Fotósuli: A digitális képalkotás rendszere

0

A “digitális” szó egyik jelentése: számjegyet használó. A digitális adatrögzítés mindent számmal próbál meg leírni. Mivel a természet végtelen, ezért a digitális ábrázolással a dolgokat csak “megközelítôen” tudjuk leírni.


Például senki sem tudja az éhségét vagy a fizikai állapotát csupán számokkal elmondani. Ha viszont azt mondjuk, hogy ha éhes vagyok, akkor az “1”, ha nem,az pedig “0”, akkor már néhányan tudnak digitálisan válaszolni. Ilyenkor a nagyon éhesek és az “elég” éhesek ugyanannyira éhesnek számítanak majd. Ugyanakkor, ha az éhséget egy 1-1000-ig terjedő skálán kérdezzük, akkor már a válaszadás nehezedik meg. Legalábbis az emberek számára, hiszen a számítástechnika mai fejlettségi szintjén egy fényképezôgép vagy egy számítógép gond nélkül végez el több millió számítást egy másodpercen belül. Így amikor egy képet digitális formában akarunk rögzíteni, akkor fel kell bontanunk pontokra és minden pontnak egy számmal kell megadnunk a színét. Ez olyan, mintha egy sűrű szitán át néznénk a világot és a szita minden egyes résén keresztül csak egy-egy, elôre meghatározott palettáról választott színű pontot látnánk. Ezzel a módszerrel persze csak közelíteni tudjuk a valóságos képet, de ha kellôen sűrű a szita, és kellôen sok színt tartalmazhat a palettánk, akkor ez a közelítés észrevétlen marad.

Másik oldaláról megközelítve, a digitális szó jelentése: “állandó”. “A szó elszáll, az írás megmarad”. Ha valamit számmal leírunk, örökre “kôbe véshetjük” az értékét. Egy fénykép megfakulhat, a festmény megrepedezik, de a digitális kép nem változik. Legalábbis addig, amíg le nem töröljük. És bizony ez a digitális adatrögzítés másik nagy elônye. Amíg szükségünk van az adatokra, addig azok változatlanul a rendelkezésünkre állnak, de ha már nem, akkor bármikor letörölhetjük azokat, felszabadítva a helyet, amit addig elfoglaltak. Ráadásul a kidobott digitális képek még a környezetet sem szennyezik.


A digitális szó harmadik jelentése talán a “másolható” lehet. Azonos minôségben és bármikor_ A festményeket -az alkotók szerencséjére- szinte lehetetlen tökéletesen lemásolni, a fényképeket már lehetséges, de minden másolat elkészítése eltérô minôségben sikerülhet, nem is beszélve arról, hogy mennyi idôre és pénzre van szükség az elkészítéséhez. Miután a digitális információnak minden egyes része félreérthetetlenül leírt szám, így a másolás csupán az adatok szolgai megismétlésébôl áll, amit a számítástechnikai eszközök szemtelenül gyorsan végre is hajtanak.

Érdekességek

  • A példákban említett “szita” a digitális fényképezôgépekben több millió pontból áll, miközben minden egyes pontja több millió féle színt vehet fel.
  • A használatban levô adathordozók élettartama valójában nem végtelen, egy, a fényképezôgépek által használt memóriakártya már egy éven belül is elkezdi felejteni a rajta tárolt adatokat, a képekkel teleírt CD-lemez 5-10 éven belül
    használhatatlanná válhat és még a kimondottan archiválási célra gyártott mágneses optikai hordozók is “csak” 100 évnyi tárolást garantálnak.

  • A digitális képek másolásakor az elektronika 1-2 millió 1-est vagy 0-t olvas és rögzít másodpercenként. Ezen oldal végigolvasása alatt egy kisebb házikönyvtár információtartalma kétszerezhetô meg megfelelô eszközökkel.

A digitális képkezelés
Amikor digitális képkezelésrôl beszélünk,akkor egy olyan rendszerre gondoljunk, amelyik több,egymástól függetlenül is működô részbôl tevôdik össze, de mindegyik elem így vagy úgy kapcsolatba hozható a digitális formában eltárolt képekkel.A digitális képkezelésrôl természetesen mindenkinek egy digitális fényképezôgép jut eszébe elôször, de ez az eszköz, bármennyire fontos összetevôje a rendszernek, egyáltalán nem szükséges része. Minden további nélkül beolvashatunk egy hagyományos eljárással készült fényképet és különféle módosításokat végezhetünk rajta, sôt a folyamat végén akár egy fotólaborban ismét papírképet csináltathatunk belôle. Próbáljuk csak kibogozni ezt a kicsit bonyolultnak tűnô rendszert!

Az elsô lépésben bontsuk fel a digitális képkezelést három részre. A rendszer közepe, a mai divatos elnevezéssel “az információs szupersztráda”, az a világ, ahol a digitális információ mozog. Itt tudjuk a képeinket különféle programokkal módosítani,szerkeszteni. A szupersztráda alkotóelemei az adathordozók, az ôket használó számítógépek, valamint az egész rendszert összekötô,világméretű hálózat, az internet.


Ám ez a szupersztráda pontosan olyan,mint egy igazi autópálya; semmit sem ér le-és felhajtó ágak nélkül. A “felhajtók” azok az eszközök, megoldások,amelyekkel az információ digitális formátumúvá alakítható. Egy ilyen felhajtó ág a digitális fényképezôgép, amely segítségével egy tengerparti naplemente rideg elektronikai jelekké alakul. De hasonlóan működik a lapolvasó vagy más néven szkenner, amellyel a nyomtatott anyagokat digitalizálhatjuk be,sôt,ha nem képeket rögzítünk, akkor felhajtó lehet a számítógép billentyűzete vagy akár az egér is.

A digitális szupersztráda információit lehajtó ágak teszik “megfoghatóvá” azáltal, hogy különféleképpen megjelenítik azokat. Egy nyomtató vagy egy monitor, esetleg egy hangszóró igazából semmi mást nem csinál, mint a láthatatlan bitekbôl és bájtokból az érzékszerveinkkel élvezhetô
információt varázsol.

Cikksorozatunk következő részeiben e hármas felosztás alapján foglalkozunk a digitális képalkotás elemeivel.