Elöljáróban: Olympus E-500

A Four-Thirds szabvány első bejelentése óta bizony sokat bővült az akkor még igen szűkösnek látszó új formátum. A 4/3″ típusú CCD-hez az Olympus saját objektíveket tervezett, melyeknek most már minden igényt kielégítő választékát kínálja a cég, legyen szó halszem objektívről, nagylátószügű zoomoptikáról, makró és fix gyújtótávolságú teleobjektívről, vagy éppen telezoom optikáról. A kínálatban nem csak az alacsony árú, de a – még megfizethető, ám – igen jó minőségű, kiváló fényerejű, jó felépítésű objektívek is megtalálhatók. A vázra rakható „termékekből” tehát már kellő kínálat van. Ám vázból még csak kettő közül választhattunk, egy professzionálisabbat vagy egy olcsóbb, egyszerűbb modellt. Legalábbis szeptember 26-áig.

Újdonságok

A szeptember 26-án bejelentett Olympus E-500 a Four-Thirds szabványú tükörreflexes digitális vázaknak legújabb tagja, egyben az első, amelyik xD kártyát is támogat. Az E-500-at tulajdonképpen paraméterei alapján nevezhetnénk egy frissített E-300-asnak is, bár egy egyszerű ráncfelvarrásnál azért többminden történt. Nézzük az E-300 és E-500 főbb különbségeit:

S amit nem tudunk a táblázatban pontosan leírni: az LCD-n megjelenő ún. infoscreen felépítése. Már az E-300 is jól csoportosított státuszképernyőt adott, de az E-500-é valami csodálatos. Egyrészt sokkal kellemesebb színeket használtak, több információ jeleníthető meg, s ezek csoportosítása is kellemesebb látványt ad, másrészt lehetőség van az információmennyiség csökkentésére, vagyis két nézet közül választhatunk. No és persze a gép formája. Az E-300 elnyújtott, téglatest formája után az E-500 ismét a szokásos kialakítást kapta.

Kezelés:

A vázon elhelyezett gombok nagyrészt az E-300-on is ugyanitt megtalálhatók, bár itt is van néhány változás, a ritkábban használtakat fontosabb gombok váltották fel (pl. a minőség helyett már a sorozat/önkioldó módot tudjuk gombbal változtatni), ami könnyebb kezelhetőséget eredményez. A gombok elosztása megfelelő, elrendezésük logikus és áttekinthető. A menü az E-300-ból megszokott felépítésű, az újdonságoknak megfelelően itt is találhatunk persze pár változást (mint pl. érzékenység lépésköze 1 Fé vagy 1/3 Fé, vaku automatikus felpattintása, CF/xD kártyára mentés stb.).
A két új fénymérési mód segítségével egyszerűbben készíthetünk világos tónusokból álló ún. Hi-key, vagy a sötétebb tónusokban gazdag Low-key képeket, mindössze ki kell választanunk ezt a módot és már exponálhatunk is.
A gép kis mérete ellenére jól megfogható, a markolat kényelmes fogást biztosít és ujjainknak is elegendő hely marad, sőt még kényelmesebbé vált, mint az E-300-é volt. Az állványmenet természetesen fém és az optikai tengely lá helyezték.

Képérzékelő:

Az E-500 ugyanazt a 17,3×13 mm-es 8 Mpixeles CCD-t kapta, mint az E-300, a felbontások így megegyeznek. Legnagyobb méretben 3264×2448 pixeles képeket készíthetünk. Az érzékenységet a gép automatikusan is beállíthatja, ekkora ISO100 és ISO400 között választ megfelelő értéket, de persze a fotós is kiválaszthatja ISO100-tól egészen ISO1600-ig (az érzékenység kiterjesztése után). Az egyes érzékenységek egymást 1 vagy 1/3 Fé-enként követhetik. A képeket az Olympusnál szokásos jelöléssel SHQ, HQ és SQ tömörítési fokú JPEG, valamint veszteségmentes TIFF illetve RAW fomrátumban menthetjük el.
Kimondottan a cserélhető objektíves gépeknél jelentkezik a képérzékelőre ülő por problémája, melyet az Olympus az ultrahangos tisztítási mechanizmusával oldott meg (erről bővebben korábbi cikkünkben számoltunk be).

Kereső, kijelző:

A kis méret ellenére a tükör már nem oldalra csapódik, mint az E-300 esetében, itt megmaradt a hagyományos felfelé csapódó módszer. Negatívum változás viszont, hogy a TTL kereső képe jóval kisebb lett, kb 85%-a az E-300 keresőképének (a lefedettség továbbra is ~95%-os). Azt kell mondjuk, hogy ez a méret már igen nehézzé teszi az élesség kézi beállítását. A keresőben a 3 fókuszponton kívül az alkalmazott rekeszérték, zársebesség , exp. korrekció és az akkuállapot látható.
A hátsó LCD viszont mind méretében, mind felbontásában előnyére változott. A 2,5″ képátlójú folyadékkristályos megjelenítő 5,9 cm átlójú képeket jelenít meg, kis keretet hagyva a kijelző szélén, a nagyítás maximális értéke is nőtt a korábbi 10x-esről 14x-esre. Az LCD képe napsütésben sajnos kissé nehezen látható, bár a fényereje 15 lépésben állítható.

Vaku:

A beépített vaku teljesítményét 11-ről 13-as kulcsszámúra növelték, valamint a felpattanó vaku fél cm-rel magasabbra ugrik, mint az E-300-asé. A külső vaku használata most sem jelent porblémát, a gép tetejére TTL működésű Olympus rendszervakuk illetve középpontos érintkezőjű vakuk fogadására alkalmas vakupapucsot építettek. Nem található viszont a gépen stúdióvakuk egyszerű elvillantására szinkronkimenet, ezt a középpontos értintkezőjű vakupapucsba illeszthető kis adapter segítségével oldhatjuk meg.

Kit objektív:

Míg az E-300-hoz a 14-45 mm-es (28-90 mm-nek megfelelő) gyújtótávolságú objektívet kaptuk a kit kiszerelésben, az E-500-hoz egy új optikát mellékelnek 17,5-45mm (35-90 mm-nek megfelelő) gyújtótávolsággal és f/3,5-5,6 fényerővel. Az objektívre 52 mm menetátmérőjű szűrőket helyezhetünk. Az új optikának egy hátránya van: a 35 mm-nek megfelelő nagylátószög ebben a kategóriában nem megszokottnak, inkább a kompakt gépek sajátossága. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne vásárolhatnánk az E-500 mellé egy megfelelő nagylátószögű objektívet. Az objektívcserének várhatóan árcsökkentő hatása lesz.

Sorozat:

A normál sorozatnál első ránézésre nem változott semmi, így az E-500-nál is maximum 4 RAW képet készíthetünk, 2,5 kép/mp sebességgel. JPEG esetén viszont megfelelően gyors kártyát alkalmazva „végtelen” sorozatot használhatunk, pontosabban fogalmazva: a kártya teljes kapacitásáig tarthat a sorozatunk. Újdonság a kézi élességállítás során alkalmazható fókuszsorozat, ahol akár 7 kép is készülhet, a beállított értékhez képest elé- illetve mögé állítva az élességet.

Memória:

Az E-500 az első olyan 4/3 szabványú digitális tükörreflexes fényképezőgép, amely a CompactFlash memóriakártyán kívül támogatja az xD kártyákat is. Hogy ki melyiket részesíti előnyben, az nyilván azon múlik, hogy rendelkezik-e már CF vagy xD kártyával. Mindenesetre a dupla kártyafoglalatos kialakítás mindenképpen előnyként fogható fel, hiszen így akkor sem kell memóriakártyát cserélünk, ha már régóta használunk Olympus fényképezőgépet.

Energiaellátás, csatlakozók:

Nem érte változás az energiaellátást, a PS-BLM1 típusjelű, 7,4V feszültségű és 1500 mAh kapacitású lítium-ion akkumulátor már az előző modellnél is bevált, így felesleges lett volna egy újat tervezni. Az akkumulátor töltése a BCM-2 jelű külső töltőben végezhető, amely szintén megegyezik az E-300-hoz adottal.
Porté markolatot viszont az E-500-hoz már nem vásárolhatunk, a gyártó ilyet opcionálisan sem kínál.
Túlzottan sok csatlakozót nem találunk a gépen, mindössze a bal oldalon elhelyezett kombinált USB és Video kimenetet. Az Olympus E-500-nak nincs adapter bemenete, vezetékes távkioldó csatlakozója és vakuszinkron kimenete.

KonicaMinolta Dynax 5D és Olympus E-500	Olympus E-300 és Olympus E-500

Értékelés:

Bár az általunk kipróbált modell még nem volt végleges verzió, így tesztképekkel nem tudunk szolgálni, de már azokkal a képekkel is meg voltunk elégedve, amiket ez a darab készített. A szubjektív benyomásunk pozitív, de néhány visszalépés azért történt (pl. kereső, portrémarkolat, kit objektív). A korábbi E-300-hoz képest több olyan módosítás történt, ami jelentősen könnyíti a használhatóságot (gombok, infoképernyő, LCD, tükör, manuális fókuszsorozat, több érzékenység, dupla kártyafoglalat stb.). A fényképezőgépet igyekszünk még karácsony előtt részletesen is bemutatni.

A gépet a kipróbálás idejére az Olympus Magyarországtól kaptuk kölcsön. Köszönjük!