Felépítés
A standard riporter zoomok között a 24-70mm f/2,8 mellett a kissé nagyobb átfogású, de fényerőben 1 blendével gyengébb 24-105mm f/4 is elterjedt, ez ráadásul általánosabb jellegű felhasználásra is alkalmasabb, hiszen tele vége messzebb nyújtózkodik.
A Panasonic elsőként ezt a standard zoomot kínálja full-frame szenzoros MILC rendszeréhez, amiben persze semmi meglepő nincs: sok más gyártó kínál hasonló átfogású és fényerejű kitobjektívet ebben a szegmensben.
A profik által is jól használható gyújtótávolság tartományt kínáló objektív bővelkedik a különleges lencsetagokban, hiszen belsejében két extra alacsony szórású (ED – Extra-Low Dispersion), egy ultra alacsony szórású (UED – Ultra Extra-Low Dispersion), illetve két aszférikus alacsony szórású tag is dolgozik a színhibák korrekcióján, emellett pedig két további aszférikus tag javítja a képsarkok helyes leképezését. Hogy ez mire lesz elég, az majd tesztünkből remélhetőleg kiderül.
A beépített optikai stabilizátor a Panasonic váz szenzor eltolásos stabilizátorával együtt működve akár 6 Fé előnyt is képes nyújtani a reciprok szabályhoz képest. A fókuszmeghajtást lineáris motor (a léptetőmotorok egy fajtája) végzi, amely a kontraszt alapú AF rendszerrel karöltve pontos és gyors élességállítást tesz lehetővé .
Az objektív belső élességállítású, így a frontlencse nem fordul el, és nem is mozog előre-hátra élességállítás során. A zoom használatakor persze változik az objektív hossza, ez minden 24-105 mm-es modellnél így van. A legkisebb méretet 24 mm-es gyújtótávolságnál veszi fel az objektív, a leghosszabb pedig természetesen 105 mm-en lesz.
A frontlencse elé 77 mm-es szűrőket tekerhetünk fel, és a gyári csomagolásban egy automatikus retesszel ellátott szirom formájú napellenzőt is kapunk (a napellenző csak a rugós retesz benyomása után tekerhető le, véletlenül nem fordulhat el).
A specifikáció a Panasonic S 24-105mm f/4 Macro O.I.S adatlapján tekinthető meg.
Használati tapasztalatok
A Panasonic S 24-105mm f/4 Macro O.I.S nem szolgál különösebb meglepetéssel. Mérete és tömege is átlagos (kb. 12 cm hosszú, 700 gramm tömegű). A kor elvárásainak megfelelően időjárásálló szigeteléseket is kapott, amely az L (Leica) bajonett csatlakozó mentén szemügyre is vehető.
A masszív tubusba épített optika zoomgyűrűje hozzávetőlegesen az objektív középső részén foglal helyet. A széles és erősen bordázott gyűrűt a szokásos 70 fokkal kell elfordítani, hogy a teljes zoomtartományt bejárjuk. Minőségi kialakítású objektívről lévén szó, akadás, szorulás nincs, 24 mm és 105 mm között egyenletes erővel forgatható a zoomgyűrű.
A fókuszgyűrű elől foglal helyet. A MILC-eknél megszokott módon itt is elektronikus az élességállító gyűrű, azaz nincs közvetlen fizikai kapcsolat a gyűrű és a fókuszcsoport között, ez csupán a fókuszmotort vezérli. A precíz kézi élességállításhoz kellően kis lépésekben vezérelhető a fókusz, így e téren sem kell kellemetlenségre számítanunk.
Távolságskála nem került az objektívre, a beállított távolság a váz kijelzőjén olvasható le (ha azt a gép támogatja).
Érdemes lehet tudni, hogy az objektív közel parfokális működésű, azaz a 105 mm-es állásban fókuszált helyzet rögzítését követően nagyjából bármilyen gyújtótávolságnál megmarad az élesség. Gyakorlatilag csak 24 mm-nél észlelhető minimális eltérés az ideálishoz képest, de ha nem teljesen nyitott blendén dolgozunk, akkor nagy eséllyel a tele végben rögzített fókuszú képek is elfogadhatóak lesznek. Ez olyan helyzetekben jöhet jól, amikor kevés a fény, de gyorsan kell gyújtótávolságot váltani és nem nagyon van idő a fókuszálás kivárására (pl. egy éjszakai tüntetés, vagy hogy kicsit szelídebbet említsünk, egy menyasszonytánc). Ilyen esetben elegendő egyszer beállítani a fókuszt, utána kézi fókusz módban rögzítve az élességet ugyanarról a pontról különböző zoomállásokban is készíthetünk fotókat anélkül, hogy újra kellene fókuszálnunk.
Az objektív bal oldalán három kapcsoló található, fentről lefelé haladva a 24 mm-en a zoomot rögzítő Lock (aminek egyébként nincs túlzottan sok jelentősége, hiszen lefelé tartva az objektívet sem csúszik ki a zoom), a automatikus és kézi élességállítást váltó AF/MF, valamint a stabilizátort ki/bekapcsolója.
A Panasonic standard zoomobjektívét jó fényereje és kellően tág zoomtartománya, valamint (távoli témák esetében) kvázi parfokális működése miatt videózásnál is jól használhatjuk, ezt erősíti az a tény is, hogy gyakorlatilag nincs fókuszlégzés, azaz közelre állítva az élességet is ugyanakkora marad a látószögünk, mint távoli tárgyra fókuszálva. Érdekes viszont, hogy a szoftveres (beágyazott) torzítás csökkentés nem veszi figyelembe a tárgytávolságot, így közelpontnál erősebb hordótorzítás jelentkezik, ami pont annyira nem ideális, mint maga a fókuszlégzés jelensége.
