A mobilfotózás hátrányai és kompromisszumos megoldásuk – 2/1. rész

3

Miután elmeséltem, hogyan lettem futográfus mobilfotós, megígértem, hogy szót ejtek arról, milyen kompromisszumokra volt szükségem. De mielőtt a mobilfotózás hátrányairól lenne szó, röviden nézzük meg azt is, mit kapunk cserébe, vagyis melyek azok a tényezők, melyekért érdemes (lehet) „lenyelni a békát”.

A mobilfotózás előnyei

  • Zsebre dughatóan kis méret és súly.
  • Kompaktság – nincsenek cserélhető vagy kiálló optikák, minden egyben van.
  • Hatalmas kijelző, nagy betekintési szöggel.
  • Sokoldalúság – beépített GPS, WiFi, Bluetooth, NFC, stb.
  • Vízállóság (bár nem általános, de gyakoribb tulajdonság, mint a fényképezőgépek esetében).
  • És szinte mindig kéznél van!

A mobilfotózás hátrányai

Kis méretű érzékelő korlátai

A kis méret, és kompaktság kétségtelen előnyeinek egyik következménye, hogy a képérzékelő mérete is jóval kisebb egy fényképezőgépénél.

Nagy téglalap: full frame kisfilmes méret; kis téglalap: egy telefon érzékelőjének mérete – a kettő között 35-szörös különbség van

Emiatt le kell mondanunk az igazi nagy felbontásról. Azért teszem hozzá, hogy igazi, mert megapixelre lehet ugyan azonos is egy komolyabb fényképezőgép és egy mobiltelefon felbontása, de a képérzékelő lapkák méreteinek különbözőségéből adódóan utóbbié nyilván sokkal kisebb érzékelő pontokból áll, melyek sokkal kevesebb információt (vagyis fényt) tudnak befogadni. Ennek egyrészt akkor van igazán jelentősége, amikor egy képből utólag kivágunk egy részletet. Előtte lehet, hogy elég volt akár a mobilos felbontás is, de minél többet vágunk le a képből, annál inkább érezhetjük túl kevésnek a maradékot. Másrészt pedig akkor, amikor szeretnénk kinyomtatni a képünket, ehhez ugyanis sokkal nagyobb felbontásra van szükség, mint a képernyőn történő megjelenítés esetében. Konkrétan egészen könnyen kiszámolható, mire elegendő a pixelkupacunk: ha 100-zal elosztjuk a pixelek számát, megkapjuk, hány centiméterben lesz még kitűnő minőségű a nyomatunk. Tehát például egy 3000×2000 pixeles fotó nagyjából 30×20 cm-es méretű kép nyomtatására alkalmas (természetesen a kép tartalmától, esetleges tömörítettségétől, zajosságától is függ, mekkorában látunk jó minőségűnek egy fotót).

Kompromisszumos megoldás: már a telefon kiválasztásánál döntsük el, szeretnénk-e kinyomtatni a vele készült fotóinkat, vagy csak monitorra (digitális megjelenítőkre) szánjuk őket – illetve utóbbi esetben is kérdés, hogy szeretnénk-e nagyon megvágni a fotóinkat (tájképek fotózásánál például nem valószínű, hogy szükség lesz erre). Ha nyomtatni is szeretnénk és/vagy utólag kivágni a fotóinkból kisebb részleteket – vagyis „digitálisan zoomolni” –, akkor válasszuk a lehető legnagyobb felbontású, és legnagyobb méretű érzékelővel szerelt telefont. A választáshoz nagyon jó segítség a GSMArena honlapja, ahol könnyen összehasonlíthatók a telefonok paraméterei. Bárhogy döntünk, kompromisszumra így is, úgy is szükség lesz – de nem mindegy mekkorára.

Ezt az eredetileg 2180×1635 pixeles képet egy 3264×2448 pixeles fotóból vágtam, így nyomtatva legfeljebb már csak egy képeslapra lenne elegendő a mérete (telefon/fényképezőgép: Sony Xperia Z2)

Az érzékelő kis méretéből adódóan – a már említett okból – magasabb zajszintre is számíthatunk, vagyis egy telefon esetében egy fényképezőgéphez képest hamarabb lesz kevés a fény, illetve ugyanannyi fénynél zajosabb lesz a fotónk. Ezek után, ha azt írom, mobilfotósként nem feltétlenül kell lemondanunk akár a csillagok fotózásáról sem, elég hihetetlenül hangzik, ugye? Pedig az alábbi fotót Ian Norman egy 2014 áprilisában megjelent OnePlus One telefonnal fényképezte (ami már akkor tudta a RAW formátumot!).

Kompromisszumos megoldás: fotózásnál törekedjünk a megfelelő fénymennyiség rendelkezésre állására – pl. kapcsoljuk fel a villanyt, vagy ha lehetőségünk van választani, fotózzunk inkább az ablakhoz közel, illetve a szabadban (tudom, banális, de sokszor épp az ilyenek nem jutnak eszünkbe, ha nem gondoljuk át előre a helyzetet) –; avagy próbáljunk előnyt kovácsolni a hátrányból, és fogadjuk el képünk zajosságát – ez bizonyos témáknak kimondottan jól áll –, sőt, „ha nem tudod elrejteni, emeld ki” (ezt még sokszor emlegetni fogom), vagyis utómunkával akár még zajosabbá is tehetjük a fotónkat, ha ez előnyére válik.

Oké, zajos, valószínű nem nyerne vele egy fotópályázaton, de mégiscsak értékelhető csillagfotó – mobillal!

Jó ha felkészülünk a kisebb dinamikatartományra is. Vagyis a világos részek hamarabb kiégnek, a sötétebbek, pedig hamarabb bebuknak – ez az előbbiek ismeretében nem meglepő.

Kompromisszumos megoldás: mit is írtam, kicsit feljebb? „Ha nem tudod elrejteni, emeld ki!” – szóltam, hogy ezt még sokszor fogom emlegetni. Persze tanácsolhatnám azt is, hogy kerüld a nagy dinamikatartományú témákat – de ha egyszer az ellenfények olyan gyönyörűek!

E kép utómunkája során elkövettem azt, amit oly sokszor: a Nap fényét még jobban „túlexponáltam” egy Lightroom ecsettel (telefon/fényképezőgép: Sony Xperia Z2)

Hamarosan folytatjuk…