Felépítés
Jól látható, hogy az utóbbi időben az Olympus, illetve most már utódja, az OM System leginkább a PRO szériás, felső kategóriás objektívek fejlesztésével foglalkozik, ami mutatja azt az irányt is, amerre a gyártó szeretne elmozdulni: célja, hogy azokat a profikat szolgálja ki, akik eddig nem találták meg az igényeiket maximálisan kiszolgáló objektíveket.
Jóllehet, már több mint öt éve megjelent az Olympus M.Zuiko Digital 17mm f/1,2 Pro, a gyártó nemrégiben kihozta tesztünk tárgyát, az OM System M.Zuiko Digital ED 20mm f/1,4 PRO-t.
Igen, a két objektív gyújtótávolságban és fényerőben is csak minimálisan tér el egymástól, mégsem mondhatjuk azt, hogy ugyanazt elérhetjük egyikkel, mint a másikkal. Míg az első egy főképp streetfotózásnál, vagy eseményfotózásnál használható nagy fényerejű mindenenes, utóbbi leginkább az emberi szem látásmódjához hasonló perspektívájával hódíthat, amely így tárgyfotózásnál, vagy portrénál is szóba kerülhet. Más kérdés, hogy ehhez az f/1,2 fényerő ideálisabb lehetne, de a nagyobb látószög miatt a 17mm-es inkább csak kétharmados, vagy egész alakos portréknál lehet jó, illetve amikor a nagyobb látószög perspektíváját is hangsúlyozni akarjuk.
Az M.Zuiko Digital ED 20mm f/1,4 PRO olyan látószöget kínál, mint egy 40mm-es kisfilmes objektív, a 4:3 oldalarányú fotók esetében átlósan 57 fokos a látószög. Fényereje remek, de a FourThirds szenzor mérete miatt mélységélességben egy kisfilmes 40mm f/2,8 objektívéhez hasonlít.
Az objektív a gyártó jelenlegi tudásának maximális kiaknázásával készült, tizenegy lencsetagja között így több speciális tagot is tartalmaz: kettő szuper-nagy törési mutatójút (Super HR) a kis tömeg és kis méret eléréséért, három extra-alacsony szórású (ED) és egy szuper extra-alacsony szórású (Super ED) tagot a minimalizált színhibáért, valamint két aszférikus tagot a képsarkok hibamentes leképezéséért.
Az automatikus élességállításhoz itt is MSC (Movie and Still Compatible) léptetőmotort alkalmaztak, ami nem csak fotózáshoz, de videófelvételek készítéséhez is jól használható, hiszen alig hallható a fókuszmotor működése. A fókuszsebességre nem lehet panasz, a fókuszálás pillanatok alatt megtörténik.
Mivel az objektív belső élességállítású, így a frontlencse nem fordul el, illetve előre-hátra sem mozog az élességállítás során, így a tubus teljesen zárt kialakítású, a tásó lencsetag körül is jól záró szigetelés húzódik. Remélhetőleg ez elég is lesz ahhoz, hogy porszem, vagy szösz ne jusson be a belső lencstagokra.
Az objektívhez tokot nem, csak egy puha kendőt kapunk. Jár viszont a szirom formájú napellenző (LH-61G), amely letekerését nem gátolja rugós retesz, mint a szintén újnak számító 8-25mm f/4 PRO modellnél.
A 26 mm hasznos átmérőjű frontlencse elé 58 mm-es szűrőt helyezhetünk.
A specifikáció az OM System M.Zuiko Digital ED 20mm f/1,4 PRO adatlapján tekinthető meg.
Használati tapasztalatok
Azt hiszem manapság már nincs különösebb jelentősége az építési minőségről tárgyalni, nem is emlékszem olyan objektívre az utóbbi évekből, ahol bármilyen lötyögés, vagy éppen ellenkezőleg szorulás jelentkezett volna, vagy épp túlzottan műanyagos lett volna az egész objektív (leszámítva talán a Nikon belépő kategóriás Nikkor Z kitobjektívét, amelynek bajonett csatlakozója még műanyagból készül). Ez hatványozottan igaz az M.Zuiko Digital Pro objektívekre is, hiszen itt teljesen megszokott, hogy nem csak a bajonett csatlakozás, de a tubus is fém, sőt, még a fókuszgyűrű is (illetve ahol van, ott a zoomgyűrű is).
A bajonett hátsó részénél most is megfigyelhető a víz-, illetve nedvesség bejutását gátló tömítőgyűrű, e tömítésen kívül a frontlencsénél, a fókuszgyűrűnél, valamint a tubus elején és végén is alkalmaztak por- és nedvesség bejutását gátló szigetelést, amely miatt időjárásálló, azaz csepp- és porálló kialakításról beszélhetünk. Emellett az OM Digital Solutions a bejelentéskor még azt is hozzátette, hogy az objektív -10 fokig is használható, azaz fagyálló (bár ez gyakorlatilag kevés objektívről nem mondható el…).
Az időjárásálló szigeteléseknek köszönhetően hasonló képességű vázzal mostoha körülmények között is gond nélkül fotózhatunk, akár esőben, akár hóban, vagy épp a tengerpart sós vízpárás levegőjében.
Annak ellenére, hogy remek fényerejű objektívről van szó, tömege nem jelentős: kupakok és napellenző nélkül 246 grammos, míg a fotós táskában (első és hátsó kupakok, valamint a napellenző) összesen 278 grammot nyom (ebből a hátsó kupak 6 gramm).
A tubus nagy részét a fókuszgyűrű foglalja el, amely az újabb M.Zuiko Digital PRO objektíveknél alkalmazottal szemben nem húzható hátra a közvetlen kézi fókuszra váltáshoz. Sőt, kézi fókusz módhoz kapcsolóval sem juthatunk, ugyanis egyetlen kapcsoló sem került a tubusra, sőt, még a szintén PRO objektívek jellemzőjeként ismert L-Fn gomb sincs rajta.
Emiatt olyan érzésem támadt, mint ha a PRO objektívek is több kategóriában indulnának… Vajon miért maradt el a lecsavarodást gátló rögzítő gomb a napellenzőről és az L-Fn gomb a tubusról?
No de térjünk vissza a fókuszgyűrűre. Ha a vázon átállítjuk a fókuszmódot kézi fókuszra, akkor a gyűrű elforgatásával fókuszálhatunk. A fókuszgyűrű gyors, 90 fokos elfordításával teljesen bejárható a tárgytávolság tartomány, persze ez olyan sebességgel történik, hogy az kézi élességállításra gyakorlatilag alkalmatlan (túl gyors). Ha lassan forgatjuk a gyűrűt, akkor nagyon precíz fókuszálást végezhetünk, így kis lépésekben vezérelhető a fókuszcsoport. Összességében így 270 fok elfordítás szükséges a két véghelyzet közötti tartomány bejárásához.
Távolságskálát az objektíven nem találunk, ilyet pedig a váz sem mutatott nekünk (néha nehéz is volt megállapítani, hogy túl közelre, vagy végtelenen túlra van fókuszálva az objektív, és azért látunk életlen képet).
Nem maradt el a fókuszlégzés vizsgálata, hiszen akár videózásra is használhatjuk a 20mm-es fixet. Tapasztalatunk szerint az objektívnek csak nagyon minimális fókuszlégzése van.
