Kipróbáltuk: Panasonic DMC-FZ10 teszt

0

Bevezető


A Panasonic az FZ10-est 2003. októberében mutatta be. Az alapos átdolgozás eredeményeképp a CCD mérete 1/2,5″-re, az effektív pixelek száma 4 millióra nőtt. A külső alapvetően nem változott, ugyanakkor szembetűnő a megnőtt vakuház és LCD, az objektív oldalára szerelt AF-MF kapcsoló és az objektívet körülölelő fókuszgyűrű. A változtatások hatására, ha lehet még „tükörreflexesebb” lett az FZ10 formája, olyannyira, hogy már-már zavarbaejtően hasonlít majd’ 20 éves Nikon F501-emre. Az aprócska markolat, a gép tetejére helyezett, hangsúlyos vezérlőtárcsa és exponálógomb, nomeg a némileg a pentaprizma formájára hajazó vakuház mind-mind a 80-as évek SLR masináit idézik, a szögletes tipográfiájú Lumix feliratról már nem is beszélve. A retro dizájn vitathatatlanul megkapó, az FZ10 elegáns megjelenéséből a laikus szemlélő nagy tudásra következtet. Ezt volt szerencsém személyesen is megtapasztalni, ugyanis szinte minden ismerősöm tükörreflexesnek nézte az FZ10-est.



A géppel 2304×1728, 1600×1200, 1280×960 és 640×480 pixel felbontású fotókat készíthetünk. Lehetőség van a HDTV képarányának megfelelő 1920×1080 képpontból álló felvételek készítésére is. A képmérettől függetlenül állítható a képminőség Fine avagy Normal értékre. Veszteségmentes formátum azonban nincs, ami a gép egyik nagy hiányossága. A fotókat SecureDigital ill. MultiMediaCard-ra mentheti a fényképezőgép. Az FZ10-hez egy mindössze 16 MB kapacitású SD kártyát mellékel a gyártó, ezért már a vásárláskor érdemes beszerezni egy legalább 256 MB-os SD-t.

Az FZ10-zel videofelvétel is készíthető. A mozgókép minőségére nem lehet panasz, még kevés fény mellett is színhelyes, zajmentes képet kapunk, mindezt 30 fps sebességgel. A 320×240-es felbontás viszont kevés, még akkor is, ha ez SD kártya esetén garantálja a kártya teljes szabad kapacitását kitevő felvételt. Választható még 10 fps is, ennek viszont legfeljebb a hosszabb felvétel miatt lehet értelme. Sajnos a fókuszgyűrű felvétel közben nem használható, mint ahogy a zoom, sőt még a digitális zoom sem. Egyedül – az egyébként kikapcsolható – folyamatos fókuszrendszer működhet, nomeg az optikai stabilizátor. A video mellé rögzített hang minősége átlagon felüli.



A sorozatfelvétel gomb – szerintem igen ötletesen – az exponálógomb mögé került. Így szükség esetén egy szemvillanás alatt állítható a masina sorozat-üzemmódba. Gyors és lassú mód közül választhatunk, mindkettővel 5 illetve 7 kép készíthető a JPEG tömörítés mértékétől függően. Gyors módban 4, míg lassú módban 2 kép/mp sebességgel exponál a gép. A sorozatfelvételi képességet a képméret nem befolyásolja. Az LCD két felvétel közt csak kb. 0,1 mp-re sötétül el. Ez igen megkönnyíti a mozgó témák fotózását. A mozgásfényképezés során gyakran jelentkezik az az elektronikus zár okozta hiba, hogy az exponálógomb lenyomása és az exponálás közt jelentős, időnként több tizedmásodperces késleltetés is jelentkezik. Az FZ10-nél ez a késleltetés közelít a 0-hoz. Azt hiszem, ezzel a tulajdonságával sok sportkedvelő fotós szívébe máris belopta magát az FZ10.

Automatikus expozíció sorozat is készíthető az FZ10-el, 0,3, 0,7 és 1 Fé különbségekkel. Érdekesség, hogy az expozíció sorozat expozíció-korrekcióval egyidejűleg is használható, így tehát módosítható a sorozat alapértéke.