Az Olympus retro látványelemekkel kiegészített rendezvény keretében a német fővárosban mutatta be első, Micro Four Thirds (Mikro Négy Harmad) rendszerű fényképezőgépét az E-P1-et. Az ötven évvel ezelőtti Olympus PEN formavilágát idéző gép az Olympustól az első modell egy olyan, csak tavaly nyár óta létező kategóriában, ami a kompakt fényképezőgépek és a tükörreflexes modellek közötti hiányzó lépcsőfokot hivatott pótolni.
Micro Four Thirds rendszer
Az Olympus legújabb E rendszerű gépének bejelentése körül óriási felhajtás okának megértéséhez nem árt tisztában lenni azzal, hogy mi is az a Micro Four Thirds (MFT) rendszer. Az eredeti Four Thirds szabvány kiterjesztéseként az Olympus és a Panasonic által kifejlesztett, majd tavaly nyáron bejelentett rendszer lényege, hogy a tükör elhagyásával csökkenti az objektívek hátsó lencsetagja és a képérzékelő közötti távolságot, ami nem csak a fényképezőgép vastagságának, de az objektívek méretének csökkentését is eredményezi. A cél, hogy a kompakt fényképezőgépek méreténél alig nagyobb, cserélhető objektíves fényképezőgépek készülhessenek a tükörreflexes fényképezőgépekben megszokott méretű érzékelővel. Az első MFT rendszerű fényképezőgépet a Panasonic mutatta be a tavaly őszi Photokinán, de a most bejelentett gép érkezéséről az Olympus is hírt adott a kölni kiállításon.
Egy rendszer, két gyártó, kétféle értelmezés
A tükörreflexes fényképezőgépek piacán látott viszonylagos egységességet szemlélve azt gondolhatnánk, hogy a rendszer maga behatárolja, hogy milyennek kell lennie egy gépnek. A MFT rendszert kifejlesztő két cég – tudatosan vagy valóban saját hitük által vezérelve – két teljesen különböző megközelítést alkalmazott az első MFT modellek megalkotásánál.
Míg a Panasonic célja az FZ sorozatú ultrazoom gépek tulajdonosainak a cserélhető objektíves rendszerű fényképezőgépek világába való bevezetése volt, addig az Olympus minden olyan vevőt potenciális MFT felhasználóként szeretne látni, aki stílusos, kis méretű fényképezőgépre vágyik, de elege van a kompaktok által kínált gyatra képminőségből.
Olympus E-P1 „digital PEN”
Az Olympus E-P1, ahogy a brossúrák is hirdették: nem kompakt, nem tükörreflexes, hanem PEN. A PEN az Olympus ötvenes évek végén megjelent népszerű fényképezőgép sorozata, aminek tagjai a 35 mm-es filmre a szokásos képkocka felének megfelelő méretű képet rajzoltak. A kisebb vetített kép lehetővé tette, hogy a gépet az akkor megszokottnál jobban miniatürizálják. Az igény, hogy egyre kisebb, de mégis jó minőségű képeket készítő fényképezőgépet gyártsanak megmaradt, így adott a lehetőség, hogy a PEN sikerét a digitális korszakban is megismételjék.
Kívülről
Az Olympus E-P1 legfontosabb külső jellemzője az a retro dizájn, ami az ötven éves PEN sorozatot igyekszik feleleveníteni. Az alul felül alumínium, elöl hátul pedig acél burkolatú, néhol szögletes gépváz a bőr utánzatú gumibetéttel önmagában is nagyon látványos lenne, de a múltat idéző forma erre rádob egy lapáttal. A tükörreflexes rokonság ellenére a fényképezőgép nem rendelkezik markolattal, de így sem kényelmetlen: kicsit kompaktos, de jó a fogása. A masszív, jól összerakott viszonylag nehéz váz a minőség érzetét kelti.
A fényképek és a specifikáció alapján két dolog tűnik fel mindenkinek: a gépen nincs beépített vaku, és hiányzik a kereső is. A bejelentés után alkalmam nyílt beszélgetni Akira Watanabe úrral, az Olympus DSLR termékek stratégiai részlegének menedzserével, aki a két részegység hiányát a minimális méret prioritásával indokolta. Egyszerűen szerették volna a lehető legkisebbre gyártani a készüléket. Mindemellett úgy érzik, hogy a nagy érzékenységen is szép kép az esetek nagy részében feleslegessé teszik a beépített vaku használatát. A fotóikkal szemben igényes felhasználói réteg – akik várhatóan ennek a gépnek a vásárlói is lesznek – egyébként sem szeretik, ha a vaku villanása tönkreteszi a hangulatot – tette hozzá Heino Hilbig, az Olympus Europa kommunikációért és marketingért felelős vezetője.
Az Olympus a fényképezőgéppel együtt két objektívet is bejelentett. A 17 mm-es „pancake” objektív alig emelkedik ki a fényképezőgép vázból, így fix gyújtótávolság mellett egy valóban kompakt gépet varázsol az E-P1-ből. A másik objektív, a 14-42 mm-es f/3,5-5,6 kezdő fényerejű optika valamivel praktikusabb, és ezüst, illetve fekete színben is készül majd. Ez utóbbi használaton kívül összetolt, kompakt állapotban tartható, kinyitásához a zoom gyűrűt kell eltekerni. Az objektívek külön és az Olympus E-P1-gyel együtt kitben is kaphatók lesznek.
Az E-P1 azonban nem csak az új objektívekkel, hanem a Four Thirds rendszer egyéb objektívjeivel együtt is használható a szintén most bejelentett MMF-1 típusú adapter segítségével. Be kell vallanom nem láttam értelmét ennek az adapternek, de az E-P1-et a Zuiko Digital 12-60 mm-es objektívvel is kipróbálva az adapter rabjává váltam. Az MF-2 típusú adapter segítségével az OM rendszerű objektívek válnak azonnal használhatóvá az MFT rendszeren.
Persze a kiegészítők sora nem korlátozódik néhány adapterre. A legfontosabb a beépített vaku hiányát némileg csökkentő FL-14-es jelölésű külső vaku, ami mint nevéből is kikövetkeztethető 14-es kulcsszámú. A múltat idéző formájú vaku nagyon jól mutat a gépen, de elforgatni vagy felhajtani nem lehet, így a komolyabb rendszervakuknak nem vetélytársa. Az E-P1 természetesen kompatibilis a Four Thirds rendszerhez korábban készített összes rendszervakuval.
A másik említésre méltó kiegészítő a 17 mm-es objektívhez tervezett átnézeti kereső, ami a vakupapucsba csúsztatva rögzíthető a gépre. Akik a keresőt hiányolták a gépről, azok részben kárpótolva érezhetik magukat, bár egy ilyen fix gyújtótávolságú optikai kereső használati értéke igencsak korlátozott. Pedig a vakupapucsban lévő csatlakozókból kiolvasható az objektív aktuális gyújtótávolsága, így a mérnökök akár egy az objektívvel együtt zoomoló keresőt is építhettek volna.
Az E-P1-et kézbe véve az említetteken túl két érdekes kezelőelem tűnhet fel. Az első a DSLR gépeken szokatlan zoom eszköz – persze ez nem egy DSLR gép -, ami valójában egy hengerré magasított tárcsa. Vizuálisan remek megoldás, kezelése olyan, mint bármelyik tárcsáé. A másik szokatlan, bár nem példa nélküli kezelőelem a négy irányba billenthető hátsó tárcsa. Ezzel és a közepén lévő OK gombbal a fényképezőgép összes fontosabb beállítása pillanatok alatt módosítható. A tárcsát forgatva gyorsan lehet a gyorsmenüben navigálni, az értékek között pedig a jobbra-balra billentéssel lehet váltani. Ha jól emlékszem, akkor a Canon G10-esen is hasonló tárcsa dolgozik. A használata valóban nagyon kényelmes, bár én mindig a másik irányba tekertem, mint kellett volna. Az a gyanúm, hogy a forgás iránya valahol módosítható, de a rövid idő alatt ezt nem volt lehetőségem megkeresni, hogy hol.
Az Olympus E-P1 fényképezőgép ezüst és fehér színben lesz kapható, és a retro hatás erősítése céljából a szett kiegészíthető egy a gép aljára csavarozható bőr féltokkal. Rendkívül mutatós darab, de úgy érzem itt sem használták ki korlátlanul a lehetőségeket: ha az ilyen tokoknál megszokott lepattintható és lehajtható részt (ami becsukva a teljes gépet védi) is elkészítik, akkor lett volna csak igazán retro az E-P1. Ezt a borítást fehér és barna színben készítik.
Belül
Az Olympus első Micro Four Thirds rendszerű fényképezőgépébe egy 17,3 × 13 mm fizikai méretű 13 megapixeles (hasznos felbontás 12 megapixel) LiveMOS érzékelő került. Az érzékelő és a gépben lévő új TruePic V képfeldolgozó processzor lehetővé teszi állóképek mellett HD minőségű (1280×720p) videók rögzítését is. A képek és a videók SD kártyára kerülnek, ami mindenképpen üdvözlendő újdonság az Olympus eddigi xD kártyás megoldásai után.
A képek elmosódása ellen az Olympus érzékelő elmozdításon alapuló rendszerrel védekezik. Ennek hatásfoka a gyári leírás alapján négy fényérték, ami persze fotóstól, témától, objektívtől és még sok minden mástól is függ. Az érzékelő tisztán tartásáért az összes Olympus E rendszerű géphez hasonlóan az E-P1-ben is a Supersonic Wave Filter (SWF) felel. A gépbe épített redőnyzár az SWF előtt található, és használaton kívül nyitott állapotban van.
Az E-P1 teljesen automatikus módja az iAuto mód, amiben a fényképezőgép megpróbálja felismerni a téma jellegét, hogy az annak leginkább megfelelő témamódot kiválasztva készíthesse el a lehető legjobb képet. A témamódok természetesen külön is kiválaszthatók, de záridő illetve rekesz prioritásos, és teljesen manuális felvételi mód is használható. A művészi képek egyszerű elkészítését 6 külön kiválasztható Art mód segíti.
Tapasztalatok
A fényképezőgéppel való ismerkedésre mindössze egy délelőttünk volt, de a berlini rendezvény szervezőinek hála rengeteg témánk akadt (bár sokan is voltunk). Az E-P1 kezelése első pillanattól kezdve olyan volt, mint amire számítottam. A tesztképek közé feltöltött fotókat igyekeztem többnyire iAuto illetve P módban készíteni, szimulálva a gép célközönségét. Aki ugyanis amatőrként pillanatokat akar elkapni, az szívesen fog az automatikára támaszkodni. A fényképezőgép megkapta az E-620-as 6 Art módját is, ezek közül néhányat szintén kipróbáltam.
A fényképezőgép bekapcsolási ideje a mai trendeknek megfelelően gyors (mérni nem mértem), de ez nem lényeges, hiszen az elővett gépen objektívet is használati pozícióba kell forgatni. Mire azzal megvagyunk, addigra az elektronika is felkészül az exponálásra.
Tükör híján az E-P1 másik kulcsfontosságú jellemzője az automatikus élességállítás sebessége. Ezt szintén nem mértem és teszteltem, de használat közben a kontraszt érzékelésen alapuló rendszer nem tűnt zavaróan lassúnak. Jóval gyorsabb, mint a kompakt gépek élességállítása, de érzésre mintha egy kicsit lassabb lett volna a Panasonic megoldásánál. Az AF működik videó rögzítés során is (nyilván csak az ezzel kompatibilis objektívekkel), de ahogy ezen a videón (Figyelem: 96 MB!) is látszik az AF durva igazításai teljesen élvezhetetlenné teszik az egyébként szenzációsan jó minőségű felvételt.
A gép könnyűsége egész délelőtt nem tűnt fel, pedig a gép végig a nyakamban lógott. Akkor jöttem rá, hogy milyen könnyű is az E-P1, amikor a délutáni városnézés alatt egy órával az indulásom után már fájt a hátam a nyakamban lógó E-520 – ZD12-60 mm-es párostól.
Kinek készül?
Az Olympus úgy számolja, hogy a kompakt fényképezőgépek tulajdonosainak 20%-a elégedetlenek a kompaktok által nyújtott képminőséggel, de a mai tükörreflexes rendszereket túl nagynak és/vagy bonyolultnak találja, így nem vált (az a gyanúm, hogy ebben a 20%-ban benne vannak azok is, akik végül mégiscsak vesznek egy kisebb DSLR-t). Tehát a legfontosabb célközönség a kompaktnál jobbra vágyó amatőrök tábora. A másik csoportot azok a DSLR tulajdonosok alkotják, akiknek szükségük van egy olyan második gépre, ami kicsi és könnyű, de még jó minőségű képeket készít. 2008-ban 3,8 millió DSLR-t adtak el Európában, tehát az Olympus stratégái nagy potenciális piacot vizionálnak.
A beszélgetés során Watanabe úr elárulta, hogy egyszerre mindig három objektív van a jóváhagyott termékek listáján. Ennyinek a megjelenése biztos. Ebből kettőről volt hajlandó beszélni, bár rendkívül szűkszavúan: az egyik egy nagy látószögű zoom, a másik pedig egy tele zoom.
Az Olympus E-P1 a 14-42 mm-es objektívvel szettben 750-800 euró körüli áron lesz kapható, de a két objektíves szett is 1000 euró alatt marad. Az Olympus FL-14-es vaku tervezett ára 199 euró.
Azt, hogy az Olympus E-P1 maradéktalanul megfelel-e az eredeti PEN koncepció követelményeinek, majd a részletes tesztünk, illetve végső soron a vásárlók fogják eldönteni, de az biztos, hogy az MFT rendszer által megcélzott irány jó, és a retro stílussal az Olympus egy igencsak erős kártyát húzott.
