Változások

A D80 jókor jelent meg a színen. Éppen elkezdődött a 10 megapixeles, amatőr DSLR-ek bejelentési hulláma, így még el tudta csípni a képzeletbeli második helyet. Kicsit bajban vagyok azért ezzel az "amatőr", vagy "belépő szintű" jelzővel. A gép több olyan tulajdonságot is magáénak tudhat, ami már az időközben legendássá vált D200-ban is megvan. A típusszáma alapján viszont joggal tekinthetjük a D70s utódjának. A két gép között meglehetősen nagy a szakadék, a D80 pedig pont valahol félúton helyezkedik el, tökéletes összekötő kapocsként a két kategória között.

Nézzük először az előddel való összevetést! A továbbra is DX formátumú képérzékelő 6,1-ről 10,2 megapixeles felbontást tudhat magáénak, ami jelentős emelkedés és felbontás terén a D200-al hozza egy szintre a fényképezőgépet. A teljesen új érzékelő racionálisabb érzékenységet is jelent, amely ISO 100 és 1600 között állítható, 1/3 Fé lépésekben, a korábbi ISO 200-1600 helyett. Emellett lehetőség van magasabb érzékenységre is, egészen ISO 3200-nak megfelelő értékig. Az új szenzor új zárszerkezetet kapott, amely elődjénél lassabb, így 1 Fé értékkel szűkebb záridőtartományunk lesz - 1/8000 helyett max. 1/4000 mp. Csökkent a legrövidebb vakuszinkron idő is. 1/500-ról 1/200-ra. A záridő késleltetés viszont mindössze 80 msec.

A 3D színes mátrix fénymérést továbbfejlesztették, így a D80-ban már a 3D színes mátrix II mérést üdvözölhetjük, mely 1005 pixeles TTL szenzor helyett csak 420 pixelest használ, de ez a "visszalépés" nincs hatással a mérési pontosságra. Apró hátrány, hogy a középre súlyozott fénymérésből kivették a 12mm-es képkört, így csak a 6,8 és 10mm között választhatunk, a Szpot beállítás pedig a képmező 1%-os középpontja helyett 2,5%-on mér. Előrelépés viszont az új, 11 mezős Multi-CAM 1000 AF rendszer, középen szélesebb mérőmezővel. Ez egyértelműen a nagyobb testvért, a D200-at idézi. Az automata élességállítási módok egy új AF-A beállítással bővültek, amely maga dönti el, hogy egyszeri (AF-S), vagy folyamatos (AF-C) üzemmódot használ.

A hátsó, színes LCD a mai kornak megfelelő DSLR standard méretet kapta, azaz 2,5" képátlóval és 230 000 pixeles felbontással rendelkezik. A D80 egyik igazi csemegéje a nagyobb, világosabb és információkban gazdagabb kereső, amely szintén a D200-at idézi és olyan infókkal bővült, mint például az ISO érték kijelzése.

Bár a D80 apró méretcsökkenése nem kívánta meg, mégis lecserélték az adattároló médiumot ConpactFlash kártyáról Secure Digitalra (SD), az akkumulátort pedig az újabb EN-EL3e típusra, amely akár 2700 fotó elkészítését is lehetővé teszi egyetlen feltöltéssel. Az akku állapotkijelzése szintén a D200-ból átvett szolgáltatás, így a hagyományos ikonos kijelző mellett a menüben lekérhető a százalékban mért töltöttségi szint, a készített képek száma és az akku állapota.

Sokan a D70s szemére vetették, hogy nem támogatta a portrémarkolat használatát. Bár szemfüles gyártók megpróbálkoztak néhány megoldással, ami jól helyettesíti a markolatot, de a Nikon hivatalosan nem támogatta ezt az elképzelést. A D80-hoz viszont már vásárolható lesz markolat (MB-D80), amelyben 2 db akkumulátor, vagy 6 db AA elem/akku használható.

Nem tudom mikor jön el az idő, amikor a digitális fényképezőgépek végleg szakítanak a "lassúcska" USB v1.1 szabvánnyal, de a D80 már tett egy lépést előre ezügyben, hiszen a gyorsabb USB 2.0 Hi-speed kapcsolatot használja. Emellett nőtt a belső adatfeldolgozási sebesség is, hiszen a hosszú expozíciós felvételeknél, csak fele annyi ideig kell várnunk a hotpixelek szűrésére, mint eddig és gyorsabb adatkiolvasási és mentési sebességet is kapunk.

Méret terén nem sok változás történt. Szerencsére a cég nem esett a "kicsi és kényelmetlen, de ennyi pénzért ez van" mottó bűvöletébe. A 8-8 mm-rel keskenyebb és alacsonyabb váz, az elődhöz hasonlóan kényelmes fogású egy átlagos kéz számára.

Nem kerülhetjük meg a rövid összevetést a D200-al sem, hiszen, ahogy néhány esetben fent már említettem, több szolgáltatást köszönhet a nagytesónak is. Itt inkább azon fontosabb dolgokat kell felsorolnunk, amik kimaradtak a D80-ból a neves rokonhoz képest. Ilyen az szigetelt, időjárásálló magnéziumváz, hiszen itt műanyagburkolatot kapunk, ami egyébként kellően masszív, tehát ne gondoljon senki sem gyermekkori majálisaink fröccsöntött műanyagpuskáira! A D200-ban 100 000 expozícióra garantálják a zárszerkezet élettartamát, a D80-nál nincs megadva ilyen érték. Kimaradt a régi manuális objektíveket támogató, AI-gyűrű is a bajonettcsatlakozó mellől, de mellőznünk kell a csoportos dinamikus AF mód nyújtotta előnyöket is, helyette ott az automatikus AF-A mód, valamint a felhasználó által szélesebb körben megadható képfeldolgozási beállítások és a Retouch menü. Az ugyanúgy 11-mezős AF itt csak a középső fókuszponton állítható szélesre, míg a nagyobb modellben 7 mezőnél. Hiányolnunk kell a tükörfelcsapást, az 1 Fé lépésközökben állítható expozíciót és a gyorsabb sorozatot. Nincs lehetőségünk a gépet opcionális GPS vagy Wi-Fi kiegészítőkkel bővíteni és sebesség tekintetében sem jár még a D200 szintjén, bár azért nagyon közel ahhoz. Mindezeket talán kompenzálja kissé, hogy a gyári adatok alapján a D80-al sokkal több fénykép készíthető egy akkufeltöltéssel.

Képérzékelő

A szenzor a Nikonnál szokásos DX méret, ami 23,6 x 15,8 mm-t jelent. Felhelyezett objektívjeinknél tehát kb. 1,525x-ös szorzóval kell számolnunk. Az RGB kiosztású CCD érzékelő 10,75 millió képpontot kapott, amelyből 10,2 millió szolgál a valódi képalkotásra. Az elérhető legnagyobb képméret (Large) ennek megfelelően 3872 x 2592, amit RAW, vagy JPEG, illetve kombinál RAW+JPEG formátumban is választhatunk, háromféle tömörítéssel. Ezen kívül 2896 x 1944 (M) pixeles és 1936 x 1296 (S) pixeles képméret áll rendelkezésre, úgyszintén háromféle tömörítéssel. Az egyes tömörítési méretek: Fine (99%), Normal (98%), Basic (85%).

Az érzékenység ISO 100-tól állítható, akár 1/3 lépésekben is. A maximum ISO 1600, de választhatunk HI-0,3, HI-0,7 és HI-1,0 értékeket is, amelyek legnagyobbika kb. ISO 3200-nak felel meg. Az így elérhető ISO beállítások: auto / 100 / 125 / 160 / 200 / 250 / 320 / 400 / 500 / 640 / 800 / 1000 / 1250 / 1600 / (2000) / (2500) / (3200). A menüben választhatunk 1/2 lépésközöket is. Automata állás esetén azt is meghatározhatjuk, mennyi legyen az érzékenység maximuma. Ez ISO 200, 400, 800 vagy 1600 értékekben szabható meg.

Optika

A Nikon D80-ra F-bajonettes objektívek illeszthetők az eredeti, vagy külső gyártók termékei közül. Ezek elsősorban az APS-C formátumhoz igazított, DX jelölésű objektívek, illetve egyéb G és D autofókuszos objektívek lehetnek. Egyéb autofókuszos Nikkor objektívekkel is működőképes a szolgáltatások nagy része, kivéve a mátrix fénymérést és egyes iTTL vakumódokat. Manuális objektívek felhelyezése esetén M módban használható a gép, de nem fog működni a fénymérés.

Az objektívek felhelyezése a bajonett csatlakozó bal oldalán lévő kioldógomb nyomva tartásával és az objektív - óramutató járásával megegyező - elfordításával lehetséges. A kioldás ugyanez a folyamat, ellenkező fordulattal.

Sorozat fényképezés

Sorozat fényképezésre az LCD jobb oldala melletti Expozíciós mód gombbal állíthatjuk a D80-at. A gomb többszöri lenyomásával, vagy folyamatos nyomvatartásával és a hátsó vezérlőtárcsa elforgatásával válthatunk az egyes módok között.

A sorozat sebessége a gyári értékek szerint megegyezik az elődnél mért max. 3 kép/mp-el. Egyedül a puffer mérete nőtt, ami 4 RAW kép helyett max 6 nyers fotó elkészítését teszi lehetővé. Legnagyobb felbontású JPEG esetén 23 képről szólnak a gyári adatok (12 helyett), mindez persze a legnagyobb felbontásban és minőségben.

A nálunk járt tesztgéppel ehhez képest igen felemás eredményeket kaptunk. A tesztelés során egy Pro High Speed szériás, 1 GB kapacitású SD kártyát használtunk, a méréseink eredménye azonban egyszer sem érte el a gyárilag közölt 3 kép/mp értéket. A mérést a biztonság kedvéért különböző fényviszonyoknál, így belső térben műfénynél és szabadban napsütésnél is elvégeztük. JPEG képeknél a sebesség 1,9 és 2,3 kép/mp között változott, teljesen rapszodikusan. A 3 kép/mp-et még csak megközelíteni sem tudtuk. Az esetek többségében a sebesség valahol 2 kép/mp környékén ingadozott. A kártyára menthető képek számának viszont csak a memóriakártya kapacitása szabott gátat. Az exponáló gombot nyomvatartva folyamatosan, lassulás nélkül folytatódott a sorozat a kártya beteltéig. Szimpla RAW formátumot választva az esetek többségében a gyárilag közölt 6 kép után belassult a sorozat, de folytatható volt. Sebesség terén - érdekes módon - már közelebb jártunk a gyári értékekhez, de itt sem értük el azt. Többnyire 2,5-2,8 kép/mp volt a jellemző, ami 6 (néha 7-9 kép után) visszaesett 1 kép/mp-re.

A zár hangja JPEG beállításnál (28 KB, WAV)

A zár hangja RAW beállításnál (44 KB, WAV)

Síma sorozat mellett készíthetünk 2-3 képes expozíció, vaku, kombinált (AE+vaku) és fehéregyensúly sorozatot is, melyet a Custom menüben állíthatunk be.