Fotóstúrázás és sarki fény fotózás mobillal – 7+1 jótanács

0

Egy klub (fotós)túravezetőjeként idáig háromszor volt alkalmam kipróbálni, milyen úgy túrázni gyönyörű helyeken, hogy csak egyetlen képrögzítésre alkalmas eszköz van nálam: a mobiltelefonom. Az a furcsa, hogy ez kezdetektől nem volt furcsa – annak ellenére, hogy korábban legalább húsz éven át cipeltem magammal a tükörreflexes gépeimet. De hát a „jót könnyű megszokni”, ahogy szoktuk mondani – és itt rögtön az elején szeretném tisztázni: egyáltalán nem biztos, hogy neked is ez (lenne) a jó. Nem akarok senkit meggyőzni arról, hogy felesleges fényképezőgépet használnia – már csak azért sem, mert egy ilyen döntés egyértelműen kompromisszumokkal jár, ahogy arról már szót ejtettem. De tapasztalatom alapján egyre többen hajlandóak megkötni ezeket a kompromisszumokat az „instant fotózás” öröméért – semmilyen plusz eszközt nem cipelve magukkal (feltételezve, hogy mobiltelefon egyébként is mindenkinél van).

Az első mobilos túránk október elején Lengyelországba vezetett, a Besszádoki Nemzeti Park volt a fő célpontunk – itt még egy Sony Xperia X Performance volt a hangulatkonzerváló berendezésem (ami csak JPG formátum mentésére volt képes). E telefon akkumulátora csupán 2700 mAh-s, ezért egy külső akku mindig volt nálam (na tessék, ennyit arról, hogy csak a mobilt cipelem), amivel sokszor fotózás közben is töltöttem: a kabátom zsebében volt a töltő, összekötve a táskám pántjának zsebében lapuló mobillal. Két dologra érdemes figyelni a kábellel kapcsolatban: legyen elég hosszú, de ne akadjon bele semmibe.

Bal oldalon az eredeti fotó, jobbra az utómunkázott – hogy látható legyen, mi a „szoftveresen (Lightroommal) hozzáadott érték” (ennek hogyanjáról is szó lesz hamarosan).

1. tanács: hosszabb túráknál mindig legyen nálad egy külső akkumulátor (power bank). Soha nem tudhatod előre, mennyire ragad magával a fotózás heve, amihez nem árt, ha amperben mérhető energia is rendelkezésedre áll. Persze ha már kitapasztaltad, mit bír a telefonod, és biztos vagy benne, hogy nincs rá szükséged, akkor ne cipelj felesleges terhet – pláne ha például ilyen telefont vettél, 7000 mAh-s akkuval…

Sony telefonjaimban nagyon szerettem a vízállóságukat, de erről hajlamos voltam megfeledkezni. Lengyelországban szerencsére eszembe jutott e remek képesség nyújtotta lehetőség, melyet kihasználva benéztem a tó felszíne alá is.

2. tanács: ha vízálló a telefonod, használd ki!

Október végén az olasz Déli-Dolomitok felé vettük az irányt, itt már a jelenlegi telefonom, egy OnePlus 3-as volt a zsebemben, ami már tud RAW (DNG) formátumban menteni (ezek egyébként a JPG-hez képest rendre túlexponáltak, és alulszaturáltak, de ezen egy Lightroom presettel könnyen lehet segíteni – erről is szó lesz majd a későbbiekben). A mobilokkal általában nagyon jól lehet közeli témákat fotózni, vagyis makrózni. A OnePlus 3 ebben nem kiemelkedően jó, de azért a 6 cm körüli közelpontjával is lehet érdekeset alkotni.

3. tanács: használd ki a mobilod jó makró képességét, menj közel a témához, és mutasd meg úgy, ahogyan egyébként soha nem láthatnád.

Előfordulhat olyan helyzet, leginkább hidegben, mikor kesztyű van rajtad, amikor a kijelzőn levő exponáló gombot körülményes nyomkodni (tudom, vannak „okoskesztyűk” a kijelző nyomkodására alkalmas végződéssel, de a tapasztalatom szerint ezek tízből legalább egyszer nem működnek). Én a következőket tettem ennek elkerülésére:

  • A túra idejére kikapcsoltam a képernyőzárat.
  • Engedélyeztem, hogy bekapcsológomb kétszeri megnyomásával induljon a kamera.
  • A hangerőgombra programoztam az exponálást.

4. tanács: eddigi tapasztalataim alapján a telefonok többségénél beállítható egy hardveres gomb az exponálásra (esetleg már gyárilag van egy külön gomb erre) – kesztyűben használd a fizikai gombokat, vagy legjobb ha mindig ezt használod, így miután megszoktad, nem kell átállni rá a kesztyűs fotózásnál.

Szilveszter környékén Finnországban, Lappföldön kalandoztunk, melynek ilyenkor csak a déli részein bukkan a horizont fölé a nap egy rövid időre, tehát a fotózás legfőbb kellékéből, a fényből igen szűkös mennyiség állt rendelkezésre. Ennek megfelelően jóval több zaj is került a fotóimra, de azért nem tértem üres tárhellyel haza. Kutyaszánozás közben, a szán hajtójaként csak nagyon nehezen és kockázatosan tudtam volna fényképezni, ha nincs nálam egy szilikon telefontartó, amit eredetileg bringákhoz készítenek, de én ezúttal a hüvelykujjamat dugtam a kormány helyére.

5. tanács: ha mozgalmas körülmények között szeretnél fotózni, jó szolgálatodra lehet egy biciklikhez készült szilikon telefontartó, mellyel a hüvelykujjadhoz rögzítheted a mobilod, megakadályozva, hogy elejtsd, de kellő szabadságot biztosítva a fotózáshoz. És közben még kutyaszán kapaszkodóját is markolhatod. 🙂

A telefonomat nem is ejtettem el, de a szánkózás végeztével a szilikon tartót valahol sikerült kiejtenem a zsebemből, és elhagynom (valószínű a kesztyűmmel rántottam ki észrevétlenül).

6. tanács: mindennek legyen egy külön – lehetőleg cipzáros – zsebe. A túraruhák többségén úgyis sok zseb van, használd ki, és mindig mindened ugyan oda pakold – ha lehet, egy zsebbe csak egyvalamit. Így nem csak kisebb eséllyel hagyod el a dolgaidat, de keresgélned sem kell őket, ha épp szükséged van rájuk.

Tudom, azt írtam az elején, telefonon kívül semmi plusz, erre már volt külső akku, szilikon telefontartó, és most egy harmadik zsebre dugható segítséget is ajánlok – de tényleg ez lesz az utolsó.

7. tanács: ha a telefonod alkalmas rá, és hosszú expozíciókra készülsz (pl. sarki fény fotózására), ehhez az egyik legjobb segítség egy hajtogatható lábú kis gorillapod.

A sarki fényes fotók ISO 800 érzékenységgel, 30 másodperces expozícióval készültek – és szinte mind életlen lett, mert manuális fókuszt használtam (mivel a kamera már nem tudott mire élességet állítani), és ezt sikerült valahogy rossz helyre tekernem. Mégis hogyan? Szilveszter este volt, és már nem voltam szomjas. Ezért végül azt tanácsolom, hogy…

+1: …ha komolyan gondolod a fotózást, előtte/közben ne igyál alkoholt (vagy csak mértékkel)! 🙂