Adobe Photoshop CS6: Adaptive Wide Angle

0

Adaptive Wide Angle – Perspektíva torzulás

A probléma

Ha nagylátószögű objektívek jellegzetes képhatása az egyedi perspektíva miatt összetartó párhuzamosok. Elég egy picit megdöntenünk az objektívet, vagy nem pont szemben állni a témával és a szabályos élek máris összetartanak – nem is beszélve a közelről, extra nagy látószögekkel fényképezett templomtornyokról, magas épületekről, ahol igazán durván viszontlátjuk ezt a jelenséget. Az Adaptive Wide Angle segítségével, nem csak az optikák geometriai torzításai, de a perspektíva torzulások is egyszerre korrigálhatók.

Az alábbi fotón például láthatóan nem sikerült pont szemben állni a főtémával. Az ajtó kicsit ferde, ezen kívül a felfelé billentett objektív miatt a felső élek enyhén összefutnak. Új eszközkészletünkkel mindez nagyon egyszerűen kijavítható, egyben az apróbb geometria torzítások is megszüntethetők, valamint kismértékben vágható és eltolható is a kép. Három teendő egy menetben.

A megoldás

Az Adaptive Wide Angle munkaablakának Correction menüjéből most a Perspective módot választottuk. Ezt akkor érdemes használni, ha a kép EXIF-je nem tartalmazza a fényképezőgép és az objektív típusát, de mi tudjuk és kézzel szeretnénk beállítani. Más esetben tökéletesen megfelel az Auto mód is (a szoftver ilyenkor magától ezt választja). A Perspective módban – ugyanúgy mint a Fisheye-nál – kézzel is megadható a gyújtótávolság és a szorzótényező. Az As Shot jelölőnégyzetet választva a program automatikusan állítja be ezeket.

Ha perspektíva korrekciózni akarunk mindig a Constraint Toolt használjuk, mert csak ezzel lehetséges a kép tized fokonként való forgatása, döntése. A Poligonal Constraint Tool csak az előző oldalon ismertetett hordó és párna torzulások javítására alkalmas.

Ugyanúgy, mint a halszem korrekciónál, válasszunk ki egy élt, és húzzunk rá referenciavonalat, egyik végétől a másikig. Itt most elsőként a felső vízszintes élt választottuk. A vonal alatti képél egyrészt kiegyenesedik (ha görbe volt), másrészt bármerre elforgathatjuk. A forgatáshoz a vonalon megjelenő kör, és ennek két kerek fogópontja használható. Bármelyikre kattintva azonnal megjelenik, hogy hány fokos a vonal dőlése, így egyszerűen a vízszinteshez (0, és 180 fok), vagy függőlegeshez (90 fok) forgathatjuk. Nem kell azonban kézzel, az egér óvatos húzásával forgatnunk, hisz a vonalon kattintott jobb klikkel egy menüből is kiválasztható a vízszinthez (Horizontal), vagy függőlegeshez (Vertical) igazítás.

Miután tehát kijelöltük a téma felső, majdnem vízszintes élét, kattintsunk jobb klikkel a vonalra, és válasszuk a Horizontal lehetőséget. Így ami majdnem vízszintes volt, az valóban az is lesz. Tegyük meg ugyanezt a téma alsó felén, a küszöb egy élével is.

Ugyanígy működik a függőlegeshez igazítás is. Most jelöljük egymás után az ajtókeret két oldalsó élét, és mindkettőn válasszuk a Vertical igazítást.

<

Az ajtókeret most már cseppet sem ferde, szemben lévő élei tökéletesen párhuzamosak egymással, ráadásul az esetleges geometriai torzulásokat (pl. ha hordós kicsit a kép) is automatikusan kijavított a szoftver. Ez eddig kettő egy csapásra. Most jön a harmadik mozzanat.

A képbe itt-ott néhány nem kívánt tárgy is belógott, illetve ha már ilyen szimmetrikusak vagyunk nem ártana a fő témát pont középre mozgatni.

A Scale csúszkával egyszerűen beállítható a kép nagyítása, levágva a torz képszéleket, vagy amit nem szeretnénk a széleken látni. Ezután az ikonsor harmadik eszközén a sor, ami egy Move Tool (mozgató eszköz). Segítségével a nagyított beállíthatjuk a képkivágást a teljes kép tetszőleges irányú eltolásával, így pont középre kerülhet az ajtó.

Végső lépésként vágtunk egy darabot a fotó unalmas tetejéből, így egy szépen komponált, torzításmentes fotót kaptunk végeredményül.

A Photoshop előző verzióiban erre nagyon egyszerű beállító eszközöket kaptunk, két csúszkát. Az egyikkel a dőlési (vízszintes) tengely, a másikkal a függőleges tengely mentén fordíthattunk a képen. Volt továbbá egy jobbra-balra forgató beállítási lehetőségünk, a harmadik tengely körüli forgatásra. Van azonban olyan szituáció, amikor ez a három tengely sem elég, mivel a képsík egyetlen sarkát kéne mozgatnunk, vagyis egy haránt tengely mentén forgatni a képet. A régi beállító eszközökkel ennyit sikerült elérni a fenti képen:

A két beállító csúszkával a dőlést és az oldalsó elfordulást is korrigálni lehetett, keletkezett viszont egy új torzulás, mely javítható ugyan egy másik régi módszerrel, de minek keverni, ha itt az Adaptive Wide Angle?

A megoldás

Most a változatosság kedvéért a Correction módot állítsuk Autora. Így csak egy árva Scale csúszka áll rendelkezésünkre a kép nagyításához és kicsinyítéséhez, illetve a már megismert referenciavonalaink. Ennél a módszernél is csak a Constraint Toolt használjuk. Nem teszünk mást mint az előbb, mindössze a témánk bonyolultabb egy sima ajtókeretnél.

Először a vízszinteseket (legalábbis az annak szánt éleket) jelöltük ki a képen; a járda vonalát, és az épület jellegzetesebb, könnyen felismerhető vízszintjeit.

Ezután mindet, egyenként a vízszinteshez igazítottuk. Biztos mindenki emlékszik: a vonalon egy jobb klikk és Horizontal. Hogy a sok vonal között könnyebben eligazodjunk a szoftver különböző színekkel jelöli a korrekció nélküli és az igazított vonalakat. Az elforgatás nélküli referenciavonalak alapból világoskékek. A vízszinteshez igazítottak sárgák, a függőlegeshez igazítottak pedig lilák. A színeket persze meg is változtathatjuk a Correction menü jobbján lévő ikonnal előhívható Preferences pont alatt.

Visszatérve ferde épületünkre, az összes vízszintes igazítás után itt tartunk most:

Elég jó részeredmény, de akadnak még furcsaságok, például a hátul lévő erősen dőlő magas torony, illetve a közel lévő nagy oldalhajó bal oldala, mely erős hordótorzítást mutat. Ne feledjük, hogy az Adaptive Wide Angle egyvégtében javítja a geometriai (pl. hordó) torzulásokat is.

Most következnek a függőlegesek, melyeket szintén az épület jellegzetes élei mentén, illetve a szemmel látható hordótorzulást mutató részeken (pl. az előtérben álló póznán) jelöltünk ki.

Ezután ugyanígy egyenként jobb kattintás a vonalakon, majd válasszuk a Vertical igazítást. A vonalak lilává változnak, az alattuk lévő él pedig azonnal a függőlegesbe ugrik.

Az utolsó mozzanat a Scale csúszkával való nagyítás, mellyel levághatjuk a torzult széleket, illetve a Move Tool mellyel szükség esetén beigazítható a kép. Példánkban látszik, hogy a jobb felső és alsó sarokban hagytunk két lyukat, hogy ne kelljen túl szűkre vágni a képet. Az ehhez hasonló képrészek (égbolt, nem túl markáns járda mintázat) könnyen javíthatók a Content-Aware eszközökkel.

Épületünk minden fő éle vízszintes, vagy függőleges, mintha egy műszaki géppel, vagy Tilt-Shift objektívvel csináltuk volna.

Az Adaptive Wide Angle sokkal merészebb fantáziavilágnak is teret enged. Egészen szürreális képeket hozhatunk létre ha tetszőleges mértékben elforgatjuk a kiválasztott éleket.

Ami (esetleg) kimaradt

Az Adaptive Wide Angle esetében nem maradt hiányérzetünk – pontosabban, nem sok. Nagyon jó kombinációja a geometriai és a perspektíva torzítás kezelésének, sőt igen jó kreatív lehetőségeket is tartogat. Kósza ötletként esetleg az átméretezési lehetőségek is megjelenhetnének benne, illetve hasznos lenne ha a Polygonal Constraint Toolt is kombinálhatnánk a vízszinteshez és függőlegeshez igazítással.