Röviden: Fujifilm FinePix Real 3D W1 teszt

Felépítés

Bevezető

A Fujifilmet igazán nem vádolhatjuk azzal, hogy nem szeret kísérletezni, vagy esetleg az életképesebb újításait a nagyközönség elé tárni. Elég csak végigzongoráznunk az elmúlt évek kínálatát a SuperCCD-től, a nagy zoomátfogású gépeken át az egyedi dinamikakorrekciós kísérletekig. Pár éve még egy Foveonhoz hasonló, rétegelt színszűrős szenzorról is röppentek fel hírek, ami azonban a mai napig sem került bevezetésre. Bevallhatjuk, hogy ugyanezt feltételeztük a 3D-s kísérletekről is. A 2008-as Photokinán már egy működő prototípussal állt elő a cég, sőt, igen meggyőző 3D-s hatású nyomatokat is kézbe vehettünk, de örök szkepticizmusunk ezt a modellt is a „Próbálkozások” feliratú skatulyába helyezte. Aztán csodák-csodája egy kicsit átpofozott külsővel mégis megjelent és néhány hónapja bárki megvásárolhatja, nem csak kiállítások rideg üvegpolcainak lakója.

Szóval, mi kell egy jó 3D fényképhez? Általában két kép, nagyjából a szemeink köztes távolságából, hogy természetes legyen a hatás. Ehhez pedig vagy két fényképezőgépre, vagy egy dupla optikásra lesz szükségünk. A digitális világ eddig nem termelte még ki magából ezt az újdonságot, bár némi előkészülettel, vagy két egymás mellé tett géppel és egy anaglif szemüveggel magunk is belevághatunk a térhatású fotók készítésébe. A Fujifilm egy másik úton vágott bele, kiiktatva a kényelmetlen plusz eszközöket, például az említett szemüveget. Készített egy kétoptikás, két szenzoros gépet, különleges LCD kijelzővel, valamint a fotók megjelenítésére alkalmas digitális képkeretet, amit megfejelt egy speciális nyomtatási szolgáltatással. Kész is a teljes körű szolgáltatáskészlet. Azaz majdnem teljes körű, hiszen az ilyen jellegű fotók egyik nyilvánvaló megjelenítési eszköze a monitor egyelőre kimaradt. De mi is kell pontosan a megfelelő 3D effektushoz?

Optika

Először is két, különálló objektív. A FinePix Real 3D „szempárját” az emberi szemekhez hasonló távolságban, 7,7 cm-re helyezték el egymástól, így biztosítva a látásunknak megfelelő 3D hatást. Két darab 3x zoomátfogású objektívről van szó, melyek kisfilmes értéken 35-105 mm-nek megfelelő látószöget adnak. Ez azonban nem minden esetben pontos érték, csak 2D képeknél. A korrekt térbeli hatáshoz néha úgynevezett parallaxis korrekciót kell végeznünk a képeken, ami a két fotó pontosabb fedését szavatolja. Ilyen esetekben a kép eredeti oldalaránya és egyben látószöge csökkenhet. Az objektív fényereje egyébként F3,7-4,2. A gépen rekeszállításra is módunk nyílik nagylátószögnél és tele állásban is 3-3 értékben, melyek többnyire egész fényérték lépéseket jelentenek. A rekeszérték maximum F8 (nagyl.), illetve F9 (tele).

Mindkét objektív a vázba rejtetten működik. Az élethű 3D érzetet az emberi szemhez hasonlóan a főtéma helyzetének két különböző irányból történő észlelése adja. Ugyanazt a tárgyat a bal és jobb szemünk más helyzetben látja, lényegében két különálló képet alkotva, mely agyunkban alakul át térbeli érzetté. Egy helyzetének eltérő nézőpontokból való változása a parallaxis. A FinePix Real 3D W1-ben automata és kézi parallaxis beállítást kapunk, ami lényegében a két elkészült fotó vízszintes fedését jelenti. Az automatikus fedettség beállítást az élességállítással és fényméréssel egyidőben, az exponáló gomb félig lenyomásakor végzi a gép. Manuálisa +/-25 lépésben szabályozhatjuk az élőképet, vagy a kész visszajátszott fotót véve alapul. A parallaxis kontroll nagyon hasonló a távmérős gépek élességállításához, ahol két képet kell fedésbe hoznunk a keresőben.

A parallaxis szabályozás a megfelelő 3D hatás szempontjából fontos, hiszen a különböző távolságra lévő tárgyak más-más helyzetűek a két képen. A közelben lévő témáknál nagyon nagy a parallaxis eltérés, míg a távol esőknél kicsi. Éppen ezért nagyon közeli, makró fényképeknél és távoli tárgyalnál sem észlelhető a térbeliség a képeken. A két objektív optikai tengelye a távolban metszi egymást. A metszési távolságban a parallaxis eltérés eltűnik. Ez az úgynevezett konvergencia pont, ami ennél a készüléknél nagylátószög esetében 2 m, tele állásban 6,5 méter. Emellett lehetőség van a két objektív optikai tengelyének függőleges eltolására is, +/- 3 lépésben. Ez azonban nem túl gyakori beállítás, így a menübe került.

Az objektíveket a gép bekapcsolására is szolgáló, elhúzható ajtó védi. Sajnos a prototípushoz képest mindkét optika elég magasra, a gép szélére került, így – különösen a bal szélsőnél – könnyen belelóghat a képbe a gépet fogó ujjunk.

Képérzékelő

Legyen ebből is kettő, hiszen ahogy említettem a megfelelő 3D hatáshoz legalább két képre lesz szükségünk. Az objektívek által alkotott képek két különálló, 1/2,3”-os CCD szenzorra kerülnek, melyek tényleges képfelbontása egyenként 10-10 megapixel. Ez 10 megapixeles maximális méretet jelent 3648 x 2736 képponttal, azaz 4:3-os oldalaránnyal. Ugyanilyen oldalaránnyal választhatunk 2592 x 1944 és 2048 x 1536 pixeles méreteket is, de maximális felbontásnál, a kép alsó és felső széleinek levágásával 3:2-es oldalarány, 3648 x 2432 pixel is elérhető.

A 3D hatáshoz szükséges két képet a külön ehhez a modellhez fejlesztett Real Photo Processor 3D feldolgozórendszer veszi kezelésbe és egy .MPO (Multi Picture Object) kiterjesztésű fájl készít belőlük, mely csak a hátsó LCD kijelzőn, vagy a külön megvásárolt digitális fotókereten jeleníthető meg. A mellékelt FinePix Viewer szoftverrel csak a fotók 2D-ben való megtekintése lehetséges. Persze azért van mód az ismertebb formátumba való konvertálásra. Ilyen például az ingyenes StereoPhoto Maker szerkesztő, mellyel a behívott MPO fájl két JPEG-ként menthető.

A gép MPO formátumon kívül normál JPEG beállításban is használható, amely hagyományos 2 dimenziós digitális fotót ad majd. Ekkor ugyanis csak a bal oldali objektívet és szenzort használja a gép. Az RP 3D feldolgozórendszer nagyon pontos szinkronizálást végez a gépbe épített két képfelvevő rendszer között, akár 30 kocka/mp-es mozgóképfelvétel közben is. A jobb és bal oldali zár között például csak 0,0001 mp-es záridő eltérés megengedett.

Az érzékenység bármely felbontásban, ISO100 és ISO1600 között állítható, egész fényérték lépésekben. Kreatív felvételi üzemmódokban, vagyis P, A és M beállításban manuálisan kell megadnunk a kívánt érzékenységi értéket, míg AUTO, vagy témamód beállításoknál a gép határozza meg azt.

Ergonómia

A térbeli hatáshoz precízen illesztett objektívekre van szükség, ami egy olcsó műanyag mechanikával és vázzal kevésbé lenne szerencsés. A FinePix Real 3D W1 éppen ezért alumínium belső vázat kapott és külseje is többségében fém. Az egész gép rendkívül masszív és ennek megfelelően nehéz is. Külsejében a Fujifilm ultrakompaktjainak vonalvezetése fedezhető fel, sokkal komolyabb kivitelben és valamivel nagyobb méretben.

A gép kezelőszerveit a felső részbe süllyesztett exponáló gomb és zoomkar kivételével az LCD két oldalán sorakoztatták fel. Dizájn szempontjából nagyon egységes elgondolás, de számomra elég kényelmetlennek és szokatlannak bizonyultak a gombok. Aktív állapotban a feliratok kék fénnyel kivilágítottak, ami egy kis plusz eleganciát kölcsönöz a készüléknek. A navigációs kapcsolók, és üzemmódválasztó mellett megtaláljuk itt a FinePix szériánál megszokott F-gombot, amellyel a fontosabb felvételi beállítások (ISO, képméret/minőség, fehéregyensúly, színeffektus, rekesz/záridő) végezhetők el. A W1 teljesen automata és manuális módokban is használható, bár utóbbiak beállítása elég körülményes, mivel a megfelelő kézi üzemmód kiválasztása után a rekesz, vagy záridő szabályozást is engedélyeznünk egy másik menüben.

Az említetteken kívül két egyedi gombot találunk még a gép hátulján. Az egyik a fent taglalt parallaxis állítást végzi, a másikkal pedig a 2D-3D felvételi- és megjelenítési mód között váltogathatunk.

LCD

A dupla rendszer jóvoltából elkészült a két képünk, de a 3D hatáshoz egy megfelelő megjelenítőre is szükség lesz. A W1 esetében ez elsődlegesen a hátsó LCD kijelző, ami bármilyen más segédeszköz nélkül képes visszaadni a 3D hatást. A kijelző egyébként átlósan 2,8” (71 mm) méretű és 230 ezer képpont felbontású, lefedettsége pedig 100%-os. Minőségére szintén az „átlagos” jelző illik. Színei, kontrasztja, valamint betekintési szöge is a megszokott, olcsóbb kijelzőket idézi. Lapos szögből már torzulhatnak a színek, bár ahogy látni fogjuk 3D nézetben amúgy is érdemes szemből nézni a kijelzőt.

A gép hátán lévő 2D/3D gombbal válthatunk a kétféle nézet között. Utóbbiban kicsit lassabb képfrissítést kapunk. A megjelenítő is azt a jelenséget használja ki, hogy jobb és bal szemünk két eltérő képet alkot, ami agyunkban egyesül 3D-s nézetté. A kijelző 3-dimenziós nézete lényegében szemünk becsapása. Mindkét képet egyszerre látjuk az LCD-n, de bal szemünk a bal képnek megfelelő pixeleket, míg jobb szemünk a kicsit elcsúsztatott, jobb oldalinak megfelelő képpontokat látja, melyek így együtt a térbeliség érzetét keltik. Ehhez a Fujifilm a Light Direction Control és a Prallax Barrier, vagyis tükörfordításban a Fényirány vezérlés és a Parallaxis gát (rács) technológiákat használja. A gép adatlapja és közzétett leírásai nem részletezik az alapelveket, de parallaxis gátként többnyire domború „mikrolencséket”, vagy a szomszédos pixelek kitakarását szokták használni. Így egyik szemünk, csak egy bizonyos pixelsort érzékel, míg a másik szemünk a mellette lévőt. A dolog hátránya az, hogy a kiváló térbeli hatás csak egy meghatározott pontból, többnyire pont szemből és képenként néha eltérő nézési távolságból érezhető.

A gép által készített 3D-s felvételeket többeknek megmutattam, azzal a felütéssel, hogy „mi a különleges a képen?”. Természetesen a gép fő képességét nem árultam el. Az esetek jó részében rövid szem meresztés, fejhajtogatás, és LCD forgatás után jött a válasz, vagy inkább kérdés „Ez 3D-s?”, de volt aki még azután sem látott semmit, hogy közöltem mit és hogyan kéne néznie. Azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy voltak képek, melyeknél a „3D vakok” is felfedezték a térbeliséget, de az effektus nem minden esetben mellbevágó, vagy egyértelmű. Sokszor egy kis beleképzelésre van szükség, hogy szemünk ráálljon a látványra. Ezzel összefüggésben a 3D nézet némileg fárasztja is a szemet, ezért a menüben egy figyelmeztető felirat is engedélyezhető, mely 30 perc elteltével figyelmeztet egy kis pihenésre.

Digitális képkeret

A fényképezőgéphez külön megvásárolható digitális képkeretet (Real 3D V1) is módunk volt kipróbálni. Működési elve megegyezik az LCD-vel, de 8”-es (kb. 20 cm) képátlójának köszönhetően egy fokkal élvezetesebb rajta a 3D képek és videók visszanézése. Felbontása 2D nézetben 800 x 600, 3D módban 400 x 600 (x2) képpont. Fényessége 250 cd/M².

A digitális képernyő, egy elegáns, fekete hátterű plexi keretet kapott, melyen bekapcsolás után a fényképezőgép gombjaihoz hasonló, kék háttérvilágítású érintőgombok villannak fel. Kezelése vagy e gombokkal, vagy a mellékelt távirányítóval lehetséges. A távvezérlővel válthatunk a két nézet (2D/3D) között, be és kikapcsolhatjuk a menüt, illetve navigálhatunk benne, indíthatunk diavetítést, beállíthatjuk az audio visszajátszás hangerejét, és elvégezhetjük a 3D képek parallaxis (fedettség) igazítását. A képkerethez ezen felül egy hátsó állványkar, egy hálózati adapter, és egy szoftver CD jár.

A készülék hátulján a hálózati csatlakozó mellett egy normál és egy mikro-USB bemenet kapott helyet. Itt találjuk a be- és kikapcsolásra szolgáló gombot, a sztereó hangszórókat, valamint egy xD/SD/SDHC kártya foglalatot. A behelyezett kártyán, valamint az infra- és USB kapcsolaton kívül 512 MB-os belső memóriájából is képes adatkiolvasásra. Képformátumok közül a JPEG és MPO támogatott, míg mozgóképek esetén az AVI és 3D-AVI formátumokat képes lejátszani.

A képkeret ugyanazt az eljárást használja a fotók és videók 3D megjelenítésére, mint az LCD kijelző. A két kép egyszerre jelenik meg a képernyőn, váltott oszlopokban, mely előtt egy parallaxis gát helyezkedik el, ugyanolyan függőleges kitakarással. A rácsozat a bal szem számára csak minden páratlan, a jobb számára minden páros sort tesz láthatóvá. Lényegében két képet látunk egyszerre, de egynek érzékeljük a mélység illúziójával együtt. A mutatott kép emiatt szintén csak szemből és egy bizonyos távolságból nyújt ideális látványt. Ez többnyire 60 cm.

A fényképezőgép és kiegészítői nem nyújtanak arra lehetőséget, hogy a két képet egyéb módon megtekintsük, pedig nem lenne hátrány egy anaglif konverter, mellyel az egyesített képek cián-vörös szemüveggel monitoron is megcsodálhatók lennének. Bár a Fujifilm nem támogatja ezt a lehetőséget, azért más fejlesztők szoftvereivel (pl. az említett StereoPhoto Makerrel) lehetséges az MPO képek szétválasztása és anaglif fotóvá, vagy akár sztereo nézőpárrá konvertálása. Íme erre néhány kísérlet.

Az alábbi két felvétel a fényképezőgép módosítatlan, anaglif 3D-be konvertált változata. (A megfelelő hatáshoz cián-vörös szemüveg szükséges)

Papíron

Az LCD és az opcionális képkeret mellett a Fujifilm egy saját fotónyomtatási szolgáltatást is beindított, melyet a weben keresztül Magyarországról is elérhetünk.

Néhány tesztfotónkkal kipróbáltuk a szolgáltatást, ám azokat a teszt megjelenéséig négy hét alatt sem sikerült kézhez kapnunk. Amint megérkeztek a nyomatok igyekszünk néhány észrevétellel kiegészíteni ezt a fejezetet.

Frissítve: 2010. február 1. – Ma délelőtt megérkeztek a képek. Ahogy néhány napja egy e-mailben megírták Angliából, a képeket még december elején elküldték. Mivel nem jöttek meg, a reklamációm után azokat újra legyártatták Japánban, így január végén újra tudták postázni.

Négy képet rendeltem. Közülük a ez a kép lett a legjobb, valószínűleg azért, mert az előtér is és a háttér is éles, miközben az előtérben több téma is van a nézőtől különböző távolságra. Alapvetően mindegyiken fotón látszik a térérzet, de a téma nem ugrik ki a papírból – ahogy gyakran leírják az emberek a 3D-s élményt – inkább mélysége lett a látottaknak.

A megjelenítéshez használt technika egyébként nem teljesen új. A felület nagyon hasonlít azokhoz a marketing anyagokhoz, amelyeken más-más képet látunk attól függően, hogy honnan nézzük. Itt a szemünk egyszerre látja mindkét képet, de mivel a két szem más-más szögből látja a papírt, más-más képet lát. A rendszer korlátait is ennek a felületnek a finomsága adja, hiszen vízszintesen nem lehet több részletet ábrázolni, mint amilyen sűrűn az apró bordák elhelyezkednek. Egységes felületeknél a viszonylag alacsony felbontás nem okoz gondot, de a ferde élek recések lehetnek.

Összességében a „felhasználó ellenes” (vagy mi lehet a „felhasználóbarát” ellentéte?) rendszer ellenére az elkészült képek nagyon kellemes meglepetést okoztak. Nyilván nem fogják a fotósok százával rendelni az ilyen képeket, de a technológia a 3D-s fényképezőgépek tökéletes kiegészítője lehet, míg el nem terjednek az ilyen képek megjelenítésére is képes 3D-s televíziók.

Vaku

A fényképezőgép két objektíve között egy aprócska, beépített vakut találunk. Az automata működésű villanó nagylátószögnél 0,6-3,7, tele állásban 0,6-3,3 méter között ad hatásos megvilágítást, ha szintén automata érzékenységi beállításban használjuk. Makró módban 30-80 cm (nagylátó), valamint 0,6-1,8 m (tele) között használható.

Kikapcsolt állása mellett derítő (mindig villan), automatikus, és hosszú szinkron vakumód állítható be. Utóbbi két üzemmód vörösszem csökkentő elővillanással is kombinálható, 3D felvételek készítésénél. A vörösszem csökkentés szoftveresen is lehetséges, ha arcfelismerő fókuszmódban, és 2D képek készítésére használtuk a gépet. Ebben az esetben a készülék szoftvere önállóan ismeri fel és távolítja el a pirosas elszíneződést.

A FinePix Real 3D W1-ben, a többi Fujifilm kompakthoz hasonlóan, a természetes fényviszonyokat kihasználó, letiltott vakuval dolgozó Natural Light témamód, valamint az adott témáról vakus és természetes megvilágítású képet készítő Natural Light & Flash témaprogram is használható.

Csatlakozók, akku, memóriakártya

A megszokott helyre, a gép jobb oldalára egy kis kihajtható fémajtó került, mögé pedig két csatlakozóhely. A felső egy kombinált USB és audio/video aljzat. A mikro-USB csatlakozóhelyhez érdekes módon csak USB kábel jár, az A/V kábel opcionális termék. Az USB kábellel számítógépünkhöz, vagy például PictBridge kompatibilis nyomtatóhoz csatlakoztatható a gép, az A/V kimenet segítségével pedig hagyományos TV-n játszhatók le a képek és videók. Természetesen ez 3D megjelenítésre nem képes.

Az alsó csatlakozóhely a hálózati adapteré (AC-5VC), ami viszont jár a géphez. Ennek segítségével bárhol használhatjuk, ahol van a közelben hálózati konnektor, de legfőbb feladata az akkumulátor töltése.

A Real 3D W1-hez mellékelt NP-95 típusú lítium-ion akku 1800 mAh kapacitású. Töltése a gépen belül lehetséges az említett hálózati adapterrel. Ez nagyjából 4 órát vesz igénybe és teljes feltöltés után hozzávetőlegesen 230 felvétel készíthető az akkumulátorral. Az áramforrás a gép aljának közepén nyíló, eltolható műanyagajtó mögött kapott helyet, a kártyafoglalattal együtt. Sajnos a gépet állványtalpra erősítve az ajtó nem nyitható, mivel a műanyag állványmenet közvetlenül mellé került.

A kártyafoglalatba SD, vagy SDHC memóriakártyák helyezhetők, de a fényképezőgép 42 MB belső memóriával is rendelkezik. Ez azonban – felbontástól függően – csak 2-17 kép tárolására elég, és VGA felbontású videók nem menthetők rá. Egy nagyobb, például 4 GB-os SDHC kártyára már közel fél óra 3D videót (vagy ~1 óra normál videót), illetve 390 3D, vagy 780 normál fotót rögzíthetünk.

A készülék infravörös porttal is rendelkezik. Ez bármilyen infra, vagy IrSimple Shot (IrSS) kapcsolattal rendelkező készülékkel kompatibilis. A megfelelő infra módot a menüben kell beállítanunk. A kommunikációs távolság 5-20 cm lehet. Ilyen kapcsolattal működik a fényképezőgéphez megvásárolható Real 3D V1 digitális fotókeret is.

Menürendszer

A FinePix Real 3D W1 menürendszere szinte teljesen megegyezik a többi Fujifilm kompaktéval, annyi különbséggel, hogy itt 3D-ben látjuk az egyes menüpontokat. A kiválasztott opció egy kicsit közelebb látható a térben, mint a képernyőn feltűnő többi menüpont, mely hatást 3 fokozatban állíthatjuk, esetleg ki is kapcsolhatjuk.

A fontosabb beállításokat nem a normál felvételi, hanem az F-gombbal előhívható gyorsmenüből érhetjük el. A kiválasztható menünyelvek között a magyar nem szerepel.

F (FinePix) menü:

• ISO (érzékenység): 100, 200, 400, 800, 1600
• Image Size (képméret): L 4:3 (3648 x 2736), L 3:2 (3648 x 2432), M 4:3 (2592 x 1944, S 4:3 (2048 x 1536)
• Image Quality (képminőség): Fine, Normal
• Whita Balance (fehéregyensúly): Auto, napsütés, felhős, fénycső 1, fénycső 2, fénycső , izzólámpa, vízalatti
• FinePic Color (színeffeltek): Standard, Chrome, B&W
• Set Shutter speed / Aperture: a felvételi módtól függően a záridő és/vagy rekesz, valamint expozíció korrekció beállítása engedélyezhető.

Fényképezési menü:

• Face Detection (arcfelismerés): On (vöröszem eltávolítással), On (vörösszem eltávolítás nélkül), Off
• Continuous (sorozat felvétel)Top40 (H), Top 40, Off
• Photometry (fénymérési mód): Multi, Spot, Average
• 2D AF mode: Center, Multi
• Power Management (energiahasználat): Power Save, Quick AF
• Auto Parallax Controll (automata parallaxis beállítás) On, Off

Lejátszás menü:

• Parallax Control (kézi parallaxis beállítás): +/- 25 lépés
• Erase (törlés): Back, Frame, All Frames
• Red Eye Removal (automatikus vörösszem eltávolítás)
• Image Rotate (képforgatás): a fel le irányokkal 90 fokonként
• Protect (képvédelem, véletlen törlés ellen)
• Copy: másolás a belső memória és a kártya között
• Crop: a zoom gombbal választható ki a kivágás mértéke 18 lépésben
• Resize: 640 x 480 (VGA) méret, 320 x 240 (QVGA) méret

Beállítás:

• Image Display (kép kijelzés): 3 mp, 1,5 mp, Zoom (folyamatos), Off
• Frame No. (kép sorszámozás): Continuous, Renew
• Save Original Image (eredeti kép mentése): szoftveres beavatkozásnál elmenti az eredeti képállapotot és módosítottat is
• Illumination (AF segédfény): On, Off
• Digital Zoom: On, Off
• 3D Rec (3D felvételi formátum): MPO+JPEG, MPO
• Date / Time (dátum és idő): év/hónap/nap, időpont
• Operation Vol. (művelet hangerő): 3 féle és kikapcsolás
• Shutter Volume (exponálás hangerőssége): 3 féle és kikapcsolás
• Shutter Sound (exponálási dallam): 2 féle
• Playback Volume (lejátszás hangereje): 0-10 fokozat
• LCD Brightness (LCD világossága): ±5 lépésben
• Format (formázás): OK, Cancel
• Lang (menünyelv): 12 féle
• Auto Power Off (automatikus kikapcsolás): 5 perc, 2 perc, Ki
• Time Difference (időeltérés): Otthoni, Helyi megadása
• Background Color (menü hátterének színe): kék, lila, bordó, narancs, zöld, fekete
• Guidance Display (súgó képernyő): On, Off
• Video System (videó rendszer): NTSC, PAL
• IR Communication (infra kapcsolat): Standard, IrSS
• 3D Level (a menü 3D effektusának erőssége): Level 1-3, Off
• 3D Caution Disp (figyelmeztetés túl hosszú 3D használat esetén): On, Off, Not 3D Disp
• Opt Axis Control (optikai tengely függőleges korrekciója): +/-3 lépés
• Reset (alapértékek visszaállítása): Ok, Cancel
• Demo Mode: On, Off