Natív felbontás
A digitális fényképezőgépek tesztelésével foglalkozó internetes oldalak szinte kivétel nélkül a natív felbontásban mutatják be az egyes modellek képeit. Ez egyrészről logikus, másrészről viszont megtévesztő lehet.
Logikus, hiszen a gépet néhány ritka kivételtől eltekintve a natív felbontásában használjuk. A képérzékelő által biztosított pixelszám ugyanis eleve deklarálja a részletgazdagság maximumát (persze nem egyedül, hiszen igen fontos szerepe van az objektív rajzolatának, de a képfeldolgozásnak is).
Megtévesztő azonban, ha csak a natív felbontást nézzük, s nem gondolunk bele abba, hogy ez valójában egyre nagyobb nagyításokat enged, illetve adott papírkép méretnél több részletet hagy. Mit is teszünk valójában, amikor a monitoron egy digitális fényképezőgép által készített képet 1:1 nézetben nézünk (amikor a kép 1 pixele a monitoron is 1 pixel)? Olyasmit, mint amikor egy papírképet lupéval vizsgálunk. Igen ám, de az egyre nagyobb felbontású gépek 1:1 nézete tulajdonképpen megfeleltethető egyre nagyobb nagyítású lupénak. Az pedig, ha két azonos méretű nyomat képminőségét csak különböző nagyítású lupéval vizsgáljuk, nem vezet valós eredményre. Ezért kell mindig szem előtt tartani azt, hogy a nagyobb felbontású gépek – még ha 1:1 nézetben nem is tudnak olyan szépet csinálni, mint egy fele akkor felbontású, akkor is – papírképen jobb eredményt adnak, ha azt laborgép felbontása még nem korlátozza (tipikusan 300 dpi).
Ha két különböző felbontású fényképezőgép képeit hasonlítom össze, én mindig átméretezem őket azonos felbontásúra (a kisebbet felinterpolálom – nagy nyomat szimulálása, illetve a nagyobbat leméretezem – kis nyomat szimulálása), így valóságosabb eredmény tekinthető meg.
E rövid okfejtés után most mégis maradjunk a natív felbontású képek, illetve azok képkivágásának vizsgálatánál, hiszen tesztjeinkben eddig is ezt tettük. Most azonban mindenki gondoljon arra is, hogy egyre nagyobb felbontású képekről van szó.
Nézzük a natív felbontású képkivágásokat:
Eredeti méret 1. kivágás
- ISO80
- ISO80 RAW
- ISO100
- ISO100 RAW
- ISO200
- ISO200 RAW
- ISO400
- ISO400 RAW
- ISO800
- ISO800 RAW
- ISO1600
- ISO1600 RAW
- ISO80
- ISO80 RAW
- ISO100
- ISO100 RAW
- ISO200
- ISO200 RAW
- ISO400
- ISO400 RAW
- ISO800
- ISO800 RAW
- ISO1600
- ISO1600 RAW
Eredeti méret 2. kivágás
- ISO80
- ISO80 RAW
- ISO100
- ISO100 RAW
- ISO200
- ISO200 RAW
- ISO400
- ISO400 RAW
- ISO800
- ISO800 RAW
- ISO1600
- ISO1600 RAW
- ISO80
- ISO80 RAW
- ISO100
- ISO100 RAW
- ISO200
- ISO200 RAW
- ISO400
- ISO400 RAW
- ISO800
- ISO800 RAW
- ISO1600
- ISO1600 RAW
Eredeti méret 3. kivágás
- ISO80
- ISO80 RAW
- ISO100
- ISO100 RAW
- ISO200
- ISO200 RAW
- ISO400
- ISO400 RAW
- ISO800
- ISO800 RAW
- ISO1600
- ISO1600 RAW
- ISO80
- ISO80 RAW
- ISO100
- ISO100 RAW
- ISO200
- ISO200 RAW
- ISO400
- ISO400 RAW
- ISO800
- ISO800 RAW
- ISO1600
- ISO1600 RAW
Eredeti méret 4. kivágás
- ISO80
- ISO80 RAW
- ISO100
- ISO100 RAW
- ISO200
- ISO200 RAW
- ISO400
- ISO400 RAW
- ISO800
- ISO800 RAW
- ISO1600
- ISO1600 RAW
- ISO80
- ISO80 RAW
- ISO100
- ISO100 RAW
- ISO200
- ISO200 RAW
- ISO400
- ISO400 RAW
- ISO800
- ISO800 RAW
- ISO1600
- ISO1600 RAW
Ha sorban végigkattintunk a G1, G2, … G10 füleken, jól érezhetővé válik a növekvő felbontás hatása. Azonos pixelszám mellett egyre kisebb részlete vizsgálható a fotónak. Míg a 3 Mpixeles G1-nél a tesztábránk 500 Ft-osának teljes magassága ráfér 400 pixelre, addig a 14 Mpixeles G10-nél szinte a 100 Ft-os pénzérme kitölti ezt a méretet. Mit jelent ez? Azt, hogy a nagyobb felbontású fényképezőgép elméletileg több részletet tud elmenteni egy adott képről. Alapvetően ez jó nekünk, de ismerjük azt is, hogy ha azonos szenzorméret mellett (márpedig a G-széria szinte változatlan szenzormérettel dolgozik a kezdetek óta) növeljük a felbontást, akkor ezt csak a CCD pixelméretének csökkentésével érhetjük el. Ez pedig gyengébb dinamikaátfogást, rosszabb jel/zaj arányt és egyéb trükkök felhasználása nélkül kisebb alapérzékenységet eredményezne. Persze a gyártók is folyamatosan fejlesztik a képérzékelőiket, így a jel/zaj arány romlása nem olyan mértékű, mint amire a pixelméretek csökkenéséből következtethetnénk, no és persze az egyre nagyobb mikrolencsék, illetve jobb helykihasználás (pl. csökkenő gyártási csíkszélesség) javítják az alapérzékenységet is.
A különböző érzékenységeket vizsgálva azt is észrevehetjük, hogy a zajszűrést a G6-nál vezette be a gyártó. Láthatjuk, hogy korábban milyen mértékű zajjal kellett dolgoznunk ISO400-nál, s mi lett a hatása a zajszűrésnek a G6-ban. Kisebb zaj, de kissé mosottabb hatás: ami eleinte fura volt, az most már megszokott.
Ahhoz, hogy a valós képzajt elemezni lehessen, RAW formátumban és Lightroom v2.1-ben konvertálva is elkészítettük a képeket. Sajnos a G7 nem támogatja a veszteségmentes RAW-t, így ennél a modellnél ez kimaradt.
Jól végigkövethető az egyes modellek képzaja a kezdetektől a 14,7 Mpixeles G10-ig. Alapvetően nem nőtt meg drasztikusan a képzaj, s az is látszik, hogy a fejlesztők erre is figyeltek. Legszembetűnőbb a G6 és G9 közötti eltérés. Míg a G6-nél a zaj viszonylag 1 pixelnél nagyobb, s a kék csatornában jelentős foltosodás vehető észre, a G9-nél a zaj apróbb „szemcsézettségű”, s a kék csatorna is tisztább (ISO400 RAW).
Azt is érdemes megnézni, hogy ISO1600 JPEG-nél a G9 és G10 zajszűrése mennyire különböző. Hogy kinek-kinek melyik tetszik jobban, az lehet szubjektív döntés következménye, de a színek a G9 esetében teltebbek, viszont a G10 zajtalanabb, s mégis több részlet hagy meg.
Persze sok-sok szempontból végignézhetők és elemezhetők még a kivágások, a legtöbb esetben az a végeredmény, hogy a fejlesztések jó irányban haladnak.
