Sony Alpha SLT- A77
A bemutató primadonnája kétségtelenül az Alpha SLT-A77 volt, ezért a nekünk jutott tesztpéldányt minél több alkalommal ki akartam próbálni. Így kerültem hát a szerda délutáni tikkasztó kánikulában az Akropolisz lépcsőire e becses fényképezőgép társaságában.
Sony Alpha SLT- A77
Nem rossz társaság: 24,7 megapixel, eddig nem látott felbontású OLED kerező és 12 kép/mp-es sorozat a jelszó az A77-tel kapcsolatban. Már e három tulajdonság miatt is felkapnánk a fejünket az álmosító napsütésben, de a gép ezen kívül még számos érdekességgel szolgál. Többek között azzal, hogy szakít az eddigi Sony DSLR külsővel. A jobbára szögletes kialakítás helyett a gép tetején több az ív és hajlat mint egy átlag Canon gépen, de jó pár jellegzetesség azért megmaradt az elődökből. Például a kiváló, és nagyon kényelmes markolat, melyről néhány olcsóbb Sony gépet tesztelve már azt hittem kezdi elfelejteni a gyártó. Nem, szerencsére ismét azt a jól kialakított markolatot kapjuk, mint az A700-ban.
Nagyon odafigyeltek a gép kezelésére és a váz kialakítására is. Rengeteg gombot és kezelőszervet találunk rajta, majdnem minden fontosabb funkció számára egyet. A beállítások zömét az első és hátsó vezérlőtárcsa, valamint a nyomógombként is működő hátsó joystick végzi. Bevallom nem nyerte el a tetszésemet, mert sok esetben nagyon érzékenynek bizonyult. Kiváló minőségű viszont mindkét vezérlő, és a bal oldali, külön gumiborítást kapott módválasztó tárcsa is. Ahogy a gép robusztus magnézium házára sem lehet panasz. Az A77-et a közép és profi gépek közé pozicionált a gyártó, ennek megfelelően a teljes váz és több kiegészítője is időjárásálló szigetelést kapott, a zárszerkezet pedig 150 000 expozícióra tervezett (társa az A65, a belépő szint tetején foglal majd helyet, nélkülözve ezeket a funkciókat).
Ahogy többször elhangzott a szenzor egy EXMOR APS HD CMOS 24,7 megapixellel. Ugyanez az érzékelő kerül az A65-be és a NEX-7-be is. A Sony büszkén emelte ki a kategóriájában különleges, 0,05 mp-es zárkésleltetési sebességet és a 12 kép/mp-es sorozat teljesítmény. Mindezek a nem mozgó, félig áteresztő tükörnek köszönhetőek, mely az összes SLT modell jellemzője. A 12 képes sorozat egyébként 13-17 JPEG és 13 RAW fotóra képes egyhuzamban, és külön helyet kapott a módválasztó tárcsán. Ezen felül 8 és 3 kép/mp-es sorozat választható.
Mit sem érne a gyors sorozat, ha nem társulna mellé megfelelő autofókusz sebesség. A Sony szerencsére erről is gondoskodott, így egy teljesen új, az A700-nál 30%-kal gyorsabb AF-rendszer került a gépbe. Itt lép újra a képbe a félig áteresztő tükrös technológia, melynek köszönhetően ultragyors követő fókuszt is kínál a gép. A befogott témát mind a 19 ponton képes végigkövetni a készülék. Az AF-pontok közül 11 keresztszenzoros, nagy érzékenységű, és javítottak a sötétben való érzékenységen is. A gép a szokásos AF módok mellett mezőcsoportokra kiosztott beállítást is tartalmaz. A középső kereszt alakú 7 pont mellett a szélső 6-6 mező is választható. Ezen felül bekapcsolhatunk normál kézi és direkt kézi élességállítást is. Ehhez segítségképp 11,7x-es képnagyítás állítható. Az autofókusz rendszer tetszőlegesen finomhangolható maximum 30 objektív adatait elraktározva.
A továbbfejlesztett BIONZ képfeldolgozó rendszert természetesen itt is megkapjuk. A gyártó ígérete szerint drámaian megnövelték a feldolgozóprocesszor teljesítményét, melyből elég egy ehhez a hihetetlen adatmennyiséghez és sebességhez. Az érzékenységet ISO100 és 16000 között 1/3 Fé lépésközökkel szabályozhatjuk. A tartomány ISO50-ig kiterjeszthető.
A NEX gépekkel ellentétben itt maradt a szenzor eltolásos stabilizátor, mely ki és bekapcsolható opciót kapott a menüben. Bekapcsolva kb. 2,5-4,5 fényérték előnyhöz juthatunk. A menü kialakítása egyébként semmit sem változott a korábbi modellekkel, akár az A700-zal összehasonlítva.
Korábban említettem, hogy a Sony gépekben eddig nem alkalmazott automatikus optikai képjavítás is megjelenik az új modellekben. Az A77 a képsarkok sötétedését, a színhibát (kromatikus aberráció), és az optikai torzítást korrigálja a csatlakoztatott objektívek fajtáját figyelembe véve. Ez egyelőre csak az újabb kitobjektíveknél működik – többet között a most megjelenő Sony DT 16-50mm F2,8 SSM-mel – a többiek támogatása pedig firmware frissítések útján lesz elérhető.
Figyelemreméltó a fényképezőgép elektronikus keresője is, mely a világon elsőként egy XGA felbontású, 1,3 cm-es OLED monitor, 2,359 269 képponttal. Nagyítása 1,09x-es, lefedettsége pedig 100%, így csaknem a profi A900 DSLR-rel megegyező méretű keresőképet kapunk. Az EVF-be pillantva kiváló részletességű nézőkép látható a pixelek szinte észrevétlenek maradnak. Persze így is egyértelmű, hogy nem analóg képet nézünk,de az új OLED kijelzőkkel nagyon jó irányba halad a technológia. Az EVF egyik előnye a bemutatón is kiemelt gyenge fényben való használat. Ilyenkor a kép erősítésével valóban jobban látjuk a témát, mint analóg keresőnél, de automata világosság választásnál nagyon erős fényben túl sötétnek találtam. Persze a világosságát és a színezetét is szabadon állíthatjuk. A képen vízszint és dőlésjelző és háromféle kompozíciós rács is bekapcsolható.
A képek nagyítása viszont kisebb csalódás volt, mert kisméretű, interpolált nézőképet használ a gép, így a pontos élesség nehezen ellenőrizhető. A gép hátulján egy külön gombot kapott a Smart Teleconverter szolgáltatás, mely egyszerű, 1,4x és 2x-es képkivágást jelent, az utóbbi beállításnál 6 megapixelre vágott képmérettel.
A hátsó kijelző egy szinte megszokottnak mondható 3”-os, VGA felbontású LCD. A TruBlack technológia napsütésben is kontrasztos képet ad. A hátsó kijelző legnagyobb érdeme azonban a kihajtható funkciója. Az egyedi zsanérnak köszönhetően a korábbi R1 modellhez hasonló helyzetbe, akár beépített vaku fölé is felhajtható. Ez DSLR videóállvány használatakor nagyon kényelmes tud lenni, ha az állvány/sín markolata a gép fölé nyúlik. Egyébiránt a képernyő szinte bármilyen pozícióba beállítható.
Videó felbontásként 1920 x 1080 képpontot kapunk. Ez esetben is az új szabványnak tekinthető AVCHD 2.0-val, mely PAL rendszerben 50 képkocka/mp-es progresszív képfrissítést jelent, de választható 25 és a mozifilmeknél bevált 24 képkockás sebesség is. A videók mérete 2 GB-lehet, ami kb. 29 percnyi anyag.
A videókhoz számos képeffektus és színséma választható, a kreatívabbak pedig a rekesz- és záridő előválasztást, valamint a programautomatika és manuális módokat is kipróbálhatják. A szenzoreltolásos stabilizátor ilyen esetben nem használható. Mozgóképet csak elektronikus stabilizációval rögzíthetünk.
Az SLT-A77 tetején sztereó mikrofon található, a szélzaj ellen pedig külön bekapcsolható csökkentő üzemmóddal védekezhetünk.
Az SLT-A77 annyi szolgáltatással rendelkezik, hogy estig sorolhatnám, ezért csak nagy vonalakban a maradékról:
- 1200-zónás fénymérés
- +/-5 Fé expozíció korrekciós tartomány
- Programozható AEL, ISO és AF/MF gombok 24 egyedi funkcióval
- Felső, folyadékkristályos státuszkijelző, háttérvilágítással
- Menthető beállítások, melyek a módválasztó tárcsáról könnyedén előhívhatók (MR állás)
- Opcionális portrémarkolat
- Automatikus pormentesítő rendszer
- InfoLithium akkumulátor 1% pontosságú töltöttség visszajelzéssel
- Egy töltéssel kb. 530 kép
- 11 állítható képmód
- Dinamika optimalizáció (DRO)
- HDR funkció (1-6 Fé)
- Hand-held Twilight szolgáltatás (zajcsökkentő sorozat)
- 3D pásztázó panoráma
- Beépített GPS
- Arcfelismerés és arc rögzítés
- Belső vaku 16 mm-es lefedettséggel, 1/250 mp szinkronidővel, 12-es kulcsszámmal
A forróság szinte embertelen, az Akropolis fehérsége és a nap folyamatosan ostromolják szaruhártyámat. Semmi pénzért nem venném le a napszemüveget, de szerencsére a keresőbe nézve sincs rá szükség. Jól átlátható nagy képet kapok, ha pedig a hátsó kijelzőt választom meglepően jól kivehető minden.
16mm, ISO100
Úgy tűnik mintha 2500 éve sem sikerült volna befejezni a helyet. Szinte több a daru mint az ép oszlop. Végigverekedem magam a szél meg-megújuló rohamain és kattintok néhányat az ókori romok érdekesebbjéről. Az A77-nek mindez semmi gondot sem okoz, ellenfényben is villámgyors a fókusz, és egy-két órás ismerkedés után kezesbáránnyá szelídült az elsőre idegen kezelés is, főleg a mindig hasznos Fn gyorsmenünek köszönhetően. Lassan vissza kell indulnunk a buszhoz, így a kijárat felé veszem az irányt. Búcsúzóul még elkattintok egy két gyors panoráma sorozatot a Parthenonról. A panorámakép viszonylag kis mérete miatt teljesen kinagyított nézetben borzasztóan néz ki. Monitoron sokkal szebb.
50mm, ISO100
A lépcsők lefelé még csúszósabbak tűnnek mint idejövet. Kicsit sűrűbbre veszem a magamban elmormolt imákat, ezúttal a görög isteneket is belevéve, biztos ami biztos. Zeusz úgy tűnik figyelt, mert ép fényképezőgéppel érkezem a buszhoz. Gyorsan eltelt ez a négy óra. Akcióban nem tudtam kipróbálni a gépet, de holnap valami motoros bemutató lesz…
Este vacsora az Athén külvárosának számító Glyfada strandján. Fokhagymás lángos, vagy hekk nincs, csak számomra ismeretlen tengeri herkentyűk, na meg jó bor dögivel. Kérés nélkül újratöltenek. Asztaltársaink szlovákok, románok, lengyelek, és egy kakukktojás japán, tiszteletbeli kelet-európaiként.
50mm, ISO1600
Persze magammal viszem a gépet, hisz jól jön néhány esti kép is. A horizontra naplementét rendelt nekünk a Sony, távolba pedig egy vitorlást, csak úgy a kompozíció kedvéért. Egy képnek elmegy, de öt perc után inkább a fényképező és ücsörgő újságírókat fotózom. Legyen pár nagy érzékenységű is.
Tizenegyre az egyik Sony igazgató pördül a mikrofonhoz, és köszöni, hogy eljöttünk. A parton fáklyákat pörgető fiatalok kezdenek műsorba. A próba kedvéért elkattintok egy vakusat, max. érzékenységen a fotózó közönség felé is. Hoppá, az alacsonyra nyíló vaku miatt a 16-50mm-es objektív árnyéka is a képre kerül. Itt a vég, irány az ágy!
