MacBook Pro
Amióta az Apple bejelentette, hogy átáll Intel processzorokra, azóta a Macintosh rajongótábor hihetetlen zsongást generál a cég sorban megjelenő inteles termékei körül. Bár az alumínium borítású Mac-ek a remek felépítés miatt mindig is tetszettek, a MacBook Pro valahogy nem hozott lázba. Ezért is bántam egy kicsit, hogy az Aperture teszt alkalmából nem az újabb MacBook modellt kaptam (persze a döntés teljesen érthető, hiszen a Pro készült az Aperture vevőkörének). A csalódottságom abban a pillanatban szertefoszlott, ahogy kicsomagoltam a szerkesztőségbe érkezett MacBook Pro-t. Gyönyörű. Bár a PC notebookom sem vastag és nem is csúnya, de sehol nincs az Apple gépéhez képest. Pedig mindkettő PC, azonos méretű monitorral.
A vas
Ha egy hónappal korábban érkezik a gép, akkor talán fel sem kapnám rá a fejem, vagy extra szolgáltatásként értékelném. De ilyen kánikulában, mint amilyen egész héten volt, nem lehet nem észrevenni, hogy a MacBook Pro jobban fűt, mint egy olajradiátor. Tény, hogy teljesen hangtalan (illetve azért van hangja, de a PC-k hangjához képest ez néma), de rövidnadrágban nem lehet ölbe venni, mert éget. Nem kellemetlen, hanem elviselhetetlen. Ha ez az ára a hangtalan működésnek, akkor inkább zúgjon az a ventilátor.
A számítógép töltője egy végtelenül egyszerű fehér téglatest, ami közvetlenül a konnektorba dugandó (jár a termékhez egy hosszabb kábel is, ilyenkor a tápegység mindkét oldalán kábel van). A MacBook Pro újdonsága volt, hogy a tápkábel egy mágnes segítségével kapcsolódik a notebookhoz. A MagSafe rendszer előnye a hagyományos csatlakozókkal szemben, hogy ha valaki megbotlik az asztalon lévő notebook földön kígyózó kábelében, akkor csak a csatlakozó csúszik ki, a gép az asztalon marad. A nagy teljesítmény ellenére a gép fogyasztása elfogadható: teljesen feltöltött akkuval a 2GHz-es MacBook Pro kb. 3,5 órát működik hálózati adapter nélkül.
Az intel processzor előnye, hogy a gépen egy külön partícióra Windows is telepíthető, így azok az alkalmazások is használhatók, amelyeket nem írtak meg Mac OS alá. Persze ez így önmagában egy szemfényvesztés, hiszen aki dolgozni akar, az nem ér rá fél óránként másik oprendszert bootolni, de a lehetőség megvan. Nagyon fontos azonban megjegyezni, hogy a MacBook Pro olyan látványos funkciói, mint a billentyűzet háttérvilágítás vagy a beépített iSight kamera Windows alatt egyelőre nem működnek. De kinek is kellene Windows, ha a gépen ingyen érkezik a mindennel felszerelt Mac OS X?
Mac OS X
Az Apple kb. a világ legjobb operációs rendszereként szokta emlegetni a Mac OS X alapszoftvert. A unix szerű/alapú szoftver asztali operációs rendszerként a Windows közvetlen vetélytársa, így lépten-nyomon ahhoz hasonlítják: gyorsabb, stabilabb, vírusmentesebb, stb. Egy két éves kisfiú apukájaként tudom, hogy mindenkinek a saját gyermeke a legszebb és a legokosabb, így megbocsátható, ha az Apple és a rajongótábor kicsit elfogultan szemléli ezt a szoftvert, de ha kicsit kívülről próbáljuk szemlélni a dolgokat, akkor gyorsan kiderül, hogy az előnyök nem is olyan szignifikánsak (ahol egyáltalán vannak).
A próba során a napi munkában semmilyen sebességnövekedést nem tapasztaltam (az erősebb processzor ellenére sem) a gép általános működésében a saját PC-mhez képest. Ha az ember több feladatot bíz rá egyszerre, akkor pont úgy megáll és homokórát, pontosabban színtárcsát mutat a felhasználónak, mint a Windows. Két program ugyanúgy képes teljesen használhatatlanná tenni az operációs rendszert, ahogy ez a Windows esetében is előfordulhat (bár ott az XP magját már elég jól körbebástyázták). Persze a rosszindulatúak mondhatják, hogy az előző oldalon produkált váratlan újraindulás egyik résztvevője épp Microsoft termék volt, de szerintem az operációs rendszer feladata lett volna, hogy a problémás programot kipaterolja a rendszerből (ha az okozta a gondot). (Vírusokat pedig mindig arra a rendszerre érdemes írni, amit a legtöbben használnak.)
Mindettől függetlenül, a Mac OS X egy nagyon jól használható rendszer. Nem rosszabb, mint a Windows, csak éppen nem is lényegesen jobb annál. Megjelenés terén persze fényévekkel jár a redmondi cég terméke előtt, így ha MacBook Pro-t vennék, akkor biztosan csak Mac OS X-et használnék rajta.
A Microsoft nagy lehetősége
Az, hogy én ilyen vegyes képet festettem az Apple házi operációs rendszeréről nyilván nem fog egy Mac felhasználót sem áttéríteni a Windowsra. Nem is ez volt a célom. Viszont nem lehet nem észrevenni, hogy milyen óriási lehetőség az Intel processzor a Macintosh számítógépekben a Microsoft számára. Meggyőződésem ugyanis, hogy a Windows stabilitási problémáinak túlnyomó többségét nem a szoftver maga, hanem az alatta lévő szedett-vedett hardver okozza. Elég a legkisebb „félreértés“ két eszköz között, máris borulhat minden. Márpedig nem lehet egyszerű annyi eszközre megírni a Windows-t, amennyi félén a felhasználók futtatni szeretnék. Az Apple ezzel szemben mindössze néhány gépet jelent be évente, így a Mac OS X igazítása a hardverekhez nem annyira összetett feladat. Amennyiben a Microsoft hajlandó ugyanezt megtenni (a Macintosh gépekhez igazítani) a Windows-zal, akkor könnyen igazolható lesz, hogy a szoftveróriás terméke legalább olyan stabil és használható, mint az almás cég szoftvere.
Akkor most jó vagy nem?
Minden nyavalygásom ellenére a MacBook Pro és a Mac OS X jól vizsgázott nálam, sőt nagyon megkedveltem őket. Mivel küszöbön áll több szerkesztőségi gépünk cseréje is, nem lehetetlen, hogy Mac Mini és MacBook (Pro) is lesz a választott gépek között. Az átállást egy fontos tényező még nehezíti: a szinte nélkülözhetetlen Adobe Photoshop még nem készült el Intel processzoron is futó univerzális változatban, így csak az Apple fordítóján a Rosettán keresztül futtatható. Ez viszont valószínűleg lassú. Nehéz döntés lesz, de a verhetetlen építési minőség és az esztétikailag remek hardver és szoftver kombinációja a közel azonos tudást látva erős érvnek tűnik egy váltás mellett.
