„Fotózni önfeledten, szeretettel kell!” – interjú Kártyás Gergő ifjú természetfotóssal

0

Olvasóink bizonyára nagyon jól tudják, hogy szokásunk egy-egy fotópályázat díjazott, vagy döntős képeiből izgalmas galériát közzétenni. Amikor egy pályázati galéria összefoglalót kezdek készíteni – bevallom –, mindig azt keresem, hogy van-e a díjazott fotósok között magyar.
Oké, nem minden esetben jön ez le elsőre, volt már rá példa, hogy az ékezetek hiánya miatt simán tűnt indiai névnek, aztán utóbb kiderült, hogy mégis magyar fotósról van szó.

De amikor a Nature TTL nemzetközi természetfotó pályázat képeit néztem át, elsőre kiszúrtam, hogy a fiatalok kategóriájában szereplő három kép közül az egyik egy magyar természetfotósé, aki gyakorlatilag harmadik helyezettnek tudható be (az első két helyezetten és Gergőn kívül más nem jutott be a döntőbe). Mindezt 15 évesen!

Kártyás Gergő
Fotó: Szendi Péter

Nos, azt hiszem ez tényleg nem mindennapos, így már akkor eldöntöttem, hogy felkeresem Gergőt. A fiatal fotós szerencsére nagyon nyitott volt, így nem zárkózott el attól, hogy egy rövid interjút készítsek vele.

Jó látni, hogy egyre több fiatal magyar fotós ér el szép eredményeket nemzetközi pályázatokon, esetedben a Nature TTL fiatalok versenyén lettél gyakorlatilag dobogós. Próbáltam utána nyomozni, de nem biztos, hogy minden forrást felkutattam. Ez az első komolyabb elismerésed?

Igen, ez az első komolyabb elismerésem. Tavaly neveztem a magyar Év Természetfotósa pályázatra, ott sajnos már a második fordulóban kiestek a képeim, így ott nem tudtam sikeresen szerepelni, viszont azóta újabb, szerintem jobb képeket készítettem, így idén több pályázatra is küldtem be képeket. A Nature TTL volt az első ilyen siker.

Várható tehát, hogy idén még hallunk rólad?

Lehetséges, én bízom benne, hogy más pályázatokon is sikerül szép eredményt elérni.

Bizonyára sokakban felmerül a kérdés: mennyi idő kell ahhoz, hogy valaki ilyen fiatalon komoly díjak közelébe kerüljön. Mióta fotózol, hogyan kezdődött?

2016-ban kezdődött ez nálam. Nagyon tetszettek a fényképezőgépek, objektívek, az egész technika. Telefonnal, régebbi bridge gépekkel, kompakt gépekkel kezdtem fotózgatni. Szerettem volna szintet lépni, így 2017. év elején megkaptam az első DSLR gépemet, ami egy 1300D volt. Azóta megállás nélkül fotózok, több témában is (sport, természet, stb.).

Teljesen autodidakta módon tanultad a fotózást, vagy jártál valami tanfolyamra? Van valami fotóklub a környezetedben, esetleg van saját mentorod, aki segít, vagy csak az online térben mozogsz?

Teljesen autodidakta módon tanultam meg a fotózást, rengeteg képet néztem meg, és sokat inspirálódtam. Fotóklub igazán nincs. Az online térben olyan baráti és ismerősi köröm alakult ki, hogy mindig tudok kérni bárkitől segítséget, ha új technikát, gépet vagy objektívet szeretnék kipróbálni.
Tavaly az ifjú természetfotósokkal csináltunk egy találkozót, és nagyon jól tudtuk ösztönözni egymást.

Mondtad, hogy telefonnal és bridge/kompakt géppel is fotóztál. Mi volt az a pont, amikor azt mondtad, hogy technikailag magasabb szint kell?

Legfőképp a low-light helyzeteknél, amikor kevés a fény, és az ISO-t kellene feljebb emelni, de a kép már zajosodott akár ISO400-nál is. Ezen kívül akkor is éreztem kötöttségeket, amikor nagyobb gyújtótávolsággal kellett volna fotóznom. De nem volt választás. Bridge gépnél a magasabb felbontás miatt már van lehetőség képkivágásra, de egy cserélhető objektív lényegesen jobb minőséget biztosít. Ez volt a váltás lényege.

Tehát alapvetően a képminőség inspirált arra, hogy feljebb lépjél. Mondtad, hogy az 1300D volt az első géped. Ezek szerint az is már a múlté?

Az 1300D után jött a 7D, amelyhez volt egy 70-200-as objektívem, amit leginkább csak 200 mm-en használtam, de a 7D ehhez nekem kevés volt. Esti focinál, kékórában történő fotózásoknál, kint természetben sok esetben volt szükség 1600-2000-es ISO értékre, ahol már nem volt olyan szép képe a gépnek.
A 7D után sikerült 5D Mark III-ra váltani és a 70-200mm-es objektívet is lecseréltem egy 200mm f/2,8-as fix gyújtótávolságú Canonra. Ez hatalmas minőségbeli ugrás volt és óriási inspirációt jelentett nekem. Ez tavaly májusban történt, tehát kb. egy éve, úgy érzem, azóta hatalmasat fejlődtem.
A 200mm f/2,8 után lett egy 100-400-as Sigma zoomom, mert a természetfotó volt a prioritás és ehhez (a madarakhoz és vadakhoz) a 200 mm eléggé kevés. Kb. ugyanabban az árkategóriában volt a Sigma 100-400, mint amennyiért a Canon fix 200-ast el tudtam adni. Ezzel a Sigma telezoommal fotózgattam tavaly szeptemberig, majd októberben pedig megvettem a Canon 400mm f/5,6 L objektívet.

Az a kép, amivel most a Nature TTL-en az elismerést nyerted, az is a 400 mm-es fixszel készült?

Nem, az még a Sigma 100-400-assal. Egyébként szerettem azt az objektívet is, nagyon jó „mindenes”, hiszen 400 mm-es végpontján is csak 1,6 méter a közelpontja.

Akkor ott kifejezetten jól jött a közelre fókuszálás lehetősége?

Persze. Annál a lepkénél nagyon jól adta ki magát a Sigma 100-400-as, mert lehet vele 1:4 nagyítást is elérni, így kisebb makróra is jó ez a tele. Nagyon szerettem, igaz, hogy szép a boké, de valahogy a Sigma színei nekem annyira nem váltak be, ezért történt a 400-as fixre váltás.

Mesélsz nekünk arról, hogyan készítetted a fotót?

A lepkés fotóm naplementében készült. Egy nagy réten, a háttérben egy erdős rész ölelte körül a rétet, és ahogy ment le a Nap, az erdőn átszűrődött a fény, és pontosan annyi fény esett a háttérre, mint amennyi a lepkére. Ennek köszönhetően egyenlő expozícióval ki tudtam exponálni, nem kellett semmi utómunkát alkalmazni, hogy világosabbá tegyem a lepkét, vagy éppen sötétítsem a hátteret. Ez este 8-9 óra körül készült, nyáron.

Instagramon van egy másik lepkés képem is, amit ugyanazon az estén lőttem, mint a nyertes fotót. Ez egy sziluett, amelyen a nap fényének erőssége fentről lefelé csökken, és alul pont ott van a lepke, ahol egy bokeh kör is. Ez a kép talán egy kicsit jobban is tetszik nekem.

Ennek a képnek teljesen más hangulata van. Mindkettő szép, mindkettő látványos. De persze ha természetfotóban gondolkodunk, a pályázaton sikeresen szerepelt fotód talán azért tetszhetett jobban a zsűrinek, mert látszik a lepke szárnyának mintázata is. Sokszor ez is fontos egy képnél.
Ettől függetlenül nekem a hóvirágos sziluett fotód is nagyon tetszik.

Azt a Canon 400mm f/5,6-tal lőttem. Annak 3,5 méter a közelpontja, azzal képtelen vagyok close-up képeket csinálni, úgyhogy annál egy 31 mm-es közgyűrűt mindig felrakok.

Volt makró objektívem, egy 105-ös Sigma, viszont ez a 105 mm valahogy kevés volt, így most egy 180-as Canon makróra gyűjtök.

Vannak-e példaképeid a fotózás területén, akikre felnézel?

Példaképem kifejezetten nincsen, de sok fotós inspirál, Morten Hilmer az egyik ilyen. Magyarok közül Daróczi Csabát említeném és Litauszki Tibort, ők nagy kedvenceim. Potyó Imre stílusa is tetszik, de az extrém makró már nem az én világom.

Bár még nagyon fiatal vagy, nemrég kezdted a gimnáziumot, így talán nincsenek még konkrét távlati terveid, de azért mégis rákérdeznék: a jövőt tekintve milyen irányt tűztél ki magadnak a fotózást illetően? Marad hobbi, vagy próbálsz olyan területen továbbtanulni, majd dolgozni, ahol kamatoztathatod a fotózás iránti szereteted?

Korábban azt mondtam volna, hogy mindenképpen a munkám lesz, mert nagyon szeretem csinálni. Most is szeretem, de pontosan azért szeretném megtartani hobbinak, hogy a jövőben is ugyanilyen önfeledten, szeretettel tudjam csinálni.

Teljesen biztos vagyok benne, hogy a most elért eredményed még nem az utolsó és számodra is inspirációt jelent, hogy még komolyabb sikert érj el. Készülsz-e valami komolyabb projektre, amivel esetleg a következő pályázatokon indulsz magasabb elismerésért? Vagy inkább felfedező módon barangolsz a természetben és amivel találkozol, azt fotózod?

Projektem és elképzelésem mindig van, de nem mindig sikerül megvalósítani, és ha nem sikerül, akkor a projekt valamilyen mellékágán próbálok elindulni, és azt próbálom megvalósítani. A meghiúsulás bármi miatt bekövetkezhet, lehet akár technikai jellegű, de akár az időjárás is kibabrálhat velem.
Szoktam barangolni, biciklizni, területeket felfedezni, ahová később vissza lehet menni fotózni. Én körmendi vagyok, de Döröskén van egy parasztházunk, ahol a nyarakat töltjük, így akár este 10-ig is kint tudok lenni, vagy már reggel 5-kor ki tudok menni terepre fotózni, vagy csak nézelődni.

Próbáltam utánanézni a képeidnek, de több oldallal is összefutottam. Találtam egy Instragram oldalt, illetve a Facebookon három oldalt is. Ezek között azt gondoltam elsőre, hogy van átfedés, de gyorsan kiderült, hogy az egyik inkább sportfotókkal, míg a másik természetfotókkal foglalkozik, illetve van egy másik természetfotós Facebook oldalad is, amit úgy látom, hogy tavaly óta nem frissítettél. Melyik oldalon lehet most követni a friss munkáidat? Van-e kifejezett weboldalad, vagy csak a közösségi oldalakon vagy jelen?

Inkább Instagramon vagyok jelen, ahol egy természetfotós és egy „mindenes” (sport, természet, tárgy) oldalam van. Az Instagramon ki lehet tenni sorban 3-3 képet, és ez nagyon jó vázlat vagy terv tud lenni ahhoz, hogy ha majd később lesz weboldalam, tudni fogom, mi hová fog kerülni.

A fotózás több területén is kipróbáltad már magad, képeid alapján leginkább a sportfotó és a természetfotó áll most közel hozzád. De melyiket szereted leginkább csinálni?

Nálam ez évszakfüggő, mert tavasszal és nyáron több lehetőségem van fotózni a természetben, amikor Döröskén vagyunk, sokszor a háztól sem kell messzire mennem egy jó képért. A víztározó is számtalan témát ad, van rét, erdő, vadállatok. Szeretem a városi fotózást, de a falu a nagy kedvenc.
Téli időszakban inkább sportfotózásra van lehetőségem. A portréfotózás nem az én világom, de azért szeretném magam még több területen is kipróbálni.

Nos, kíváncsian várjuk azokat a képeid is, talán nem is kell rá sokat várnunk! Sok sikert kívánunk a jövőben és reméljük hogy még sok szép eredménnyel öregbíted a magyar természetfotósok jó hírét!

Köszönöm!