Kipróbáltuk: Tamron 17-35 mm/F2,8-4 Di LD (teszt)

Irházy Róbert (Birdie) - 2004. augusztus 9. 10:55 (Objektívek)
Az elérhető árú cserélhető objektíves digitális fényképezőgépek elterjedésével (Canon EOS-300D, Nikon D70) egyre inkább igény van a hozzájuk vásárolható objektívek bemutatására is. Sorozatunk reméljük hasonló sikerekre számíthat, mint a gépbemutatók. Első teszt alanyunk a Tamron tavaly novemberben bejelentett nagylátószögű, nagy fényerejű zomobjektíve, amely többféle típusú bajonettel is kapható. Mi a Canon EF bajonettes változatát próbáltuk ki.

Ismertető

A Tamron nagylátószögű optikája több konkurens termékkel próbálja meg felvenni a harcot, így pl. a Canon 17-40mm/F4 L USM-mel, a Sigma 17-35mm/F2,8-4 EX DG HSM-mel, esetleg Nikon 18-35mm/F3,5-4,5 D ED-IF-fel. Ezek ára egyébként nagyon hasonló, bár vannak természetesen eltérések. Nézzük az optika paramétereit:

Tamron SP AF 17-35mm/F2,8-4 Di LD Asph [IF]
Fókusztávolság17-35 mm
Legszűkebb blendeF22/F32
Felépítés14 lencsetag 11 csoportban
Fókusz rendszerbelső élességállítású
Rekesz7 lamellából
Közelpont 30 cm
Legnagyobb nagyítás1:5,4
Szűrőmenet77 mm
Méretek (átmőrő x hossz)83,2x86,5 mm
Tömeg440 gramm
Az optika pontos neve: Tamron SP AF 17-35mm/F2,8-4 Di LD Asph [IF]. Nézzük mit is jelentenek az egyes rövidítések:
- Tamron: gondolom a japán cég nevét nem kell külön bemutatnom, sokféle bajonettel készít különböző optikákat az olcsó szériáktól a kiváló minőségű, profi optikákig.
- SP: Az SP a Super Performance rövidítése, mely a cég felső kategóriás optikáinak jelzésére használatos.
- AF: AutoFocus, minthogy ez egy automatikus élességállítással is használható optika. Természetesen a kézi élességállításra is van lehetőség.
- 17-35mm a beállítható fókusztávolság a nagylátószögű tartományban található, méghozzá a szuper nagylátószögű kategóriába sorolható.
- F2,8-4 fényerő igen jónak mondható ilyen fókusztávolságoknál, így tehát ezt az optikát jó fényerejűnek nevezhetjük.
- Di: Digitally Integrated Design rövidítése. Ezeket az optikákat a cég digitális fényképezőgépekhez is ajánlja, no nem a kisebb képméret miatt, hanem az utolsó lencsetag miatt, amely kevésbé összetartó fénysugarakkal vetíti a képet a képérzékelőhöz, mint a hagyományos nagylátószögű optikák. Más cégek "digitális" optikái az APS érzékelőmérethez igazított képet vetítenek, ezzel szemben a Tamron Di objektívjei tökéletesen használhatók teljes Leica képkockájú gépekkel is (akár filmes, akár digitális).
- LD: LowDispersion, vagyis alacsony szórású lencsetagokat is tartalmaz az optika, amely csökkenti a színszórást és nagy kontrasztot biztosít.
- Asph: aszférikus lencsetagot is alkalmaztak a geometriai torzítások minimálissá csökkentése érdekében, méghozzá ebben az optikában hármat, mint ahogy az optika felépítését szemléltető ábrán látható.
- IF: Internal Focusing, vagyis belső élességállítás. Az élességállítás során a külső lencsetag nem fordul el, ami könnyebbé teszi polárszűrő vagy átmenetes szűrők használatát.

Az objektív belső felépítését a jobb oldali ábra mutatja. A külső felépítés jó, a masszív kialakítású gyűrűk pontosan forgathatók. Az optikán egyébként két gyűrű található, egy a fókusztávolság beállításához, egy pedig az élességállításhoz. A fókusztávolság-gyűrűnél öt értéket tüntettek fel, ezek a következők: 17mm, 20mm, 24mm, 28mm és 35mm. Az automatikus és kézi élességállítás között egy AF/MF kapcsolóval válthatunk, legalábbis a Canon változat esetén. A Nikon és Pentaxhoz készített változatoknál egy harmadik gyűrűvel a rekeszértéket is beállíthatjuk. Az optika két végállása között nincs jelentős változás az optika hosszában, kevesebb, kb. 1 cm-rel változik csak meg a teljes mérete.


17 mm 35 mm
Mivel az optikát Canon EOS-300D-vel próbáltuk ki, a következő képek mindegyike a teljes Leica képkocka 1,6x-es kivágásaként értelmezendők.


  1. Ismertető
  2. Aberráció/szórás
  3. Torzítás és makró
  4. Minőség (17 mm)
  5. Minőség (23 mm)
  6. Minőség (29 mm)
  7. Minőség (35 mm)
  8. Értékelés

Kapcsolódó linkek:

További ajánlatok:

leggyakoribb 10 keresés