Felépítés II.
Ergonómia
A Panasonic Lumix DMC-TZ3 digitális fényképezőgép külsején alig történt változás az elődmodellhez képest. A viszonylag kis méret ellenére stabilan és biztosan tartható, ami többek között a gép elején kialakított kis méretű markolatnak is köszönhető. A biztos fogást a hátlapra tervezett kiemelkedés is segíti, ezen könnyen megtámaszkodhat hüvelykujjunk.
A fényképezőgépet egyébként teljes egészében rozsdamentes acél burkolattal vették körül (kivételt képez ez alól az akkumulátortartó fedlapja). Emiatt aztán kézbe fogás után nagyon masszívnak és strapabírónak érezzük a gépet. Jó érzés, nagyon könnyű megszeretni – én sajnos meg is szerettem, nem szívesen adom vissza a forgalmazónak a teszt végén.
Az elődmodellt bemutató cikkünkben tavaly azt írtuk, hogy „a váz egyáltalán nincs túlzsúfolva gombokkal és tárcsákkal, így (bár nem akarunk tippeket adni, de) akár egy 3″-os LCD is elférne a hátlapon.” Ezek szerint vagy már jól átérezzük a fejlesztés útját, vagy a Panasonic ménökei olvassák cikkeinket. Szeretném hinni az utóbbit, bár attól tartok a fejlesztések kb. 1-2 évvel előttünk járnak. Mindenesetre a 3″-os LCD megvalósult és továbbra sem érzem túlzsúfoltnak a fényképezőgépet. No azért ennél nagyobb kijelzőt már én sem tudnék elképzelni (esetleg érintőképernyős megoldással, 16:9 oldalaránnyal :)).
Vaku
A vaku fix helyre került beépítésre, tehát nem kell felpattintani, felnyitni. A villanó 4,5 cm-re helyezkedik el az optikai tengelytől, amely nem túl nagy távolság, így a vörösszem kialakulása nagyobb valószínűségű, mint egy felpattanó vaku esetében.
A vaku üzemmódjai között automatikus, automatikus vörösszem-hatás csökkentéssel, derítés, lassú szinkron vörösszem-hatás csökkentéssel és tiltott módokat találunk. A villanó feltöltése a kis akkufeszültség miatt (a Li-ion akkumulátor ellenére) sajnos lassan történik: átlagos derítésnél 4-5 mp, maximális teljesítménynél 6 mp. A kategóriából adódóan a gépre külső vaku nem helyezhető.
Kár, hogy a vörös szemek korrekciójára még nincs gépen belül lehetőség.
LCD
A fényképezőgépre a nagy zoomátfogás miatt nem helyezhettek átnézeti keresőt, de elektronikus kereső sem található a gépen, hiszen erre már szabad hely sem áll rendelkezésre. A képek komponálását tehát csak a hátsó, 3″-os (látható képátló: 74 mm) LCD-n végezhetjük, amelynek fényereje 7 lépésben állítható, ezen felül PowerLCD módban tovább erősíthető a háttérvilágítás, ha erős napsütésben nehezen látnánk a kijelző tartalmát. A PowerLCD üzemmódon kívül itt is lehetőségünk van a fej fölül fotózást megkönnyítő, „nagy betekintési szögű” funkció használatára, amely a háttérvilágítás még további erősítését jelenti. Ennek segítségével az LCD képe alulról kb. 45 fokos szögből is jól látható marad. Így az LCD kihajtása nélkül is bizonyos mértékig tudunk fej fölül fotózni.
A kijelző 230 ezer pixel felbontású, így a nagy méretű LCD-n csodálatos részletgazdagsággal tekinthetjük meg az elkészült fotókat. Mindenféle túlzás nélkül állíthatom, hogy a gép megkedveléséhez a kiváló minőségű LCD is jelentősen hozzájárult. Főleg, miután sógorom szintén Panasonic fényképezőgépével lefotóztam a felvételi menüképeket. Akkor aztán volt összehasonlítás. 3″ 230e pixel versus 2,5″ 86e pixel. Nem kis különbség volt.
Az élőképen a szokásos információk mellett segédrács és élő hisztogram is megjeleníthető, de lehetőségünk van a feliratok teljes eltüntetésére. A segédrácsnál harmadoló vonalakat vagy perspektivikus komponálást segítő összefutó vonalakat jeleníthetünk meg. Különlegesnek számít a tükörreflexesekhez hasonló nézőkép, amely az élőkép alatt és mellett helyezi el az állapot információkat. Bár a Panasonic Lumix DMC-TZ1-nél még volt lehetőség a kiégett részek villogtatására, vélhetően a Venus Engine III miatt az új modellekbe ez a funkció már nem került be (ahogy a DMC-FZ8-ba sem).
Élességállítás
Az élességállítás csak automatikusan történhet, 9 fókuszterületen, 3 fókuszterületen egy sorban nagy sebességgel, középső fókuszterületen nagy sebességgel, középső fókuszterületen vagy középső szpot fókuszt választva.
Gyenge megvilágítás esetén a gép sarkára helyezett narancssárga AF segédfény lép működésbe, amelynek hatótávolsága nagylátószögnél 2-3 méter is lehet.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
Az állványcsavart a gép sarkára pozícionálták, amely így rossz súlyelosztást eredményez, viszont állványra helyezett fényképezőgépnél az akkumulátor és a memóriakártya cserélhető marad, legalábbis nem túl nagy méretű állványtalp esetén. (Manfrotto 329RC4 vagy 468RC4 talpa már nagy lenne.) Az állványcsavar az optikai tengelytől kb. 2 cm-re található, anyaga: műanyag.
Az energiaellátást CGA-S007E típusjelű, 3,7 V-os, 1000 mAh kapacitású Li-ion akkumulátor biztosítja. Az akkut külső töltő segítségével tölthetjük, a teljesen kimerült akkumulátort 1 óra 40 perc alatt tölthetjük fel teljesen, amely így 2 óra 30 percig biztosítja a fényképezőgép folyamatos működését (vagyis tényleg tovább bírja a DMC-TZ3, a DMC-TZ1 2 óra 15 percig működött egyhuzamban).
Az akkumulátort és a memóriakártyát a markolat alatt kialakított foglalatba helyezhetjük be, melyet egy műanyag ajtó takar. Az ajtó letörésének kiküszöbölésére nem került fém megerősítés, bár az ajtó letörése nem okozná a fényképezőgép használhatatlanságát, mivel az akkumulátort még védi egy retesz a kieséstől, illetve a fedlap kinyitása sem eredményezi a gép kikapcsolását.
A csatlakozók (adapter bemenet és a kombinált USB és A/V kimenet) a fényképezőgép jobb oldalán egy műanyag ajtó mögött találhatók.
A mikrofon a gép tetején, a hangszóró mellett kapott helyet.
