Képminőség
Színhiba
A visszataszító nevű kromatikus aberráció tekintetében nem indít valami jól az optika, ugyanis 100mm-nél nyitva és szűkebb rekesszel is elég erős lila-zöld csíkokat hagy a képsarkok kontrasztosabb élein. A hiba nem komoly, de szemmel jól látható nem csak az erős kontrasztú belső tesztképünkön, de mindennapos használatban is. Magasabb gyújtótávolságoknál jobban teljesít.
Kérdés, hogy a mai DSLR-ek és hatékony RAW konverterek világában aggódnunk kell e egyáltalán a színhiba miatt? JPEG-ben az optikai korrekciók beállításával automatikusan és nyom nélkül eltűnik, és hasonló a helyzet a RAW utómunka során is, ahol szintén csak pár kattintás.
Bokeh
Az első 100-400mm-es objektív nyolc rekeszlamellát, utódja kilencet kapott. Háttérelmosása ennek megfelelően nagyon szép, kerek, lágy életlen foltokkal.
Geometriai torzítás
A legkisebb gyújtótávolságnál kb. 0,5%-os hordótorzítást produkál, ami nem vészes, de tény, hogy nem is elhanyagolható. Enyhén zoomolva eltűnik a hordósodás, majd 200mm körül alig észrevehető párnatorzítássá alakul. 300 és 400mm-en tovább nő mindez, de mértéke a legrosszabb esetben sem haladja meg a fél százalékot. Szóval nehezen észrevehető, enyhe problémáról van szó.
Geometriai torzítás
Peremsötétedés
Ezúttal 400mm-nél a legrosszabb a helyzet, bár kétségbe esnünk ezúttal sem kell. Nyitott rekesszel 18% körül sötétednek a sarkok, azonban ez még elfogadható eredmény, ráadásul az újabb fényképezőgépeken peremsötétedés csökkentés is bekapcsolható, így nem igazán kell vele foglalkoznunk. A rekesz szűkítésével akár a végállásban is észrevétlenné tehető, alacsonyabb gyújtótávolságoknál pedig nyitott blendével is vállalható a minőség.
Peremsötétedés
Makró
A korábbi változat 1,8 méteres közelpontját közel felére 0,98 méterre csökkentették, így a II-es verzió jobb makró képességgel rendelkezik. A legjobb nagyítást nyilván 400mm-es gyújtótávolsággal adja, egészen pontosan 0,31x értékűt, ami 11,7 cm széles befogott területet jelent. Kisebb és közepes tárgyak fotózásához nem rossz, bár makró képességnek bajos lenne csúfolni.
Ha még jobbat szeretnénk egy telekonverter közbeiktatásával is jó eredményt érhetünk el. A csak manuálisan fókuszt adó 2x-ezővel 0,62x-es nagyítás érhető el 5,8 x 3,9 cm-es leképezhető területtel. Az már valami!
Stabilizátor
Az elődben még első generációs stabilizátor volt, mely 1,5-2 fényértéket segített a gép bemozdítása ellen. Az objektív II-es változatába a legújabb optikai stabilizátort szerelték, mely akár 4 fényértékkel tolhatja ki a használható záridőket.
Saját méréseink alatt nem sikerült 4 fényértéket fognunk a záridőn, de 1,5-2 fényértéknél azért sokkal jobbat mértünk. Nyilván a mért eredmény erősen szubjektív, hiszen a fotóson is múlik. Nálunk 3 és 1/3 fényérték rásegítés volt a legjobb, ami nagyon jó eredmény, és igen hatékony stabilizátort jelez.
Képminőség
Az új 100-400mm-es nem hozott szégyent elődjére (sőt!), de ilyen körítéssel, bevonatokkal és lencsetagokkal miért is hozott volna. A kontraszt kiváló, szép élénk színekkel, a brillancia szintén tanítani való. Az ASC bevonat szépen teszi a dolgát.
Az optika a széleken és sarkokban is kellően jó rajzú, középen pedig még nyitott rekesz mellett is éles képet ad bármilyen gyújtótávolságban, sőt minden gyújtótávolságban nyitva a legjobb. A rekesz szűkítésével legfeljebb a sarkok élességén dobhatunk némileg. 100mm-nél illetve a gyújtótávolság alsóbb régióiban nyújtja a legjobb képet, de 300-400mm-en is nagyon jó részletességet várhatunk.
Értékelés
A Canon EF 100-400mm F4,5-5,6 minden tekintetben felülmúlja a korábbi verziót, pedig az is egy népszerű optika volt. Ilyen képességekkel ennek sikerére is megvan minden esély. Képminősége révén akár kisebb (1,4x) telekonverterrel is használhatjuk. Az élesség és részletesség kiváló a teljes képmezőben, és talán csak a 100mm környékén tapasztalható színhibára, valamint a végállás nyitott blendénél adott képsarki sötétedésére lehet panaszunk, bár ezek mai eszközökkel már könnyen eltüntethetők. A másik dolog, ami miatt kétszer meg kell gondolnunk, az a visszafogott fényerő. Mivel ezt a visszafogottabb ár elég jól kompenzálja, az alaposabb kipróbálás után harmadik gondolatunk az lesz, hogy mikor kezdjünk rá spórolni.
Igen szépen dolgozott az EOS 5Ds R modellel is, pedig az az 50 megapixeles felbontása miatt igencsak top minőségű objektíveket kíván. A 100-400mm II jó választás bármelyik profi Canon DSLR mellé.
A Canon tud objektívet faragni, ezt hasonló termékei eladott darabszáma is ékesen bizonyítja, tesztalanyunk pedig egyike a Canon optikák elit klubjának. Ára ennek megfelelően nem alacsony, de a gyártó hasonló képességű termékeihez képest nem is vészes. Jelenleg kb. bruttó 650-700 ezer forintért szerezhető be, és azt kell mondjam megéri lecserélni rá a korábbi verziót is, ha pedig egy nagyon jó, hosszabb telében gondolkodunk, érdemes az alap zoom fölé ezt választani. Szerethető, minőségi és sokrétűen használható objektív.
Tesztfotóink Canon EOS-5Ds R fényképezőgéppel készültek. A RAW jelzésű fotókat Adobe Photoshop Lightroom 6.1 szoftverrel konvertáltuk.
