Bevezető
Egy vadonatúj fényképezőgép bejelentése mindig izgalmas pillanat, még akkor is, ha előtte heteken keresztül pletykaáradat folyik a gépről. Jóllehet, most már tudjuk, hogy igazak voltak az utolsó napok szóbeszédei, de eleinte még tükör nélküli, azaz MILC gépről fecsegtek. Az pedig nagyon nem mindegy, hogy egy fullframe szenzoros fényképezőgép tükröd, vagy tükör nélküli-e, ugyanis alapvetően határozza meg a fókuszrendszer felépítését.
Egy tükör nélküli cserélhető objektíves fullframe szenzoros Nikon gép nagyon érdekes lett volna, hiszen megláthattuk volna, hogy képes-e ötvözni a Nikon 1 sorozatnál alkalmazott szenzorra épített fázis-különbségű AF rendszerét a nagy méretű, 36×24 mm-es szenzorral, valamint az is kiderülhetett volna, hogy ez a megoldás mennyire működőképes az AF-S objektívekkel. De a Nikon másként gondolta, így nem MILC, hanem DSLR jelent meg tegnap.
Ennek okán nem is nagyon állíthatjuk szembe a Nikon Df-et a Sony szintén friss Alpha 7 és 7R fullframe szenzoros MILC-eivel, de ugyanúgy tisztességtelen volna műszaki adatokat összevetni a Fujifilm X sorozatával, amely viszont külsejében hasonlít nagyon a Df-re, hiszen mindkettő a retró vonalat követi. Mégis érdemes ezeket az összevetéseket megtenni, de persze csak csínján, nem specifikáció szinten.
Képérzékelő
A Nikon büszkén tudatta a világgal, hogy új Df fényképezőgépébe a Nikon D4-ben is felhasznált 16,2 Mpixeles fullframe, azaz 36×24 mm méretű szenzor került. Ez remekül hangzik, hiszen alapvetően meghatározza majd a fényképezőgép képminőségét, legalábbis a dinamika átfogást, jel/zaj arányt és maximális felbontást. Sőt, gyakorlatilag a sorozat maximális sebességét is, de ez nem csak a szenzoron, hanem a képfeldolgozó processzoron, no és persze a Nikonon is múlik, hogy mennyit enged a gépnek. A Nikon úgy döntött, hogy 5,5 kép/mp sebességben maximalizálja a sorozatfelvételt, ami egy szerelem-fényképezőgépnél bőségesen elegendő is lesz. Azon persze lehet agyalni, hogy a Nikon D4 azonos szenzora és szintén Expeed 3 processzora mellett vajon mire volt még szükség a 11 kép/mp-es sebességre…, talán csak egy paraméter beállítására a firmware-ben?
Az is sokak fejében megfordulhat, hogy miért nem a D800 36 Mpixeles vagy a D600/D610 24 Mpixeles szenzorát építették a prémium élmény DSLR-be. Hiszen az Expeed 3 ezt is képes kiszolgálni. Nos, erre vélhetően az a válasz, hogy a D4 képminősége meghaladja a D600-ét, sőt, az érzékenység tartománya is bőven lekörözi. S itt most örülhetünk, hiszen a D4 érzékenység tartományát egy az egyben megkapta a Df is, így ISO50 és ISO204800 közötti érzékenységeket használhatunk. Egészen pontosan ISO50 és ISO25600 között 1/3 Fé-enként állíthatjuk ezt az értéket, de választható még ISO51200, ISO102400 és ISO204800 is. Ezen kívül menüből elérhető az automatikus érzékenység beállítás is.
Objektív
A Nikon Df-en az összes autofókuszos G és D optikát használhatjuk, és nem csak az AF-S jelzésűeket, hiszen a gép beépített fókuszmotorral is rendelkezik. Különleges képességnek számít, hogy Ai és nem Ai objektívekkel is dolgozhatunk, ehhez a már ismerős karmantyút is megtaláljuk a bajonett csatlakozón.
A fullframe (FX) képek készítése mellett választhatunk DX képkivágás módot is, azaz erre a fényképezőgépre is felhelyezhetők a DX jelzésű, többnyire APS-C szenzorméretet kirajzoló objektívek.
A Nikon Df-hez egyébként egy új 50mm-es, AF-S meghajtású objektívet is készítettek, amely külsejében igazán illik a régies stílusú géphez. A távolságskálával is ellátott Nikkor AF-S 50mm F1,8G optika képminősége tekintetében biztosan nem marad alul a mai legmodernebb objektívekének.
AF rendszer
A Nikon Df a D600-ban is használt MultiCam 4800FX AF modult kapta, melyen összesen 39 fókuszterület található. A specifikációk szerint minimum -1 Fé-es megvilágítás szükséges az AF használatához (megfelel ISO100, F1,0; 2 mp záridőnek).
A gép menüjében választhatunk az összes, illetve 11 fókuszterület használata között is.
A 39 fókuszterület mindegyike alkalmas min. f/5,6 fényerejű objektívvel való munkára. Ha f/5,6-nál gyengébb, de f/8-nál jobb fényerejű objektívet alkalmazunk, akkor 33 fókuszterületünk marad (a két szélső 3-3 pont kiesik). Ha az optikánk f/8 fényerejű, akkor még mindig választhatunk 7 fókuszpont közül, de ezekből már csak a középső működik keresztszenzorosként.
Kereső
Specifikációkból azt gondolhatnánk, hogy nincs jelentős eltérés a kereső tekintetében a Df és a D4 között, hiszen mindkettő 100% lefedettséget és 0,7×-es nagyítást kínál. De mégsem azonos a két gép keresője. A Nikon Df-é inkább a D600-éhoz hasonlatos. A világos keresőben segédrács is megjeleníthető, illetve arra is van mód, hogy virtuális horizontot mutasson a gép az expozíciós skálán, viszont ezt csak vízszintes irányban. A hagyományos 3:2 oldalarány mellett 16:9 és 1:1 is választható, ennek segédvonalai is megjelennek a keresőben, de az azon kívüli terület nem sötétedik el, mint a D4-nél.
Vaku
A Nikon Df-be nem került beépített vaku, de tetején szabványos vakupapucs található a Nikon i-TTL rendszervakuk fogadásához, így akár egy SB-910-et is csatlakoztathatunk rá.
Felépítés
A legfontosabb paraméterek után most eljutottunk a legizgalmasabb részig. A külsőig.
A Nikon Df ugyanis külsejével is aratni fog, hiszen a korai filmes Nikon F gépek szépségét idézi. Emiatt mondhatjuk rá azt is, hogy retró külsőt kapott, igaz, ha csak a gép hátulját nézzük, ilyen gondolat nem fog a fejünkben motoszkálni. Talán pont emiatt tetszik jobban a felső részen alumínium szürke színű változat, amit a gép bejelentésekor a termékfotók között láttunk (a hazai Nikonba most csak fekete modell érkezett).
A por- és cseppálló, azaz összefoglaló nevén időjárásálló gép elülső részén a bajonett kioldó gombot, kissé oldalt az automatikus expozíció sorozat (BKT) gombját, a másik oldalon a két programozható gombot (Pv és Fn) és egy furcsa tárcsát találunk, amiről első ránézésre talán nem derül ki, hogy az az elülső vezérlőtárcsa. Ha azt gondoljuk, hogy a vízszintes tengely mentén forgó tárcsa használata kényelmetlen, megnyugtathatok mindenkit, pontosan annyira kényelmes, mint bármelyik Nikon DSLR függőleges tengely mentén forgó vezérlőtárcsája. Csak kicsit öregebbnek néz ki.
A felső részen jobb oldalon külön tárcsa található a zársebesség beállításának, ahol 1 Fé-enként állítható az érték 4 mp és 1/4000 mp között, de van módunk 1/3 Fé-enkénti választásra is, ehhez az 1/3 Step állásra kell tekernünk, majd ezt követően a hátsó vezérlőtárcsával állítható a zársebesség. Ezeken túlmenően B, T és X módok is elérhetők, ezek közül a B és T mód a hosszú expozíciós idejű felvételekhez hasznos (B módnál az exponáló gomb folyamatos nyomvatartása alatt történik az expozíció, T módnál az első megnyomásra elindul, a második megnyomásra befejeződik az exponálás), míg az X a vakuszinron idővel megegyező zársebesség beállításának gyors módja.
A tárcsa az egyes módokban rögzített, a feloldáshoz a tetején lévő gombot kell megnyomnunk, ezt követően forgatható el újabb állásba. Ez alól kivételek a közvetlen zársebesség értékek, ezek között ugyanis az említett gomb megnyomása nélkül válthatunk.
A zársebesség tárcsa alatt egy karral választható a kioldási üzemmód, amely hüvelykujjal is könnyedén elérhető. Itt választhatjuk ki az egyszeri kioldást, a lassú és gyors sorozat módot, a csendes exponálást, az önkioldót és a tükörfelcsapást.
Az exponáló gomb alatt találjuk a főkapcsolót, amelynek külseje megint csak a régi gépekét idézi. Ez a kipróbálható darabon egy kicsit nehezen járt, szimplán a mutató ujjunkkal igen nehéz volt elfordítani, ami azt jelenti, hogy ha a végleges modell is ilyen marad, akkor a gép bekapcsolását bal kézzel kell végeznünk. Ami persze nem baj, csak egy plusz mozdulat.
A digitális gépek között szokatlan, de érdekes megoldást kapott az üzemmód tárcsa, amely csak akkor enged módot váltani, ha felfelé húzzuk azt. Ezzel éppenséggel bukjuk a mutatóujjal való gyors váltás lehetőségét, de mindenképpen elkerülhetjük, hogy a fotóstáskába elpakolás közben átállítódjon az üzemmód, a következő fotózásnál meglepetést okozva. Lehet, hogy az egységesség kedvéért itt is jól mutatott volna a tárcsa közepére helyezett rögzítést feloldó gombot, bár tény, hogy nem sok hely akad neki.
Az üzemmódok között egyébként semmi cifrát nem találunk, P, S, A és M módok állnak rendelkezésünkre.
Ez alatt fehér háttérvilágítással ellátott apró LCD kijelzőt találunk, amelyen a rekesz és zársebesség értéke, valamint az akku állapot és a hátralévő képek száma olvasható le. Az LCD melletti gombbal kapcsolhatjuk ki és be a háttérvilágítást, illetve úgy is programozhatjuk e gombot, hogy megnyomására a hátsó LCD-n is megjelenjenek a fényképezőgép aktuális, részletes paraméterei.
A bal oldalon expozíció korrekciós tárcsa található, a már ismerős, rögzítést feloldó középső gombbal, ez alá az érzékenységet közvetlenül módosító tárcsa került. Ennek forgatásához a sarokban lévő gombot kell megnyomnunk, amely hasonló kialakítású, mint a D600-é. Az érzékenység beállítása a már említett tartományban 1/3 Fé-ben lehetséges, illetve választható Hi1, Hi2 és Hi3 érték is. Jó lett volna még egy ISO Auto állást elhelyezni ezen a tárcsán, így elkerülhető lett volna, hogy ezt a menüben kelljen kikeresnünk.
A hátlapon a szokásos, digitális gépekre jellemző kezelőszerveket találjuk, ezek közül érdemes kiemelni a fénymérés közvetlen kiválasztására szolgáló kapcsolót.
A gép alapvetően nem nevezhető kicsinek, de fullframe szenzoros géphez képest kategóriájában alacsonynak számít. Ennek ellenére a markolaton még éppen elfér az összes ujjunk. Apropó markolat: nem túl vaskos, kissé szögletes kialakítású, de stabil és egész kényelmes fogást enged.
LCD
A hátsó LCD a mai kor elvárásainak megfelelően nagy méretű, 3,2″ képátlójú, 4:3 oldalarányú, azaz a 3:2 képek megjelenítése után alul még marad hely státuszsávnak, nem szükséges a kijelzett képet „összefirkálni”. A kiváló felbontású kijelző 921 ezer képpontból épül fel, s betekintési szögei is nagyok. A kijelzőt kihajtani, vagy dönteni nem lehet, ez talán néhány fotósnak hiányozni fog, bár hozzá kell tenni, hogy ebben a kategóriában ez nem is divat.
Csatlakozók, szolgáltatások
Részletes tesztünkben természetesen kitérünk majd a gép minden apró jellemzőjére, most csak felsorolás jelleggel nézzük át, mit érdemes még tudnunk a Nikon Df-ről.
A gépre USB csatlakozó, vezetékes távkioldó aljzat és HDMI kimenet is került. Utóbbi annak ellenére, hogy a Df nem kínál videófelvételt. Direkt nem úgy írtam, hogy nem képes rá, hiszen maga a szenzor erre alkalmas, s az Expeed 3 processzornak se lenne ezzel gondja, s a tükör folyamatos felcsapott állapotán túl más nem igen szükséges hozzá. Hogy miért hagyták ki a gépből a videófelvételt, annak okát nehéz megtalálni, de igen valószínű, hogy nem technológiai, inkább marketing jellegű oka van (egy retrós géppel ne akarjunk videózni?). Mindenesetre LiveView módot használhatunk, ekkor kontraszt alapú élességállítás is rendelkezésünkre áll, a képmező teljes területén. Természetesen arra is van mód, hogy a képmező egy kiválasztott pontját kinagyítsuk, s kézzel állítsunk élességet.
A magyar nyelvű menüt is kínáló fényképezőgép közvetlenül támogatja a HDR képkészítést, ahol 1-3 Fé közötti lépések, illetve az effekt hatás is 3 lépésben állítható. Választhatunk 2 és 10 kép közötti multiexpozíciós módot is, illetve időzített sorozatot is készíthetünk, amely a time-lapse videók alapjául szolgálhat. A D600-éhoz kísértetiesen hasonlító menüben megtalálható még az AF finomhangolás, a fénymérés finomhangolás, a peremsötétedés vezérlés és a torzítás vezérlés is.
Összegzés
A Nikon Df kipróbálása után vegyes érzelmekkel álltam fel az asztaltól. Lelkem boldog volt és örültem, hogy a Nikon elkészítette ezt a csodálatosan gyönyörű és könnyedén használható fényképezőgépet, amivel valóban élmény a fotózás, s egy kirándulás vagy városnézés alkalmával sem kell lemondanunk a lehető legjobb képminőségről. Ugyanakkor kicsit szomorkás is lettem, hiszen tudható, hogy a különlegességek, a pikáns darabok sosem a könnyen megfizethető árukról híresek. Márpedig egy ilyen kezesbárány fényképezőgép kipróbálása után lehetetlenség arra gondolni, hogy nem szeretnénk ilyet.
A gép ára az Európai Unióban 2700 euró lesz, itthon 900-930 ezer Ft körüli áron jelenik majd meg, várhatóan december elején.
