Click here for the English version
A Sony már jó ideje a világ tudtára adta, hogy többre készül a DSLR piacon egyetlen árva A100-nál. Rég megszellőztette a nagy kiállítások vitrinjei mögött közép-, és profi kategóriás készülő modelljeit, melyek közül az A700-at már tavaly ősszel kézbe vehettük. Miközben mindenki a nyílt titokként kezelt professzionális vázra várt 2008 év elején szép csendben belopódzott az A100 utódja is, A200 néven. Menetrendszerűen, mondhatnák és igazunk lenne. Ideje volt már a váltásnak. Ami azonban meglepő, hogy kaptunk két újabb vázat is, az A300-at és A350-et, amelyek képességeiket tekintve hidat képeznek az A200 oldaláról az A700-as túlpartig. Persze néhány funkcióban még többet is kapunk, mint amit az A700 kínál, ez pedig a gép legfigyelemreméltóbb két, új szolgáltatása.
Képérzékelő
Kiemelkedő, új szolgáltatásainak egyike a 14,2 megapixeles effektív felbontás. Ezzel a mai napig bejelentett legnagyobb felbontású Sony digitális tükörreflexes fényképezőgép, de pixelszám terén egyelőre árkategóriájában sem akad párja. Jó nagy betűkkel hirdeti is magán nem mindennapi felbontását, bár azt nem értem miért kellett ezt ilyen rondán, srégen rábiggyeszteni? Az viszont már csak az adatlapokból derül ki, hogy mindezt egy 14,9 megapixeles CCD szenzornak köszönhetjük, mely 23,5 x 15,7 mm-es, vagyis a gyártótól megszokott APS-C méretű. Az érzékenység ISO100 és ISO3200 között állítható egész lépésközökkel. A képfeldolgozás felelősségteljes munkáját a Sony BIONZ képfeldolgozó rendszere látja el.
A maximális képméret 4592 x 3056 pixel, ami mellett még két kisebb mérettel találkozhatunk, de választhatunk háromféle 16:9 oldalarányú felbontás között is, legfeljebb 12 megapixeles képmérettel. A felbontással való játék digitális zoom szolgáltatást is magával hozta. Alacsonyabb képméreteknél (16:9 oldalaránynál is) rendelkezésre áll az 1,4x és 2x nagyítású Smart Teleconverter, mely levágja a kép széleit, így minőségromlást nem jelent. Dupla nagyításnál például nagyjából fele akkora képméretet (2416 x 1600 pixel) kapunk a teljes felbontással azonos nagyítás mellett.
Élőkép (LiveView)
A másik fontos újítás a Sony gépekben most debütáló LiveView, vagyis élőképes LCD funkció, mellyel az A300 és A350 modellben is találkozhatunk. A Sony egy kicsit másként közelítette meg az élőkép kérdését. Az alapkoncepció az volt, hogy mi lenne, ha bármilyen objektívvel és helyzetben egyszerűen használható maradna a gép AF rendszere, mindenféle extra kapcsoló és idegesítő tükörcsapkodás nélkül. A végeredmény szerintem a jelenlegi legjobb élőképes megoldás lett.
A pentatükrös kereső elülső részén található egyik tükör enyhén dönthető. Normál állásban a szemkagyló felé továbbítja a keresőképet, hagyományos OVF-ként (optikai tükörreflexes keresőként) működve. Kissé előredöntve azonban a szemkagyló fölötti Live View szenzorba kerül a keresőkép. A tükör döntését és funkció bekapcsolását az A350 tetején lévő Live View-OVF kapcsolóval végezhetjük, rendkívül egyszerűen. A rendszer nem igényli a főtükör felesleges és hangos csapkodását, és minden további beavatkozás nélkül, bármely objektívvel használható a gép AF rendszere. Mintha csak egy kompakt gépet tartanánk a kezeink között, azzal a különbséggel, hogy nem kell kontrasztérzékelős élességállítás a gépbe. Az élőkép mód alatt is a gyors fázisérzékelős, 9-pontos AF használható. Még a sorozatfényképezés is működik, bár a nem túl gyors, 2,5 kép/mp-es teljesítménytől elmaradva, 2 kép/mp sebességgel. Ha JPEG formátumban dolgozunk csupán memóriakártyánk kapacitása szabhat gátat a készíthető képek számának. RAW-ban 4, kombinált RAW+JPEG módban pedig 3 fotó készülhet egyhuzamban.
A látott élőkép lefedettsége ugyan csak 90%-os, de bekapcsolhatunk mellé élő hisztogramot, láthatjuk az aktív fókuszpontot, van élesség visszajelzésünk és az optikai keresőben megszokott státuszsorunk is, az összes ottani információval.
A Live Viev fénymérés a tükörreflexes mód, hagyományos, 40-szegmenses rendszerétől eltérően 1200 ponton mér. A normál rendszer 2-20 Fé között biztosít pontos fénymérést (szpot módban 4-20 Fé között), a Live View fénymérése pedig bármely állásban 2-17 Fé között használható. Az élőkép módban beállítható még az expozíció kompenzáció, fehéregyensúly és némely kreatív színmód is.
Az egyetlen probléma, hogy nem használhatunk képnagyítást a pontosabb kézi élességállításhoz. Elvileg itt van nekünk a Smart Teleconverter, amely csak élőkép módban használható, és amivel 2x nagyítású képet láthatunk az LCD-n, de ez a kép sajnos elég elmosódott ahhoz, hogy a manuális fókuszállításhoz segítségül hívjuk. Az A350 élőkép funkciója kompozíciós segédrácsot sem ad.
LCD kijelző
Változott az LCD kijelző is az A100 óta, bár ha a nemrég bejelentett A200-at veszem alapul, már kevésbé. Szóval a mérete 2,7”-ra, vagyis átlósan mintegy 6,7 cm-re hízott, felbontása pedig maradt 230 400 képpont (960 x 240 px). Viszont kihajtható, ami jelentős segítség lehet az élőkép mellett. A piacon eddig csak néhány modell rendelkezik ezzel a képességgel, bár az A350 nem ad olyan szabadságfokot, mint konkurensei. Két irányban (le és fel) hajthatjuk a kijelzőt. Lefelé kb. 40 fokban, így könnyebbé válik a fej fölé „lendített” képkomponálás, felfelé pedig kb. 90-130 fokban billenthető. Lefedettsége visszajátszásnál 100%-os, világossága pedig 5 lépésben szabályozható.
Bár a billenthető kivitel komoly kényelmi tényező, nekem kicsit bumfordinak tűnt a kijelző. Elég vastag és jócskán kiemelkedik a váz hátlapjából. Ezzel szemben a fölötte lévő szemkagyló még az igencsak kiugró gumiperemével is mélyebben található, vagyis a bal szemes kereső használóknak szinte garantált, hogy orrukat az LCD-be töröljék.
Kereső
Az élőképért némi áldozatot is kellett hoznia a gyártónak, mégpedig a kereső oltárán. A kereső látható mérete sajnos kisebb, mint akár az A100, akár az A200 modellekben. Lefedettsége 95%, de a 0,83x-os nagyítás 0,74x-re csökkent, ami nagyjából 5-6%-al kisebb látható képterületet jelent.
Ergonómia
A Sony A-széria is kezdi megtalálni végre saját arculatát. Ez egyrészt a Minolta hagyományok, másrészt az A700-ban kialakított formák továbbvitele. Azért megmaradt az A100 néhány jellegzetessége is, mint például az exponáló gomb körüli „púp”, de az a lényeg, hogy legalább egyszínű a gép. Az A700-ban kissé sivár felső részt itt viszonylag jól kitölti a LiveView kapcsoló és az ISO, valamint Drive gombok. Azt persze nem mondhatnám, hogy a legjobb helyre kerültek, mert a megszokott módon tartva a gépet kényelmetlenül érhetők el. Ez a helyzet az LCD bal oldalán húzódó gombsorral is, amelyek olyan aprók és észrevétlenek, ráadásul annyira a szélre szorultak, hogy nem igazán kényelmes a használatuk.
A markolat stabil fogást ad, elülső felülete gumírozott. A hasonló belépő szintű DSLR-ekhez képest nincs semmi szégyellnivalója. Számomra még éppen megfelelő volt a mélysége is. Külön dicséretet érdemel az A700-nál is kiemelt portrémarkolat (WG-B30AM), amit külön vásárolhatunk meg a géphez és az A200, valamint A300 modelleken is használhatunk. Markolati része ugyanolyan kényelmes kialakítású, mint a gépen találhatóé. Az exponáló gombot és a vezérlőtárcsát is olyan magasságba tették, hogy a keresőbe tekintve ugyanott maradjon kezünk helyzete, mint a fektetett állású fotózásnál.
A valószínűleg sokat használt Fn gomb jó helyre került és szintúgy örvendetes a vakunyitó gomb bevezetése is. Az A100 – amúgy gyors – dupla tárcsás megoldását elfelejthetjük. A módválasztó átkerült a bal oldalra, a hiányzó tárcsa funkcióit pedig alapból az Fn gombbal előhívható menüből választhatjuk ki.
A kb. 9 cm-re nyíló vaku is a múlté. Most be kell érnünk 7 cm-rel, az optika középtengelyéhez viszonyítva. Úgy tűnik a kisebb vaku is az élőkép áldozata, mivel kellett a hely a LievView szenzornak. Az A200-on is ugyanez a vaku található, bár ott nincs élőkép, de feltételezem, hogy emiatt külön nem tervezték át a vázat. A LiveView kapcsoló és a Smart Teleconverter gombon kívül az A200 és A350 kialakítása megegyezik. Apropó ST-gomb! Ezt is kapunk az A350-on, úgyhogy a digitális zoom használata gyerekjáték.
Dynamic Range Optimizer
A röviden DRO–nak becézett szolgáltatás már az A100-ban is megtalálható volt, amit aztán az A700-ban jelentősen továbbfejlesztettek. Az A350-ben ugyanazt a 3 módot (Off, Standard, Advanced+) kapjuk mint a két évvel ezelőtti elődben, de persze némi javítással. Először is, ISO400 fölött nem használhattuk az Advanced módot, most pedig minden további nélkül. Javítottak a feldolgozás sebességén is és ami a legfontosabb, a DRO kihasználja a LiveView szenzort is, vagyis élőkép módban is megkötések nélkül használható.
„Apróságok”
Lássuk mit emelhetnék még ki a változások listájáról! Itt van például a stabilizátor, amely az elődhöz hasonlóan beépített, CCD-shift elven működő. A gyártó közlése szerint némileg jobb hatásfokot várhatunk tőle, 2,5-3,5 Fé előnyt az A100 2-3,5 Fé teljesítményével szemben.
A korábbi, sima lítium-ion akku helyett a Sony jól bevált Infolithium akkuját mellékelik a géphez, mellyel pontos, (1% fokonkénti) töltöttség visszajelzést kapunk a státusz képernyőn. Ha portrémarkolatot használunk két akkuval, mindkettő teljesítménye külön külön ellenőrizhető az LCD-n. Az akku egy feltöltésével kb. 730 kép készülhet normál módban és 410 felvétel élőkép módban.
Áttervezték a Sony A350 elektronikáját is, így az új készülék jobb fehéregyensúly vezérlést és sokkal pontosabb expozíciót ígér.
Külön kapható kiegészítővel Photo TV szabványú (Sony Bravia) HD televíziókhoz is csatlakoztahatjuk.
Az alábbi táblázat az A100 és A350 különbségeit foglalja össze:
A Sony Alpha DSLR A100 és A350 közötti főbb különbségek |
||
---|---|---|
Sony Alpha DSLR A100 | Sony Alpha DSLR A350 | |
Érzékelõ | 10,8 megapixeles CCD (23,6 x 15,8 mm) |
14,9 megapixeles CCD (23,5 x 15,7 mm) |
Tényleges felbontás | 10,2 megapixel | 14,2 megapixel |
Képméretek (pixel) |
3872 x 2592 |
4592 x 3056 |
Fájlformátumok |
RAW (ARW) |
RAW (ARW 2.0) |
Smart Teleconverter | nincs | van (1,4x és 2x) külön gombbal kapcsolható |
Érzékenység | ISO 100-1600 (ISO80 Low key; ISO200 Hi-key) | ISO 100-3200 |
Stabilizátor | igen (CCD-shift) 2-3,5 Fé hatásfok |
igen (CCD-shift) 2,5-3,5 Fé hatásfok |
Kijelzõ | 2,5″ Clear Photo LCD 230 000 képpont (világossága szabályozható) |
2,7″ Clear Photo LCD |
Vakuszinkron | 1/160 mp (stabilizátorral 1/125 mp) | 1/160 mp (stabilizátorral 1/160 mp) |
Vakunyitás | ~9 cm (csak kézi nyitás) |
~7 cm (automatikus, gombbal történõ és kézi nyitás) |
LCD élõkép (Live View) | nincs | van (1200-szegmenses fényméréssel, 9 pontos fázis alapú AF-al, sorozattal, DRO lehetõséggel) |
Sorozat | 3 kép/mp (JPEG Fine: kártya kapacitásáig, RAW: 6 képig, RAW+JPEG: 3 képig) |
2,5 kép/mp 2 kép/mp (élõkép módban) (JPEG Fine: kártya kapacitásáig, RAW: 4 képig, RAW+JPEG: 3 képig) |
Keresõ | pentatükrös 95% lefedettség 0,83x nagyítás 20 mm betekintési távolság |
pentatükrös 95% lefedettség 0,74x nagyítás 20,8 mm betekintési távolság |
DRO |
Off |
Off |
Lejátszás | 4, 9 és 16 indexkép max 12x nagyítás |
5 és 9 indexkép max 13x nagyítás |
Akkumulátor | lítium-ion | Sony InfoLithium (1%-os teljesítmény kijelzéssel) |
Tömeg | 545 g (csak a váz) | 582 g (csak a váz) |
Méret | 133,1 x 94,7 x 71,3 mm | 130,8 x 98,5 x 74,7 mm |
Egyéb |
gyári portrémarkolat |
Főbb változások az A200 modellhez képest:
- 14,2 megapixeles felbontás
- LiveView
- Smart Teleconverter szolgáltatás
- Kihajtható LCD kijelző
- Kisebb keresőkép
- Lassabb sorozat (3 <> 2,5 kép/mp)
Főbb változások az A300 modellhez képest:
- 14,2 megapixeles felbontás
- Lassabb sorozat (3 <> 2,5 kép/mp)
A három új modell között 100-100 dollár az árkülönbség, így aki Sony rendszerben gondolkodik, annak remélhetőleg könnyű dolga lesz, hogy az alap (A200), az élőképpel „turbózott” (A300), vagy a nagy felbontású élőképes változat (A350) mellett tegye le voksát. Az A350 mindenesetre elég komoly pozíciót tölthet be a közeljövő alsó kategóriás DSLR kínálatában, fejlettebb élőkép módja pedig további lendületet adhat a jobbára csak tipegő DSLR-Liveview elképzeléseknek. A géphez kitben a 18-70mm-es Sony objektívet kapjuk, mellyel együtt kb. 900 dollárról indít majd. A váz önmagában 800 dollárba kerül. A forgalmazását 2008 márciusában kezdi meg a Sony.
A fényképezőgépet a Sony Hungária Kft. jóvoltából próbálhattuk ki. Köszönjük!