, amely a D50-ben még megtalálható volt.

„Fontos, hogy frissek legyünk”- interjú Balla Vivienne divatfotóssal

Tanít, kiállít, fotózik, és mindeközben Youtube, Twitter, honlap, fotóblog, portfólió-mobilapp segíti, hogy munkáját és saját magát megismerjük. Mi azért leültünk vele beszélgetni is.

„Az a jó kép, amiben el lehet merülni” - interjú Frankl Aliona fotográfussal

Főként Budapest rejtett értékeit fényképezi Frankl Aliona, Pro Cultura Urbis-díjas fotográfus. Téglák, szobrok, emberek, akiket észre sem veszünk, pedig nap mint nap elmegyünk mellettük az utcán – róluk, és az általuk képviselt értékek megőrzéséről beszélgettünk.

„Ha elégedett vagy, baj van” – interjú Bóka Attila „Morten” fotóssal

Képeivel először a fotózz.hu-n, majd számtalan fórumon tarolt: Morten, bár előtte foglalkozott filmezéssel, mindössze három éve kezdett el komolyabban fotózni. Képei mégis gyorsan elismerést vívtak ki itthon és külföldön egyaránt. A spontán fotós vallja, hogy a fotózás közösségi formája motiváló erő, és egy kép akkor jó, ha örömet okoz az embereknek.

„Finom részletek kellenek” – interjú Díner Tamás fotóművésszel

Lemezborítóival vált ismertté, ma már az épületek fotózása felé mozog Díner Tamás, akinek gyűjteményes kiállítása jelenleg Tihanyban látható. Mindenre van egy sztorija, sőt, több is - hitvallása szerint pedig lehet kifejezetten kiállításra szánt képeket készíteni.

„Nem szabad akarni az alkotást” - interjú Keleti Éva fotográfussal

Az, hogy mi a művészet, nehéz megállapítani – vallja Keleti Éva, aki még most is folyamatosan küzd azért, hogy a fotóművészet az őt megillető helyére kerüljön elismertség szempontjából. Bár ma már ritkán fényképez, ezer szállal kötődik a fotós közeghez, és úgy gondolja: a digitális kor hamarosan letisztul, és visszatér a fotózás gyökereihez.

„A fényképezés egyfajta terápia is” - interjú Marjai Judit fotóművésszel

Aktmodellként kezdődött, majd fotósként folytatódott Marjai Judit karrierje, aki a legszívesebben azt csinálja, amit ő akar. Kóka Jánostól Karafiáth Orsolyáig rengetegen megfordultak már a fényképezőgépe előtt, ő pedig vallja: képei kérdéseket tesznek fel, amikre válaszolni a közönségnek kell.

Fotóelmélet: Expozíció

A köznyelvben gyakran használunk a fénnyel kapcsolatos kifejezéseket vegyes értelemben, mint pl. „világos felület” vagy „erős fény”. A fénytanban ezekhez a sokszor hasonló kifejezésekhez egy-egy szigorúan meghatározott értelmezés társul. Ahhoz, hogy a fényképészeti expozíciót megérthessük, tisztázni kell a fénytani alapokat és az emberi szem néhány tulajdonságát.

Fotóelmélet: Elektronikus keresők (EVF)

Néhány éve teljesen elképzelhetetlen volt egy professzionális, vagy akárcsak egy haladó amatőr fényképezőgép optikai TTL kereső nélkül. Ma azonban már - köszönhetően a technológia gyors fejlődésének - nem számít szentségtörésnek, ha egy gépre elektronikus kereső kerül. Nézzük meg, miben különböznek az elektronikus keresők alapvető típusai.

Fotóelmélet: A digitális színes fénykép

Megvan az optikánk, beállítottuk az élességet, a blendét és a záridőt, kiolvastuk a képet az érzékelőből, de még mindig csak egy szürkeárnyalatos kép reprodukálására elegendő adatmennyiséggel rendelkezünk. Ebből kell a fényképezőgép belső szoftverének vagy más külső szoftvernek színes képet varázsolnia.

Fotóelmélet: Zárak

Sorozatunk korábbi részeiben láthattuk, hogy az érzékelőre jutó fény mennyiségét az objektívben lévő blende szabályozza. Ez azonban csak az egyik fele a fénymennyiség szabályozásának, hiszen az érzékelő megvilágításának ideje legalább ennyire fontos. Ebben a részben a megvilágítási idő szabályozásának az eszközét, a zárat mutatjuk be.

Fotóelmélet: Érzékelők 1

A fényképezőgépek jellemzésénél a legfontosabbnak tartott adatok egy része a képérzékelőre vonatkozik: típus, fizikai méret, felbontás. Érthető, hogy odafigyelünk ezekre az adatokra, hiszen az érzékelő az, ami a már megismert működésű optika által összegyűjtött fényt rögzíti. Sorozatunk mostani részében a legfontosabb érzékelőtípusokat tekintjük át.

Fotóelmélet: Optika 3

A fényképezőgépre tett objektívektől elvárjuk, hogy éles képet alkossanak, illetve hogy szabályozzák a fényképezőgépbe bejutó fény mennyiségét. Persze ezek nem egyszerű feladatok, de egy kis magyarázattal könnyen megérthetők. Fotóelméleti sorozatunk harmadik része ezért az élességállítással és a fényerővel, illetve a fényrekesz működésével foglalkozik, az előző két részben már megszokott részletességgel.