Egyedi módját választotta az Olympus legújabb csúcsmodellje, az E-3 bemutatójának: az Európa és Ázsia határán, két kontinensen is terjeszkedő Isztambulba bő egy héttel a hivatalos bejelentés után invitálta az újságírókat, akik több turnusban, kiscsoportos foglalkozások keretében ismerkedhettek a fényképezőgéppel. Bár nem ez a szokványos módja az ilyen jellegű termékek bemutatójának, de azt kell mondjam, hogy jó a logika: az újságírók úgy érkeznek, hogy már mindent tudnak a termékről, és mivel csak kb. 30-an vannak egyszerre a városban, mindenkinek jut gép is és lehetőség is az ismerkedésre. Persze az egy nap részletes tesztelésre nem elegendő, de a fényképezőgép érdekes tulajdonságainak kiemelésére, és a sajtó figyelmének felkeltésére ideális. A jó szervezés mellett a magyar csapatot a szerencse is megsegítette, mert a cseh és a szlovák kollégákkal együtt az első körben vehettünk részt a rendezvényen.
A program hétfő reggel egy rövid bemutatóval indult, amiben az előadó az Olympus európai vezetőjének videóüzenete után összefoglalta a fényképezőgép legfontosabb jellemzőit, egyben emlékeztetve bennünket, hogy mit is kell pontosan próbálgatni. A 18. emeleten, a szálloda tetején lévő étteremben tartott közvetlen bemutatót Hans Wiesel azzal tette színesebbé, hogy a fontosabb funkciókat saját gépén vagy egyéb szemléltetőeszközön demonstrálta. Persze minden előadáson van néhány ilyen elem, de nem mindegyik rázza így fel a hallgatóságot, mint ezek. Az első döbbenetet az váltotta ki, mikor egyik pillanatról a másikra előkapott egy üveg vizet, majd ráöntötte a kezében lévő, felnyitott vakus E-3-ra. (Mivel nagyon váratlan volt az esemény, csak a víz lerázását sikerült elkapnom.) Néhány pillanattal később letette a földre a demonstráláshoz használt magnézium öntvény vázat, majd ráállt.
Az előadás azzal a nagyon fontos kéréssel zárult, hogy a képek minőségét még ne értékeljük a most készítettek alapján. A kiosztott gépek ugyanis még csak a 0.9-es firmware-rel futottak, így ezeket még nem lehet véglegesnek tekinteni. A képeket ettől függetlenül közzé lehet tenni, de csak ezzel a kitétellel.
A rövid előadás után csoportkép a teraszon, géposztás, majd indulás a városba. A Zuiko Digital ED 50-200mm-es objektívre a cseh kollégák lecsaptak, mire észbe kaptam, de a magyar újságíró csoportnak sikerült beszereznie az új Zuiko Digital 70-300mm-es objektívet és a profi szériába tartozó 7-14mm-es modellt. Ez a nap során jó cserealapot jelentett a többi eszköz megszerzéséhez.
A városnéző túra három jól elkülöníthető programból állt:
Modellfotózás a Boszporusz partján
Az első helyszín a két kontinenst a Boszporusz fölött összekötő jellegzetes függőhíd lábánál volt. A mólón Paul Schirnhofer, az ismert portréfotós, illetve egy modell és két asszisztens segített bennünket abban, hogy megismerjük az E-3 által kínált lehetőségeket. Ezt a programot a kis létszám mellett a fotós segítőkészsége és türelme, illetve a modell profizmusa tette igazán élvezetessé.
A sorozatfelvétel sebessége: normál tömörítés mellett kellően gyors kártyán a szabad kapacitás erejéig képes másodpercenként 5 képet menteni
Amíg a többiek fotóztak, addig Hans Wieseltől egy időre sikerült kölcsönkérni egy portrémarkolatot, ami amellett, hogy kényelmesebb fogást ad a 90 fokban elforgatott gépen, dupla akkumulátorhelyével hosszabb működést is biztosít. A markolatra minden lényeges kezelőszervet kiemeltek, de ennek ellenére nem tartom szükséges kiegészítésnek. Javít a gép megjelenésén, talán a magasítás miatt a normál markolatrész fogása is kényelmesebb, de nekem egyszerűbb elforgatni a gépet egy álló képhez, mint áttenni a kezem egy másik markolatra. Ráadásul a gumírozott rész ezen a markolaton egy kicsit nagyobb és szögletesebb, mint a gép saját markolata, így egy kicsit szokatlan is. Ennek a fényképezőgép kategóriának az egyik előnye a kezelhető méret, kár elrontani.
Riportfotózás az Hagia Sophiában
Rövid buszozás, séta, ebéd, majd villamosozás (a helyi tömegközlekedésen megoldották a bliccelők kiszűrését: jegy helyett chip van, amit a tömegközlekedési eszközökön beszálláskor egy leolvasóhoz kell érinteni) után a következő állomás a Hagia Sophia volt. A templomnál a Föld háborús színtereit megjárt, szabadúszó Morten Hvaal várt ránk, aki a dokumentarista fotósok életébe vezetett be bennünket. Az épületbe való belépés előtt megkaptuk a feladatot: fotózzunk olyan témát, ahol a tradicionális vallásos látogató találkozik modern kor emberével. Az épület bejárására és a feladat végrehajtására 20 percet kaptunk, ami ahhoz képest, hogy a legjobb képre sokszor csak 2 mp. van, rengetegnek tűnik, de az elkészült képekre mégsem igazán voltunk büszkék. Egy kis megkönnyebbülést csak az okozott, hogy az „oktatónk” is elégedetlenül tért vissza, mert csak egy félig-meddig használható képet készített. (Persze az én képeimnél néhány nagyságrenddel az is jobb volt.)
Mivel a ma múzeumként üzemelő templom belül rendkívül sötét, a kézből való fotózás szinte lehetetlen. Földre, vagy más stabil felületre letett gépnél az E-3 kihajtható LCD-je és élőképe nagyban megkönnyítette a fotózást.
Hvaal úr elmondta, hogy nála a fényképezőgép egy eszköz. Nem érdeklik a megapixelek meg a számok. Első és legfontosabb kritérium, hogy munkaeszköze megbízhatóan működjön. Azóta fotózik E-1-gyel, amióta megjelent, és eddig még egy sem romlott el a kezében (ellopás, elkobzás és „elajándékozás” (hogy élve megússza) volt, de meghibásodás nem). Ezért az E-3 mellett mindaddig biztosan lesz egy E-1 is a táskájában, amíg az E-3 be nem bizonyítja, hogy elődjéhez hasonlóan megbízható. Kiemelte továbbá, hogy a munkája során gyakran kerül olyan helyzetbe, ahol a gép óhatatlanul odaütődik valamihez. Példaként a páncélozott járművek ajtajait (beszállásnál) említette, ahol nagyon jól jön az Olympus profi vázainak a sarkait is védő a magnézium öntvény váz.
Morten Hvaal elismerő szavakkal beszélt a fényképezőgépbe épített képstabilizáló rendszerről is: nagyon szép dolog, ha a nagy telékben van képstabilizátor, de neki akkor is tudnia kell éles képet készítenie egy rázkódó helikopteren, mikor az éjszaka közepén egy meglőtt katonát mentenek. A gépben a nagy teléknek nem sok használt veszi, viszont a nagy látószögű objektívekkel is meg kell valahogy tartsa az 1/4 mp-es záridőket. A CCD mozgatásával stabilizáló E-3 bármelyik Négyharmados rendszerű objektív képét stabilizálja.
Hvaal úr az Olympus E rendszerének előnyeként a megbízható működés mellett a rendkívül jó objektívkínálatot említette. A viszonylag kis méretű, mégis nagy fényerejű objektívek valóban kivételes minőségűek, ami nem csak a vetített képben, de az objektív építési minőségében is megjelenik.
Vezeték nélküli vakuk a kávéházban
A harmadik állomást egy tradicionális kávéházban állították fel, ahol a német Klaus Bossemeyernek az új vezeték nélküli vakuk kínálta lehetőségeket kellett volna demonstrálnia. A bemutató azonban az időközben lezúduló eső okán megtelő kávéház, illetve a konkurens kávézók / teázók tulajdonosainak rosszallása miatt elmaradt. A felkért fotós azért a demonstráció lényegét elmondta: A dohányzó vendégek által eregetett füstöt oldalról a vezeték nélküli vakuval megvilágítva a füst remek hangulatot adhatott volna a képeknek. A beépített, illetve a gépre szerelt vaku direkt fényével ilyen hatást nem lehet elérni, de a szűk hely és a nyüzsgő élet miatt komolyabb világítás alkalmazása sem lenne megoldható.
A bemutató helyett a közeli bazárban tettünk egy rövid sétát, majd visszaindultunk a szállodába, hogy még azelőtt átérjünk a városközponton mielőtt azt az esti tűzijátékhoz lezárnák. Naplemente után készíthettünk még néhány képet a város régi központjáról egy rövid, de az erős szél miatt annál rázósabb hajóút alatt. A csónak eszeveszett himbálózásán és a fényhiányon a magas érzékenység és a beépített képstabilizátor segített némileg. A Boszporusz partjáról földalatti siklóval mentünk fel 15 milliós város főterének számító Taksim térre, ahonnan a tradicionális villamos vitt végig bennünket a város nyüzsgő éjszakai életének helyszínéül is szolgáló sétálóutcán a szállodánkhoz.
Rövid vélemény
A bejelentéskor közzétett képek alapján úgy éreztem, hogy az Olympus E-3 esetén nagyon melléfogtak a dizájnerek. A képeken ormótlannak és szerencsétlennek nézett ki. A valóságban viszont pont az ellenkezője: a forma, a tömeg és a kezelőszervek mind jól sikerültek. Egyetlen kivételként talán a hátfalra tett tárcsát lehetne említeni, ami szerintem túlságosan közel került a keresőhöz. A menürendszere az óriási mennyiségű állítási lehetőség ellenére egyszerűen áttekinthető, logikus felépítésű.
Továbbra is fenntartom azt a több helyen is megfogalmazott véleményem, hogy az élőképnek igazán csak kihajtható LCD mellett van értelme. Ebben a kategóriában viszont ilyen LCD-vel csak az Olympus E-3 rendelkezik (egy kategóriával lentebb pedig a Panasonic DMC-L10).
Új Zuiko Digital objektívek
A nap során a legtöbbet a géphez adott Zuiko Digital ED 12-60mm f/2.4-4.0 SWD objektívet használtuk, de menet közben sikerült elcserélnünk (na nem a bazárban) az új Zuiko Digital ED 70-300mm f/4.0-5.6 objektívünket a szintén frissen bejelentett Zuiko Digital ED 50-200mm f/2.8-35 SWD optikára. Az első és talán legfontosabb, hogy a Zuiko Digital ED 12-60mm-es és a Zuiko Digital ED 50-200mm-es objektívek a korábbi mikromotoros helyett ultrahangos (SWD) élességállítási mechanikát kaptak. Ez nem csak csendesebbé, de sokkal gyorsabbá is teszi az élességállítást. Az Olympus E-3 és a Zuiko Digital ED 12-60mm SWD objektív párosát az Olympus a bejelentéskor a leggyorsabb automatikus élességállítási rendszernek titulálta, ami akár igaz is lehet, mert még gyenge fényviszonyok közt is villámgyorsan dolgozott. Hogy van-e ennél a felállásnál gyorsabb azt nem tudom, de szerintem a profi fotósok többségének biztosan elegendő lesz ez a teljesítmény is.
A másik újdonság (és ez számomra csak akkor derült ki, mikor kézbe vettem a Zuiko Digital ED 12-60mm-es objektívet), hogy szakítva az eddigi hagyományokkal, az SWD rendszerű objektívek élességállító gyűrűje nem elektronikusan, hanem a többi gyártó ultrahangos rendszeréhez hasonlóan mechanikusan vezérli az élességállítást.
Teszt
Az Olympus E-3 november második felében kerül a boltokba (Magyarországon is), de a váz, illetve a szettek pontos ára még nem ismert. Az Olympus E-3-at amint elérhető a szokásos részletességgel is bemutatjuk. A 0.9-es verziójú firmwaret használó géppel készült fotóink az Olympus E-3 tesztfotói között láthatók.
