Objektívet sokféleképpen lehet tervezni és készíteni. Nyilvánvalóan olyan megoldás nincs, ami mindenre tökéletes, így a képélességre, homogenitásra, színhibák minimalizálására, torzításra, tömegre, méretre, par- vagy varifokális kialakításra, illetve a focus breathing jelenségre nincs mindig működő gyógyír. A gyártóknak és a felhasználóknak is valamilyen kompromisszumot hozniuk kell.
A fotózáshoz fejlesztett objektíveknél ilyen kompromisszum a parfokális kialakítás eldobása, így gyakorlatilag néhány kivételtől eltekintve az összes fotós zoomobjektív varifokális kialakítású. Míg a parfokális objektívnél a nagyobb látószögű állásban beállított fókusztávolság megmarad, ha növeljük a gyújtótávolságot, az egyszerűbb kialakítású varifokális zoomobjektívnél az egyik végállásban beállított tárgytávolság a zoom változtatásával elmászik, azaz a másik végállásban már az a beállítás nem ad majd éles képet ugyanarra a tárgytávolságra.
Ez fotózásnál nem okoz gondot, videofelvételnél azonban a felvétel során történő zoomolásnál elmászik az élesség, így után kell annak állítani, ami nem szép és még nehéz is.
Ezzel szemben a „cinema” objektívek között sokkal több parfokális kialakításút találunk, amelynél bármilyen gyújtótávolságnál is állítjuk be a tárgytávolságot, az megmarad a zoom teljes tartományában, vagyis egy fix távolságra lévő témára ráközelítve az élesen marad a mozgókép felvételen.
A lenti videóból azt is megtudhatjuk, hogy mit jelent a focus breathing (magyar nyers fordításban fókusz lélegzés, de igazából nincs rá jó magyar szakszó). A lényeg itt az, hogy az egyszerűbb felépítésű fotós zoomobjektíveknél ha fókuszt állítunk, az befolyásolja a látószöget. Ez videózásnál furán hat, hiszen egy közelebbi témáról távolabbira átfókuszálva olyan hatásunk is lesz, mintha a fókuszálással együtt zoomoltunk is volna. Ezt a hibát is lehet csökkenteni, amelyre a „cinema” objektíveknél figyelnek is.
A videózásra és fotózásra fejlesztett objektívek közötti főbb különbségeket ez a rövid videó mutatja be:
