Felépítés
A Sigma idén év elején jelentette be az „I” széria bővítéséül szolgáló, Contemporary termékcsaládba tartozó 20mm f/2 és 24mm f/2 objektívjeit, amelyek nagyobb fényerejű testvéreiről a nyár végén rántotta le a leplet, ezek a 20mm f/1,4 DG DN | Art és a 24mm f/1,4 DG DN | Art modellek. Nem meglepő módon ezek már az Art széria tagjai, azok minden előnyével együtt (rögzítő retesszel ellátott napellenző, komolyabb időjárásállóságot adó szigetelés, gyöngyvászon hordtáska).
Mondhatnánk, hogy az optikai felépítés is biztosan komplexebb egy Art objektívnél, de ezt nehezebb tetten érni, hiszen mind a 20mm f/2, mind a 20mm f/1,4 három aszférikus tagot tartalmaz, s az alacsony szórású tagjaik száma kettő. Az eltérés az, hogy míg a 20mm f/2 egy „F”-típusú és egy SLD alacsony szórású lencsetaggal rendelkezik, a 20mm f/1,4 „F”-típusú alacsony szórásút nem, „csak” SLD-t tartalmaz, ebből pedig kettőt. Azt nehéz megmondani, hogy az „F”-típusú, vagy a speciálisan alacsony szórású (SLD) tag-e az előnyösebb, hiszen nem egyetlen lencsetag dönt, hanem a teljes rendszer eredő képessége. Az biztos, hogy az „I” széria is már igen komoly képminőséget képvisel, nem egy hobbi-amatőr kategória, tehát az Art modell még az előtt kell járjon (persze a nagyobb fényerő miatt elképzelhető, hogy nyitott blendén kissé lágyabb lesz).
A 20 mm-es gyújtótávolság full-frame szenzoros fényképezőgépeknél 94,5 fokos átlós látószöget ad, amely szűk belső terek, vagy tájképek fotózásánál lesz igazán hasznos. Kiváló, a Contemporary modelléhez képest dupla erős fényereje miatt az esti fotózás is gond nélkül megoldható kézből is, de a kékórában készített városképek szűk rekesszel, állványról lesznek igazán szépek (a szűk rekesz csillagszerű formára húzza ki a lámpák fényeit).
A fényerő tehát kiváló, ennek ellenére nem kell túl nagy méretre és tömegre gondolni. A tükörreflexesekhez ugyanilyen gyújtótávolsággal készült f/1,4 fényerejű, Art szériában megjelent modell 950 grammot nyom, a cikk elején említett, MILC-ekhez fejlesztett „I” szériás, f/2 fényerejű Contemporary modell pedig 370 grammos. Könnyű kitalálni, hogy a Sigma 20mm f/1,4 DG DN | Art a kettő között lesz: ez gyári adatok szerint 635 grammot nyom (az általunk mért tömegek kicsit lentebb, a Használati tapasztalatok résznél olvashatók).
Az objektív 17 lencsetagból épül fel, azaz néggyel többet kapott, mint a Contemporary változat. Az optikai rendszerbe két speciálisan alacsony szórású (SLD) és három aszférikus tag is került, hogy a színhibák minimálisak legyenek, illetve hogy a képsarkok leképezését is javítsák. A fényerőnél szűkebb belendénél is szép bokeh érdekében a szokásos kilenc helyett tizenegy lekerekített rekeszlamellát alkalmazták.
Az automatikus élességállításhoz léptetőmotort használnak, amely csendesen mozgatja a fókuszcsoportot. A fókuszálás az objektíven belül történik, így a frontlencse nem fordul el és nem is mozog előre-hátra az élességállítás során. A fókuszálás sebessége egyértelműen jobb, mint az f/2 Contemporary modellé, még a viszonylag koros, kontraszt AF-et használó Sony Alpha 7R II-en használva is.
Az objektív támogatja az arc és szem felismerő AF-et is.
A frontlencse elé 82 mm-es szűrőt tekerhetünk fel, de arra is van lehetőség, hogy a hátsó szűrőtartóba helyezzünk szűrőt. Ezt szűrőfóliából nekünk kell kivágnunk, de ehhez mintát mellékelnek az objektívhez.
A Sigma 20mm f/1,4 DG DN | Art objektívhez nem csak rögzítőretesszel ellátott szirom formájú napellenzőt, de egy gyöngyvászon tokot is kapunk, amely azonban nem fűzhető övre (érdekes módon a 24mm f/1,4 DG DN | Art testvéréhez adott viszont igen).
A specifikáció a Sigma 20mm f/1,4 DG DN | Art adatlapján tekinthető meg.
Használati tapasztalatok
A Sigma 20mm f/1,4 DG DN | Art hozza a szokásos építési minőséget, semmi recsegés-ropogás, stabil, mint a nyomor – ahogy mondani szokás. A kiváló fényerő ellenére tömege csupán 626 gramm, első és hátsó kupakokkal együtt 654 grammot, míg napellenzőt is mellékelve 710 grammot nyom a fotóstáskában.
Az objektívre rekeszgyűrű is került, amelyhez egy rögzítő-reteszt is építettek, így nem tudjuk véletlenül eltekerni A (automatikus) módból, más értékbe. A rekeszgyűrű működhet a megszokott 1/3 blendés ugrásokban, de szabadon futó módra is átállítható, így a videózáshoz finomabb, folytonos rekeszvezérlést kapunk.
A fókuszgyűrű az objektív elejére került, a közel 4 cm szélességű, erőteljesen bordázott gyűrű elforgatása elektronikusan vezérli a fókuszcsoportot, nincs közvetlen fizikai kapcsolat a lencsetagok és a fókuszgyűrű között. A közelpont és a végtelen tárgytávolság közötti átfókuszáláshoz gyors gyűrűforgatás esetén 180 fokkal (fél fordulattal) kell elforgatnunk a fókuszgyűrűt, de lassú forgatással finom beállítás is elérhető: lassan forgatva két teljes fordulattal (720 fok) járható végig a tárgytávolságtartomány!
Távolságskálát nem tartalmaz az objektív, hozzávetőleges skálát a váz kijelzőjén láthatunk (Sony).
Kapcsolóból elég sok került a tubusra, a szokásos AF/MF kapcsolón kívül a rekeszgyűrű rögzítésére szolgáló (jobb oldali) reteszt, az 1/3 lépéses vagy szabadonfutó mód közötti váltást lehetővé tevő (bal oldali) Click Off/On, valamint a kézi élességállítást rögzítő MFL (Lock) kapcsoló is megtalálható a tubuson, de van egy programozható funkciójú, eredendően az AF megállítására/tiltására szolgáló AFL gomb is.
A fókuszlégzés problémája (azaz a közeli és távoli témákra fókuszálás során jelentkező eltérő látószög) általában a videósokat/filmeseket zavarhatja, hiszen egy erős fókuszlégzéssel rendelkező objektívnél egy átfókuszálás olyan hatást kelthet, mintha zoomot is használtak volna.
Így most is megnéztük, hogy milyen mértékű ez a bizonyos fókuszlégzés. A Sigma 20mm f/1,4 DG DN | Art esetében közepes mértékű ez a jelenség, így az objektív 23 cm-es közelpontjára fókuszálva 7%-kal nagyobb a látószög, mint végtelen tárgytávolságnál. Ezen felül egyébként még a torzítás mértéke is jelentősen változik, hiszen közelpontnál jelentősebb a geometriai torzítás, mint végtelen tárgytávolságnál.
