Vízálló fényképezőgépek – 2012

Bevezető

Az emberben mindig ég a vágy, hogy megossza másokkal élményeit. Sokféle módja lehet ennek, egyike a fotózás, ahol az általunk látottakat (vagy látni kívántakat) mutatjuk be vizuális módon. A fényképezés a digitális fényképezőgépek elterjedésével óriási méreteket öltött, s ma már nem jelent problémát egy hosszabb túrára is gépet választani.
Nem ennyire egyszerű a helyzet azonban, ha víz alatt kívánunk fotózni. Bár a fizika ugyanaz, sajnos nem teljesen hasonlítható össze a víz alatti fotózás a szárazföldivel.

Sokan el sem tudják képzelni, hogy milyen rengeteg fényt vesz el a víz. Már 1 méteres mélységbe is csak fele annyi fény jut le, mint ami a felszínen található. Ebből adódik, hogy a víz alatti fotózáshoz komoly fényérzékenységre van szükség. Rögtön fel is írhatjuk első pontunknak, hogy a gép nagy érzékenységre legyen képes (minimum ISO800, de ajánlott az ISO1600). Ezt a kritériumot egyébként mindegyik gép teljesíti.

Fontos még, hogy lehetőleg jó fényerejű optika legyen a gépben, bár e téren igazán minimális eltéréseket találunk a kompaktok között, a jó fényerőt a prizmás optikai kialakítás és a szűk hely miatt igazából el is felejthetjük).

Nem árt, ha a gép optikai vagy szenzor stabilizációval is rendelkezik. Aki nem próbálta, hajlamos azt hinni, hogy a vízben könnyebb nem berázni a gépet, mint a felszínen. Ez azonban nem teljesen igaz. Egyrészt a víz alatt a kevés fény miatt eleve pengeélen táncolunk a záridővel, másrészt ha part közelében vagyunk, a hullámzás és az áramlatok igen könnyen megmozgatnak minket, a kezünkben lévő géppel együtt, akár lábon állunk, akár a vízben lebegünk. Jó tehát, ha stabilizátoros gépben gondolkodunk (bár a témát ez sem fagyasztja meg).

Mivel a víz a leginkább a vörös, a legkevésbé a kék hullámhosszú fényt szűri meg, így minél lentebb jutunk, annál inkább elkékül a „táj”. Ha természetes színeket is szeretnénk, fontos, hogy vakunk is legyen. A kompakt gépek beépített vakuja azonban – mint a tesztfotókon is látható – túl közel található az objektívhez, így „havazást” láthatunk a fotókon, vagyis a vízben lebegő részecskékről visszaverődő fény csúnya fehér foltokat hagy a képen. (Ha komolyan gondoljuk, külső vízálló vaku beszerzését nem kerülhetjük el.)
A felszínhez nem fogható színhatások miatt előnyös, ha olyan fényképezőgéppel fotózunk, amely támogatja a RAW formátumot. Az utófeldolgozás során ezzel könnyebb és precízebb lesz a munka.

Mindezekből látszik, hogy a kompakt fényképezőgépek javarészt csak kompromisszumosan lesznek használhatók a víz alatt. Nincs RAW formátum, viszonylag kicsi a jó képminőséget adó érzékenység, a beépített vaku többnyire nagyon közel van az optikához.
S még egy fontos dolgot nem szabad elfelejtenünk: a vízálló fényképezőgép nem ugyanaz, mint a búvártokos fényképezőgép. Előbbi elmerül a vízben, utóbbi felúszik a felszínre (a tokot úgy alakítják ki, hogy a benne lévő géppel együtt az átlag sűrűsége kisebb legyen, mint a vízé).

A mezőny

Idei tesztünkre a szokásos gyártók termékei érkeztek hozzánk, így megtalálhatók a Panasonic, a Pentax, az Olympus és a Fujifilm fényképezőgépei. Ezeken túl idén a Canon-tól, a Sony-tól és a Nikon-tól is kaptunk egy-egy versenyzőt.
Igazán nagy örömünkre szolgált, hogy sikerült egy Olympus PEN-t is a víz alá vinni. Sajnos külső vakunk ehhez a rendszerhez sem volt.

Az egyes fényképezőgépekről a következő oldalakon írunk részletesebben, de ez előtt még tegyünk egy összehasonlítást a kompakt gépek között:

(A teljes táblázat megtekintéséhez kattintson IDE!)

A helyszín

A budapesti Campona bevásárlóközpontban lévő Tropicarium jóvoltából a gépeket a cápaakváriumba merülve próbáltuk ki. A fotózás során Selmeczi Dániel, búvár, természetfotós nyújtott szakmai segítséget.