Felépítés
A Tamron már 1979 óta gyárt 90 mm-es gyújtótávolsággal makró objektíveket, ezek közül egyik legsikeresebb darabja a 2012-ben megjelent, full-frame szenzoros DSLR-ekkel is használható, áttervezett optikai rendszert és optikai stabilizátort is használó változata, amely időjárásálló kialakítással és ultrahang frekvenciás fókuszmotorral is rendelkezett. A sikeresen frissített makróobjektívet mi is teszteltük.
A fejlesztés azonban nem állt és nem is állhat meg, így 2016 februárjában meg is jelent a legújabb változat, a frissített SP széria tagjaként piacra kerülő 90mm f/2,8 Di Macro 1:1 VC USD modell, amit abból az apropóból tesztelünk most, hogy a Sigma hasonló fényerejű, de 70 mm-es modelljével összevethessük.
A két objektívet persze külön mutatjuk be, de a tesztfotók azonos időben készültek, így könnyen összehasonlíthatók.
Az új Tamron 90mm f/2,8 Di Macro 1:1 VC USD G2 objektív optikailag megegyezik az előző modellel, de itt már a frontlencsét fluorin bevonattal is ellátták, így kevésbé hajlamos a szennyeződésre, illetve az összes lencsetagnál alkalmazták a BBAR (Broad-Band Anti-Reflection) tükröződésmentesítő bevonatot, így az ellenfényben való becsillanásra, illetve a direkt napfény tükrözésére is csökkent a hajlama.
Az objektívben tehát egy alacsony szórású (LD – Low Dispersion) és két extra alacsony szórású (XLD – eXtra Low Dispersion) lencsetagot is felhasználtak, így igyekeztek minimalizálni a kromatikus aberrációt. Aszférikus tagról a gyártó nem tesz említést.
A fókuszmeghajtás maradt ultrahang frekvenciájú, USD meghajtású, amelyet a makrófotózáshoz finomhangoltak (megnövelt sebességet és pontosságot ígér a gyártó). A Full Time Manual fókusznak köszönhetően a fókuszgyűrű bármikor elforgatható és így módosítható a fókusz (folyamatos AF módban persze a gép újra és újra át fogja venni a vezérlést).
Az automatikus élességállítás sebessége valóban remek, tapasztalatunk szerint gyorsabb, mint a Sigma 70mm f/2,8 DG Art modellé. A pontosság is jó, ehhez vélhetően az is hozzájárul, hogy többször is újra ellenőrzi a gép a fókuszt és ha kell, szükség esetén finomhangolja azt (itt persze már bukik a jó sebesség).
Az objektív belső élességállítású, így sem a frontlencse nem fordul el élességállítás során, sem az objektív hossza nem változik.
A 46 mm átmérőjű frontlencse elé 62 mm-es szűrőt tekerhetünk fel.
Elviekben gyárilag egy napellenzőt is kapunk a makróobjektív mellé, mi azonban ilyet nem kaptunk, így lefotózni sem tudtuk.
Az objektív támogatja a TAP-in Console szolgáltatásait, így a firmware frissítés, fókusz finomhangolás és a stabilizátor működési módjainak beállításai otthon is elvégezhetők.
A specifikáció a Tamron SP AF90mm f/2.8 Di Macro VC USD II adatlapján tekinthető meg.
Használati tapasztalatok
Az új SP dizájn nem csak szép, de minőségében sem lehet kivetnivalót találni. Letisztult formavilág és a bajonett közelében ezüst színű gyűrű jellemzi.
A fókuszgyűrű 4 cm szélességű, gumírozott bevonatú. Kézi élességállításnál a teljes fókusztartomány bejárásához mintegy 200 fokkal kell elfordítanunk a fókuszgyűrűt, ami nagyjából elég is ahhoz, hogy pontosan állíthassuk be a fókuszt, még közelpontnál is (a Sigma elektronikus gyűrűs megoldása azért precízebb fókuszt enged).
Fókuszlégzés ennél az objektívnél is jelen van, méghozzá pozitív jelleggel, hiszen közelre élességet állítva a látószög kisebb, mint végtelen tárgytávolságnál, ami a makrózáshoz pont jól is jön.
Az objektív középső részén egy távolságskála is megtalálható, amelyen a leképezési arány és a legfőbb tárgytávolságok olvashatók le (1:1; 1:1,2, 1:1,5; 1:2; 1:3; 1:5; 1:10, illetve 30 cm, 32 cm, 35 cm, 40 cm, 50 cm, 1 méter és végtelen).
Kapcsolóból három is található az objektíven, egy az optikai stabilizátor ki/bekapcsolására, egy az automatikus vagy manuális fókusz váltására (AF/MF), illetve egy az autofókusz működési tartományának megadására: teljes tartomány, 0,5 méter és végtelen közötti tartomány, illetve 30 cm és 50 cm közötti tartomány választható.
