| Képzajok különböző érzékenységek esetén |
 Minél nagobb az érzékenység, annál nagyobb a képzaj (200%-os nagyítás) |
Mint ahogy a filmeknél is, a digitális gépek esetében is meg kell adni a fényérzékenységet. Azért, hogy könnyen összehasonlíthatóak legyenek a digitális gépek és a filmek érzékenysége, a digitális fotózásban is a nemzetközi szabványoknak megfelelő ISO értéket adják meg (aminek értéke megegyezik az amerikai ASA értékeivel is). A CCD és CMOS érzékelők alapérzékenysége általában ISO 64 és ISO 200 közötti, míg filmek esetében ISO 100 és ISO 400 közötti érzékenységek a legelterjedtebbek. Digitális gépek esetében az érzékenység analóg erősítéssel (vagyis még az A/D átalakítás előtt) megnövelhető. A digitális gépek egyik nagy előnye a filmes gépekkel szemben, hogy képkockánként változtatható az érzékenység, míg a filmek esetében minden egyes képkocka azonos érzékenységű. Az analóg erősítésre azért van szükség, mert az elemi érzékelőkre érkező fotonok száma csak a zársebesség, vagy a megvilágítás módosításával változtatható. Azonos megvilágítás, blende és zársebesség esetén az érzékelőre azonos mennyiségű foton jut, amely így azonos mennyiségű elektront szakít ki az atomi vonzásból. A fényérzékenység növelésére tehát csak akkor van lehetőség, ha az érzékelőből kijövő elektromos feszültséget növeljük. Ez azonban sajnos növeli a képzajt is.
Adott megvilágítás és beállítások esetében elmondható, hogy a kétszeres érzékenység fele annyi ideig tartó expozíciót igényel. Vagyis szürkület esetén, ha ISO 100-as érzékenységgel 1/8 mp-es zársebességgel tudunk csak kellően világos képet készíteni, akkor ISO 200 esetében az 1/15 mp, ISO 400 esetében az 1/30 mp, míg ISO 800 esetében az 1/60 mp hozza ugyanazt az eredményt. A nagyobb érzékenységnek nem csak a szürkületben való fényképezésnél van jelentősége. Nagy optikai zoom esetén, vagy gyorsan mozgó tárgyak fényképezésekor fontos, hogy minél nagyobb zársebességet alkalmazzunk, vagyis minél kevesebb ideig tartson az exponálás. Sok esetben az 1/100 mp sem hoz kellő eredményt, vagyis a kép bemozdul. Általánosan bevált képlet, hogy a nagy optikai zoom esetén a fókusztávolság (35 mm-ben) reciprokával, vagy annál nagyobb zársebességgel kell a fotót elkészíteni. Tehát például 200 mm-nek megfelelő fókusztávolság esetén ajánlott minimum 1/200-ad mp-es zársebességet használni. De mit tehetünk akkor, ha ilyen zársebességhez nincs elegendő fény? Ilyenkor célszerű a nagyobb érzékenység alkalmazása. Dupla akkora érzékenységgel tehát fele akkora záridő szükséges (vagyis dupla akkora zársebesség használható).
A filmeknél nagy érzékenység esetében „grízesedés” jelentkezik. Sajnos ez alól a digitális gépek sem kivételek. Minél nagyobb érzékenységet használunk, annál nagyobb zaj jelenik meg a képen (véletlenszerű pixelelszíneződések). Érdemes tehát minden esetben átgondolni, hogy mi a fontosabb. A nagyobb zársebesség okozta rövidebb záridő, vagy a kisebb érzékenység miatt bekövetkező kisebb képzaj.
| Hot-pixelek |
 Különböző színű hot-pixelek (az illusztráció kedvéért egymáshoz közel helyezve, 300%-os nagyítás) |
Hosszú záridők esetén (például 1 mp, vagy ennél nagyobb) a képen jelentősen megnövekedhet a képzaj. Ez nem csak az érzékenységből adódik, hanem az érzékelők nem tökéletes pixeleiből is. A mai több millió pixelt tartalmazó érzékelők szinte mindegyike tartalmaz néhány nem tökéletes pixelt, amelyek eltérnek az átlagtól. Az ilyen pixelek általában magasabb hőmérsékletre melegednek fel, ezáltal nagyobb érzékenységűek, illetve gyorsabban telítésbe jutnak. Ekkor a képen a színszűrőnek megfelelő színű képpont jelenik meg. Mivel a legtöbb esetben RGB színszűrőt alkalmaznak, így az ilyen pixelek is vörös, vagy zöld, vagy kék színűek, melyeket hot-pixeleknek nevezünk. A pixelhibákról következő alkalommal részletesen is írunk.
