Exkluzív: Canon EOS M

A Canon hazai képviseletének főhadiszállásán gyűlt össze tegnap délelőtt a fotós szaksajtó maroknyi képviselője. Az előadói asztalon csendesen pihent a vörös Canon zászlóval letakart „Titok”, melyről azért mindenki sejtette, hogy a reggel hatkor hivatalosan is bejelentett EOS M-et takarja. És valóban. Fellebbent a fátyol és előtűnt a japán gyártó legújabb büszkesége, maga a nagybetűs EOS M…v0.1 SAMPLE. Ja kérem, nem lehet minden tökéletes!

A Canon részéről Lató Péter, a cég képalkotó üzletágának helyi vezetője tartott nekünk rövid előadást, mely szerencsére nélkülözte az olyan mellékvágányokat, mint a vállalat üzleti eredményeinek firtatása, és csak a nap sztárjára, az új modellre koncentrált. Az alig húsz perces bemutató az EOS M legfontosabb, többnyire már a reggeli híranyagunkban is olvasható szolgáltatásokra koncentrált, de azért tartogatott számomra pár érdekes részinformációt is.

Talán megér pár bitet a gép gyors összevetése a Canon év elején bejelentett PowerShot G1X modelljével, mely egyfajta előfutáraként tekinthető.

Az előadás után a szerencsére nem túl népes tömeg végre közelről is megcsodálhatta és akár meg is tapogathatta a fényképezőgépet és kiegészítőit. Mivel azonban egy bemutató darabról van szó (végleges példány csak őszre lesz), fotót és videót nem készíthettünk a géppel. Be kellett érnünk néhány perces nyomogatással és az újdonságok körbefotózásával. De lássuk mit is kell tudnunk az új rendszer első képviselőjéről, hátha néhány új adattal is sikerül szolgálnom!

Külső

A gép elsőre egy kicsit meghízott Canon IXUS modellre emlékeztetett. Ez is jelzi, hogy nagyon apró, szinte ultrakompakt méretre kell számítanunk – vastagsága alig több 3 cm-nél. Az IXUS hasonlóság a kiváló építési minőségre is igaz. Masszív kis fémvázat kapunk, melyről egyáltalán nem süt, hogy cserélhető objektíves és APS-C szenzoros. Kezelése is ezt támasztja alá. 35%-kal kevesebb gombot találunk rajta mint a 650D-n, a néhány maradék kezelőszerv mellett a munka nagy része az érintésérzékeny képernyőre hárul. Az EOS M-mel meg szeretnék nyerni a mobiltelefonokhoz, tabletekhez szokott generációt is, akiket talán elriasztana a gomberdő.

Az expo gomb körüli elforgatható fémgyűrűvel állíthatunk néhány fontosabb üzemmódot, mint amilyen az automata, a kreatív és a videó mód. Minden más felvételi üzemmód a menüből aktiválható.

A gép hátulján egy nagyon szép kialakítású, szintén az IXUS-okra emlékeztető, vékony értékbeállító tárcsa/navigációs gomb is helyet kapott.

A markolat csak egy jelzésszerű dudor, de a fogás kényelmét valamennyire azért növeli a hüvelykujji részen kialakított támasz. Kiegészítőként az állványmenetre erősíthető, bőrhatású tokokat is vásárolhatunk a géphez, bármilyen alapszínben, vagy barnában. Úgy vettem észre, hogy a puha, bőrtapintású tok, és főleg a markolati részének határozottabb kiemelkedése egy fokkal jobb fogást nyújt, nem is beszélve a vagány retro külsőről. A tokok mellé hasonló bőr vállpántok is beszerezhetők, szintén a géppel megegyező alapszínváltozatokban.

Szenzor

A képérzékelő felettébb hasonlít az EOS-650D-ben lévőhöz, de persze nem ugyanazt kapta a gép, csak fejlesztésénél az említett tükrös gép szenzora volt az alap, vagy inkább a párhuzam. Az APS-C méret (22,3 x 14,9 mm) ugye adott, és a 18,5 megapixeles felbontás (amott 18,7) is hasonló. Képméret szempontjából pont ugyanazokat kapjuk a 3:2 oldalarányú érzékelőtől, mely azért 4:3. 16:9 és 1:1 oldalarányú képméretekkel is szolgál.

Egy másik párhuzam a hibrid AF rendszer, mely szintén a 650D-nél használtra hasonlít. A CMOS szenzor közepén itt is fáziskülönbség elvén működő AF pixelek találhatók, melyek a segédtükör nélkül is biztosítják a DSLR gépeknél megszokott, gyors élességállítást.

A szenzor megkapta az EOS-ek nagyfrekvenciás, automata tisztító rendszerét is, és persze a legfrissebb Digic 5 processzort, mely 14 bites képfeldolgozásra képes. Az érzékenység ISO100 és 12800 között változtatható, egész fényértékekben, de elérhető a kiterjesztett ISO 25600 érték is.

Objektív

Az új készülék egy teljesen új, de azért a régivel is integrálható rendszer, az EOS M (M=mirrorless/tükörnélküli) első eleme lesz. Kisebb a bajonett, mint a tükrös rendszernél, de beszerezhető, illetve kitben is megvásárolható lesz hozzá egy EOS M>EF adapter. Kompakt és nagyon könnyű, ahogy azt sikerült személyesen is megtapasztalnom, annak ellenére, hogy szinte teljesen fémből készült. Az alján egy lecsavarozható állványmenetet találunk. Segítségével gond nélkül csatlakoztatható a géphez bármelyik EF vagy EF-S objektív.

Ha nem elsődleges szempont a kis méret, akkor az új rendszer egyik nagy előnye kétségkívül ez, hiszen a Canon csak a saját gyártású optikáiból már 70 milliót értékesített világszerte. Ez elég komoly potenciális vevőbázist jelent.

Hasonlóan minőségi darabok az EOS M rendszer elsőként kiadott objektívjei is. Megkapjuk a szokásos 18-55mm F3,5-5,6 alapzoomot, mely vagy két lélegzettel kisebb és sokkal masszívabb kivitelű a tükörreflexes gépekhez mellékelt hasonló objektíveknél. Nem csak a bajonett fém de maga az objektívház is, és rendkívül finoman jár a zoom és fókuszgyűrű is. Igen utóbbiból egy „rendeset” is kapunk. Az objektív a videokamerákból átmentett dinamikus IS (stabilizátor) rendszert használja, mely akár 4 fényérték előnyt is nyújthat.

Hasonló jókat lehet elmondani az új 22mm-es, aszférikus lencsetagokkal jobbított pancake optikáról is. Itt ugyan nincs stabilizátor, de F2,0 fényerőt kapunk.

Mindkét objektív STM jelzésű, vagyis léptetőmotoros. A fáziskülönbségen alapuló gyors élességállítás csak ilyen objektívekkel vehető igénybe.

A szenzor mérete miatt ugyanazzal az objektívszorzóval kell számolnunk, mint mondjuk a 650D-nél. A 22mm-es objektív így 35mm-nek, a 18-55mm-es pedig 29-88mm-es gyújtótávolságúnak felel meg.

És a lényeget még nem is említettem, az EOS M rendszer optikáihoz új objektívsapkát mellékel a gyártó, mely nem csak a két szélén, hanem végre középen is benyomható. Halleluja!

Élességállítás

Az új hibrid CMOS AF-ról már a hírben is esett szó. Alapvetően a kompaktokhoz hasonló kontrasztkülönbségen alapuló élességállítást kapunk, mely a Canon szerint a megbízhatóságot és pontosságot biztosítja. Szinte a teljes képmezőn, 31 ponton vehetjük igénybe. Emellett ott a szenzor bizonyos pixeljeire, egész pontosan a középső részére integrált, fáziskülönbségen alapuló AF is, mely a gyorsaságot és stabilitást nyújtja, ahogy a gyártó fogalmaz.

Egyképes és folyamatos (Canonnál: szervó) módokban használhatjuk. 1-18 Fé tartományban. Az AF pont mindig megjelenik a hátsó kijelzőn. Kiválasztása történhet automatikusan (arcfelismerés, témakövető, FlexiZone-Multi és FlexiZone-Single módokban), valamint manuálisan. Az érintőképernyő bármely pontjára bökve kiválasztható a tetszőleges AF pont, melyen azonnal élességet is állít, majd exponál a gép.

A kézi élességállítás a menüből aktiválható, normál, vagy autofókusszal kombinált üzemmódban.

Kijelző és kereső

Még korai lenne a gép fogadtatásáról regélni, de a Canon belelépett ugyanabba a folyóba, mint annak idején az Olympus az első MILC gépeivel. Ebben a készülékben sincs ugyanis beépített vaku, elektronikus kiegészítő csatlakozás és kereső.

Az utóbbit a fix hátsó kijelző pótolja, mely érintésérzékeny Érzékenysége 2 fokozatban állítható a menüben. Képe nagyon szép, részletgazdag (1,04 millió képpont), színei teltek és rövid próbám során élethűnek tűntek.

A ClearView II LCD betekintési szöge is igen jó, 170 fokos, lefedettsége pedig 100%.

Vaku

Bár kitben beszerezhető lesz a géphez egy hozzáillő külső villanó, sajátja nincs, ami egy picit betesz a kényelemnek. Az újonnan mellékelt Speedlite 90EX bármely EOS gépre felhelyezhető, mint ahogy az EOS M-re is az összes Speedlite vaku. A 9-es kulcsszámú kompakt villanó teljesen automatikus és fixfejes. A megszokott AA elemek helyett AAA méretűekkel működik.

Videó

A gép hozza mindazt, amit az EOS650D, vagyis 1080p felbontást 24, 25 vagy 30 kocka/mp-es sebességgel, 720p felbontásnál 50/60 kocka/mp-es frissítést, sztereó hangfelvételt, teljes manualitást (rekesz, záridő, ISO), és persze a kettős AF rendszert, mely csak STM objektívekkel működőképes. Külön extraként a hangfelvétel bemeneti jelszintjét is szabályozhatjuk.

Egy H.264 tömörítésű (.MOV) videósnitt legfeljebb 29 perc 59 mp hosszú, vagy 4 GB méretű lehet.

Memóriakártya, akkumulátor

Belső memória tudtommal nincs a gépben, így kénytelenek leszünk SD kártyákat használni hozzá. Ebből viszont bármilyen típus jó, így az SDHC és SDXC memóriák is.

Az EOS M egy teljesen új lítium ion akkumulátort és töltőt kapott, melyek persze alaptartozékként járnak mellé. Az LP-E12 akku egy töltésével kb. 230 kép készíthető szobahőmérsékleten, hidegben pedig nagyjából 200.

Egyéb szolgáltatások

A bemutató néhány kényelmi szolgáltatást és képfeldolgozási beállítást emelt még ki. Kreatív effektusból kevesebbet kapunk, mint egy kompaktban, elvégre ez egy komolyabb fényképezőgép.

Azért itt sem maradt el a HDR ellenfény mód, mely 3 képet készítve igyekszik egy kis „derítőfényt” csempészni a hátulról megvilágított témába. Nem valódi HDR mód, hiszen nem mi állítjuk a képek közötti lépésközöket, hanem a gép automatikusan.
Szintén érdekes újdonság a többképes zajcsökkentés, mely 4 felvétel egyesítésével próbál zajmentesebb végeredményt létrehozni.

Megjelenés és ár

A Canon nemzetközi sajtóanyag októberre ígérte a gépet, ezzel szemben a hazai forgalmazó képviselője szeptemberi megjelenést említett. Hazai árat még nem tudunk, de a Canon négyféle kit változatban árulja majd a gépet, melyből idehaza három van kilátásban. A tervek szerint kapható lesz a 90EX vaku + 22mm pancake, 18-55mm + 22mm pancake, és EOS adapter + 22mm pancake kombóban.

A gép Európában négyféle színváltozatban (fekete, fehér, Canonvörös és ezüst) lesz kapható.