Kipróbáltuk: Panasonic DMC-FZ10 teszt

0

Kezelőszervek

A kezelőszervek terén a Panasonic nem állt be a sorba, nem rakott kismillió tekergethető, nyomkodható műanyagdarabot a masinára, mondván attól lesz „profi” a külső. Ehelyett épp csak annyi gomb került a gépre, amennyire feltétlen szükség volt, a többit pedig némi ötletességgel pótolták. Részben a kevés gombnak köszönhető az FZ10 finom retro hangulata.

A gép tetején összesen négy kezelőszervet találunk.


Üzemmód tárcsa. itt állítható be a fényképezőgép működési módja, összesen 9 állás közül választhatunk:

P. Programautomatika mód. Lényegében teljesen automata mód, ugynakkor szinte minden manuális beállítás elvégezhető ebben a módban, a blende és záridő állítást leszámítva. Azonban ezek aránya állítható. Félig lenyomva tartott exponáló gomb esetén kell megnyomni az expozíció gombot, és már sikerült is előcsalogatni a programautomatikát. Furcsa megoldás, igényel némi odafigyelést a kivitelezése.

ASM mód. A manuális, rekesz ill. zársebesség előválasztás módok között a menüben válthatunk. A rekeszérték F2,8 és F8 között változtatható 1/3 Fé-enként. A záridő szintén 1/3 Fé-enként állítható 8 mp és 1/1000 mp közt. Viszont F4,0 esetén 1/1300, F5,6 esetén 1/1600, F8,0 esetén pedig 1/2000 a legrövidebb záridő.

Makró mód. A legkisebb tárgyávolság e móddal érhető el. Ebben a módban is állítható a blende-záridő arány, a feljebb már említett módszerrel.

Portré mód. A gép törekszik a minél kisebb mélységélesség elérésére.

Sport mód. Az automatika a lehetőségekhez mérten a lehető legrövidebb záridőt választja.

Mozgási dinamika mód. A gép az átlagosnál hosszabb záridővel segít létrehozni a mozgási dinamika hatást a képen.

Éjszakai portré mód. A vaku elsütésével és 1 mp közeli záridővel lehetővé teszi, hogy képünkön az előtér világos legyen, és az éjszaki háttér is élvezhetővé váljon.

Video mód. Ezt kiválasztva használhatjuk a gépet egyszerű videokameraként is.

Lejátszás mód. Az elkészített képeket tekinthetjük meg, a lejátszáskor használható menüről szintén a következő oldalon számolunk be.

Az exponáló gomb körül helyezkedik el a zoomgyűrű. Ez nem tartozik épp a legergonómikusabb megoldások közé, mert egyrészt kicsi az átmérője, másrészt nekem az egész nagyon vékonykának tűnt, ennek ellenére azért gyorsan megbarátkoztam vele. Az exponáló gomb kellemes középút a kemény és lágy között, mondhatni átlagos viselkedésű.

A gép tetején található harmadik gomb a sorozat módot aktiválja, melyről a cikk elején már beszámoltam. Őszintén szólva eltartott egy darabig, amíg rájöttem, hogy miért pont ide került. De amikor használni kellett, leesett, hogy hát a sorozatfelvételeket leggyakrabban mozgás megörökítésére szokás használni. Aki már próbált sportfotót csinálni, tudja milyen fontos ehhez a műfajhoz a gyorsaság. Az FZ10 sorozatfelvétel módjának aktiválásához pedig elég egy tizedmásodperc. Újabb okos megoldás – és épp ezek miatt jó használni ezt a masinát.

Az objektív oldalán található az AF/MF kapcsolója. A kézi élességállításról az optikáról szóló részben olvashatnak.



A többi kezelőszerv a hátlapon kapott helyet. Fentről lefelé és balról jobbra haladva ezek a következők:

Vaku nyitó. A gép automatikusan nem képes a vakut nyitni, így ez a feladat minden esetben a fotósra vár. A vaku felpattanása nem csillapított, így az jókorát üt, őszintén szólva elsőre elég ijesztően szól.

EVF dioptria korrekciót végző tárcsa.

EVF/LCD között váltó gomb.


Display – Kijelzőn megjelenő információ mennyisége. Felvételkor az első módban teljesen üres marad a képernyő, csak a félig lenyomott exponálógomb hatására jelennek meg az alapvető információk. A második fokozatban a korábban már leírt adatokhoz juthatunk hozzá, míg az élő hisztogram a harmadik gombnyomásra jelenik meg. A negyedik állás a kilenc részre osztott, komponálást segítő képernyő.

Expozíció gomb. ASM módban ennek lenyomására válik állíthatóvá a blende illetve a záridő. P módban a fent már leírt, konzolgépeket megszégyenítő kombóval aktiválható a programautomatika.

On-off. A kapcsoló részletes ismertetésétől, összetettségére való tekintettel, engedelmükkel eltekintenék.

Menü. Segítségével felvételkor a felvétel menübe, lejátszáskor a lejátszás menübe juthatunk. A menükről részletesebben a következő oldalon számolok be.

Navigáló tárcsa. Lejátszás módban a képek közti keresgélésre és a nagyított képen történő mozgásra szolgál. Felvételkor balra billentve az önkioldót aktiválja (2 ill. 10 mp.), jobbra a vakumódot állítja (értelemszerűen csak nyitott vaku esetén), lefelé a gyorsnézet módot aktiválja, amely képek közti léptetést és max. 8x-os nagyítást tesz lehetővé. Ha 3 mp-ig nem nyúl a fotós semmihez, a gép automatikusan visszakapcsol felvétel módba. Ez a villám-lejátszás megoldás nagy kedvenceim közé tartozik; egyszerű, de ötletes megoldás. Nem tettem még említést arról, mi történik a navigálótárcsa felfelé billentésekor, pedig talán ezzel kellett volna kezdenem, ugyanis ez az irány „rejti” a legtöbb funkciót: a fehéregyensúly-korrekció (kék avagy vörös felé tolható el az aktuális – akár gyárilag beállított – szinhőmérséklet), expozíció korrekció (+-2 Fé 1/3 Fé-enként), expozíció sorozat (+-1/3, +-2/3 avagy +-1 fényértékkel, minden esetben az adott expozíciós értéktől számítva) és vaku teljesítmény (+- 2 Fé) opciókat.

Szemeteskosár. Csak lejátszás ill. gyorsnézet módban használható. Egyszer lenyomva törölhető az aktuális felvétel, kétszer megérintve a Multi Delete módhoz jutunk, mely segítségével egyesével jelölhetjük ki a képeket törlésre, melyek ezután egyszerre kerülnek törlésre. A kijelölt képek száma az LCD-n folyamatosan figyelemmel kísérhető. Ez így nem hangzik valami döbbenetes újításnak, de a gyakorlatban igen hasznosnak bizonyult. Például mikor a teli 256 MB-os SD-ről voltam kénytelen kikeresni és letörölni néhány gyengébb képet, ezzel helyet csinálva az újabbak számára, bizony áldottam a Panasonic szoftverfejlesztőit. Ugyanez a manőver nem egy gépen hosszú percekig eltartott volna, itt viszont alig egy perc alatt lezavartam az egészet.