Adatvesztés memóriakártyáról: valós probléma, vagy csak félelem?

Az Amulet Co., Ltd. a napokban jelentette be új, Wise Duo Series CF kártyáit, melyek érdekessége, hogy tükrözéssel biztonsági mentést is készíthet. De vajon valós probléma-e a flash memóriakártyák meghibásodása, az adatvesztés, vagy csak félelem? A digitális fényképezőgépek megjelenésével a fotósok megúsztak egy veszélyt: nincs többé „ááá, fényt kapott” felkiáltás. Van viszont egy új: „ááá, elvesztek az adatok”. A kérdés csupán az, hogy melyik hangzik, vagy hangzott el sűrűbben. A filmes korszakról nem tudok nyilatkozni, akkoriban még nem foglalkoztam komolyabban a fotózással, de a digitális érában már van jónéhány év a hátam mögött. A flash alapvetően biztonságos, nem felejtő memóriatípus. A legtöbb problémát nem is maga a memória okozza, hanem a körítés. Nem saját eset, de ismerősöktől hallottam, hogy a leejtett CF kártya elhalálozott. Ugyanakkor leejtett SmartMedia vagy SD kártya halálról még senki sem beszélt. Az okot nem feltétlenül a tömegben kell keresnünk, hanem a felépítésükben. A CompactFlash kártyák ugyanis saját magukban tartalmazzák a vezérlőt, amelyhez – szinkron digitális áramkörről lévén szó – elengedhetetlen az órajel, ehhez pedig kvarckristályra van szükség. A padlóra vagy járólapra csapódáskor legtöbbször az órajelet adó kristály reped el, aminek következtében megszűnik az órajel generálás, így működésképtelenné válik a memóriakártya. (a lenti képen jól látható a kicserélt kvarckristály). Sajnos a kép készítőjének nevére nem emlékszem, 10 évvel ezelőtt kaptam még valamelyik Index fórumtagtól A Smart Media és Secure Digital kártyáknál azonban a vezérlő a készülékben van, így a memóriakártyába nem kell órajel generátort elhelyezni, így kvarckristályra sincs szükség. Egy gonddal kevesebb. Mégis, saját tapasztalataim szerint az SD kártyák hajlamosabbak az elhalálozásra, mint a CF-ek. CompactFlash-ből jópárat használtam már (SanDisk, Kingston, Lexar), egyikkel sem volt még gondom, mindegyik tökéletesen működött. SD kártyából azonban már kettő is megadta magát (fura mód mindkettő Kingston volt). Az SD kártyákat azonban notebookban használtam a Windows gyorsítására, s mivel a notebook kártyaolvasó részében elég magas a hőmérséklet (tartósan 40 fok feletti), akár ez is okozhatta a meghibásodást. Azóta más kártyával nem próbálkoztam. Fotózás során adatvesztésem egyszer volt, amikor tárhely híján kénytelen voltam a régi 512 MB-os IBM Microdrive CF kártyámra fotózni. Vélhetően a fájlrendszer hibásodhatott meg, mert kártyaolvasóba helyezve nem látszott egyetlen fájl sem a kártyán. Mérhetetlen szerencsémre fájlvisszaállító program segítségével sikerült maradéktalanul lementeni a RAW fájlokat, így végül jól végződött az eset. Összességében én azt az elvet vallom, hogy inkább legyen több, kisebb kártyám, mint egy nagy, hiszen ha az egyetlen nagy hibásodik meg, akkor adott esetben az összes képem bukhatom, több kisebb kártyánál viszont erre kisebb az esély. Ez azonban csak az én tapasztalatom, véleményem, s csak az én történetem, de kíváncsiak lennénk, hogy Olvasóinknak milyen tapasztalatai vannak a különféle memóriakártyákkal, az adatvesztéssel, illetve a kártyák elhalálozásával.