Kipróbáltuk: Tamron 17-35 mm/F2,8-4 Di LD teszt

0

Ismertető

A Tamron nagylátószögű optikája több konkurens termékkel próbálja meg felvenni a harcot, így pl. a Canon 17-40mm/F4 L USM-mel, a Sigma 17-35mm/F2,8-4 EX DG HSM-mel, esetleg Nikon 18-35mm/F3,5-4,5 D ED-IF-fel. Ezek ára egyébként nagyon hasonló, bár vannak természetesen eltérések. Nézzük az optika paramétereit:














Tamron SP AF 17-35mm/F2,8-4 Di LD Asph [IF]
Fókusztávolság17-35 mm
Legszűkebb blendeF22/F32
Felépítés14 lencsetag 11 csoportban
Fókusz rendszerbelső élességállítású
Rekesz7 lamellából
Közelpont 30 cm
Legnagyobb nagyítás1:5,4
Szűrőmenet77 mm
Méretek (átmőrő x hossz)83,2×86,5 mm
Tömeg440 gramm

Az optika pontos neve: Tamron SP AF 17-35mm/F2,8-4 Di LD Asph [IF]. Nézzük mit is jelentenek az egyes rövidítések:

– Tamron: gondolom a japán cég nevét nem kell külön bemutatnom, sokféle bajonettel készít különböző optikákat az olcsó szériáktól a kiváló minőségű, profi optikákig.

– SP: Az SP a Super Performance rövidítése, mely a cég felső kategóriás optikáinak jelzésére használatos.

– AF: AutoFocus, minthogy ez egy automatikus élességállítással is használható optika. Természetesen a kézi élességállításra is van lehetőség.

– 17-35mm a beállítható fókusztávolság a nagylátószögű tartományban található, méghozzá a szuper nagylátószögű kategóriába sorolható.

– F2,8-4 fényerő igen jónak mondható ilyen fókusztávolságoknál, így tehát ezt az optikát jó fényerejűnek nevezhetjük.

– Di: Digitally Integrated Design rövidítése. Ezeket az optikákat a cég digitális fényképezőgépekhez is ajánlja, no nem a kisebb képméret miatt, hanem az utolsó lencsetag miatt, amely kevésbé összetartó fénysugarakkal vetíti a képet a képérzékelőhöz, mint a hagyományos nagylátószögű optikák. Más cégek “digitális” optikái az APS érzékelőmérethez igazított képet vetítenek, ezzel szemben a Tamron Di objektívjei tökéletesen használhatók teljes Leica képkockájú gépekkel is (akár filmes, akár digitális).

– LD: LowDispersion, vagyis alacsony szórású lencsetagokat is tartalmaz az optika, amely csökkenti a színszórást és nagy kontrasztot biztosít.

– Asph: aszférikus lencsetagot is alkalmaztak a geometriai torzítások minimálissá csökkentése érdekében, méghozzá ebben az optikában hármat, mint ahogy az optika felépítését szemléltető ábrán látható.

– IF: Internal Focusing, vagyis belső élességállítás. Az élességállítás során a külső lencsetag nem fordul el, ami könnyebbé teszi polárszűrő vagy átmenetes szűrők használatát.




Az objektív belső felépítését a jobb oldali ábra mutatja. A külső felépítés jó, a masszív kialakítású gyűrűk pontosan forgathatók. Az optikán egyébként két gyűrű található, egy a fókusztávolság beállításához, egy pedig az élességállításhoz. A fókusztávolság-gyűrűnél öt értéket tüntettek fel, ezek a következők: 17mm, 20mm, 24mm, 28mm és 35mm. Az automatikus és kézi élességállítás között egy AF/MF kapcsolóval válthatunk, legalábbis a Canon változat esetén. A Nikon és Pentaxhoz készített változatoknál egy harmadik gyűrűvel a rekeszértéket is beállíthatjuk. Az optika két végállása között nincs jelentős változás az optika hosszában, kevesebb, kb. 1 cm-rel változik csak meg a teljes mérete.



17 mm 35 mm

Mivel az optikát Canon EOS-300D-vel próbáltuk ki, a következő képek mindegyike a teljes Leica képkocka 1,6x-es kivágásaként értelmezendők.