Ismertető
A Sigma már két optikával rendelkezik, amely a 18-50 mm-es gyújtótávolság tartományban dolgozik, s APS-C szenzorméretre rajzol (vagyis DC jelzésű). Az olcsóbb f/3,5-5,6 fényerejű mellett egy komolyabb, EX szériás, nagy fényerejű változatot is elkészített (no meg ennek Macro változatát). Nézzük az optika paramétereit:
| Sigma 18-50mm/F2,8 EX DC | |||
|---|---|---|---|
| Gyújtótávolság | 18-50 mm (APS-C!) | ||
| Legszűkebb blende | F22 | ||
| Felépítés | 15 lencsetag 13 csoportban | ||
| Rekesz | 7 lamellából | ||
| Közelpont | 28 cm | ||
| Legnagyobb nagyítás | 1:5 | ||
| Szűrőmenet | 67 mm | ||
| Méretek (átmérő × hossz) | 74,1 mm × 84,1 mm | ||
| Tömeg | 445 gramm | ||
| Gyári kiegészítő | LH730-02 napellenző tok |
||
Az objektív belső felépítését és MTF ábráját a jobb oldali ábra mutatja. A kép alapján sejthető, hogy a kép sarkaival lesznek apróbb gondok, de az is látható, hogy rekeszelve sokkal jobb minőséget várhatunk. Ez persze a valódi felbontásról semmit sem árul el.
A külső felépítés jó, az EX szériára jellemzően jól összerakott modellről van szó. Az élességállító gyűrű és a zoomgyűrű között kellő távolság van, bordázatuk kis mértékben eltérő, ami elegendő lehet a megkülönböztetésükhöz. Az élességállítás során a gyűrűt kicsit kevesebb, mint 45 fokban tudjuk elfordítani, ha a teljes tartomány szeretnénk bejárni. A zoomgyűrűn a legfontosabb gyújtótávolság értékek mindegyikét feltüntették: 18mm, 24mm, 28mm, 35mm és 50mm.
Az automatikus és kézi élességállítás között egy AF/MF kapcsolóval válthatunk, legalábbis a Canon változat esetén. Szintén egy kapcsolóval rögzíthetjük a nagylátószögű állást, amit főként az optika tárolásakor érdemes használni.
Kár, hogy nem HSM motor mozgatja a belső lencsetagokat, mert így az olcsóbb Sigmákra jellemző nyekergő hangot hallhatjuk az élességállítás során (hangfelvétel letakart objektívvel végtelen és közelpont között oda-vissza).
Mint ahogy az EX szériában már megszokhattuk, az objektívhez gyári kiegészítőket is kapunk, méghozzá napellenzőt és puha tokot.
Az optikát Canon EOS-300D-vel próbáltuk ki.
