Hogyan válasszunk digitális fényképezőgépet #1

0
168

Olyan sokféle digitális fényképezőgép kapható, hogy tényleg nem egyszerű választani, ha nem vagyunk benne a dologban nap mint nap. A nagy gyártók félévente hoznak ki újabb és újabb modelleket és egy évnél tovább szinte soha sem kapható egy típus. Ami ma csúcstermék az jövő karácsonykor valószínűleg már nem is lesz kapható. Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy ha ma veszünk egy fényképezőgépet az egy év múlva már használhatatlan lesz, csak azt, hogy az állandó változásban nagyon kell figyelni, hogy mire adjuk ki a pénzünket.

A következőkben olyan jellemzőket veszünk sorra, amelyek minden fényképezőgép leírásában szerepelnek és nagymértékben befolyásolják annak használhatóságát.

Felbontás
A fényképezőgépeket elsősorban felbontásuk alapján szoktuk kategorizálni. Ennek oka, hogy ez határozza meg leginkább a rögzítésre kerülő részletek mennyiségét. Egy kisebb felbontású képérzékelő lapka a látott képet nem képes annyi különálló képpontra bontani, mint egy nagyobb felbontású, így egyes apróbb részletek csak egy pöttyként jelenhetnek meg a fényképen. A fényképezőgép felbontását az érzékelő lapkán lévő képpontok (abból is az aktívak) számával határozzuk meg. A digitális fényképezés akkor kezdett használható lenni, amikor elérhető áron tudtak legalább 1 millió képpontot, pixelt tenni egy ilyen lapkára. A millió pixel szinonimájaként használható a megapixel szó.
A következő példában egy Fujifilm FinePix S1 Pro-val készült 6 megapixeles képet használtam fel, hogy bemutassam milyen felbontásnál milyen mennyiségű információt tartalmaz egy kép. Az eredeti képet számítógépen átméreteztem úgy, hogy egy 3, egy 2 és egy 1 megapixeles képet kapjak. Ezeket utána pixelesen úgy felnagyítottam, hogy azok mérete megegyezzen az eredeti kép méretével. Hogy ne legyen túl extrém a dolog egy fejet ábrázoló részletet választottam vizsgálódásaink tárgyának.


Eredeti
Eredeti 6 megapixeles kép
3 megapixel
3 megapixeles kép
2 megapixel
2 megapixeles kép
1 megapixel
1 megapixeles kép
Vigye az egér mutatóját a kisebb felbontású kép fölé, hogy azt a nagyfelbontású felett láthassa. Így jobban látható a különbség.

Jól látható, hogy a kisebb felbontású képek durvábbak és nem tartalmaznak annyi részletet. A jelen helyzetet bonyolítja, hogy az S1 Pro CCD-je (képérzékelő lapkája) nem 6 hanem mindössze 3,4 millió pixeles. A nyolcszög alakú pixelek nem sorokban és oszlopokban vannak elhelyezve (mint a legtöbb CCD-n), hanem átlósan. Ezt a technológiát a Fujifilm fejlesztette ki és állításuk szerint lehetővé teszi, hogy 3,4 milliós érzékelőből 6 millió pixeles kép készüljön. Mivel a pontos technológia nem ismert ez egyfajta interpolációnak is nevezhető.

A következő négy kép az előző képek ma használt legokosabb algoritmusokkal történt felnagyításával készült. Az 1, 2 és 3 megapixeles képeket (ismét Paint Shop Pro-val) felnagyítottuk és azonos részeket vágtunk ki belőlük. Az élek enyhén elmosottabbak lettek mint a bal szélen látható eredetinél voltak, de első pillantásra még az 1 megapixeles kép sem mondható túl rossznak.

Eredeti
Eredeti 6 megapixeles kép
3 megapixel
3 megapixeles kép
2 megapixel
2 megapixeles kép
1 megapixel
1 megapixeles kép
Vigye az egér mutatóját a kisebb felbontású kép fölé. Az eredeti kép helyén megjelenik az eredeti és a kiválasztott kép közötti különbség.

Az előző példákból két dolgot kell levonni:

  • A nagyobb felbontású kép több információt tartalmaz.
  • A mai kapható szoftverek algoritmusai képesek a képeket úgy felnagyítani, hogy azok alkalmasak lesznek nagyméretű nyomatok készítésére is anélkül, hogy azokon pixelezettség jelenne meg. A nagyítás hátulütője, hogy minél több részre osztunk egy-egy pixelt annál elmosódottabbak lesznek az élek, és ez a nyomaton is megjelenik.

Interpolálás
A gépek felbontásánál néha találunk olyan értékeket is, amelyek a beépített CCD-vel nem érhetők el. Ezt a felbontást a gépek egy interpolálási (nagyítási) eljárás alkalmazásával érik el. Ennek nem sok értelme van, hiszen a képet a szerkesztő szoftver segítségével akkorára nagyítjuk amekkorára akarjuk. A gyártó által mellékelt eljárás sem tud plussz részleteket a képhez tenni, ezért a CCD maximális felbontását érdemes összehasonlítási alapul venni.

Érzékenység
A mai fényképezőgépek többsége már képes a CCD lapka érzékenységének állítására. Általában gyenge fényviszonyok és beltéri vakus képek készítésekor jöhet jól, ha meg tudjuk emelni az érzékenységet. A fényképezőgépek többsége ISO 100, ISO 200 és ISO 400-as érzékenységre állítható, de a félprofi, profi gépek egy része ennél magasabb illetve alacsonyabb érzékenységet is kínál. Ha sokat tervezünk belső térben fotózni, akkor érdemes erre a funkcióra is figyelni.

A nagyobb érzékenység lehetővé teszi, hogy gyengébb fény mellett is jól megvilágított képeket készítsünk, de ennek ára van. A magasabb érzékenység szemcsézettebb képet eredményez. Ez leginkább a filmes gépeknél megszokotthoz hasonlítható és mindenképpen érdemes szem előtt tartani.

Objektív
A képminőséget befolyásoló másik nagyon fontos alkotóelem az objektív. Az objektíveknek két fajtáját szerelik a gépekbe: fix és változtatható gyújtótávolságú (zoom) objektívek. A fix gyújtótávolságú objektíveknél nincs lehetőség a látószög megváltoztatására, ha a témát nagyobbra szeretnénk venni, akkor a géppel közelebb kell mennünk hozzá. Ezzel szemben a változtatható gyújtótávolságú objektíveknél a látószög két szélsőérték között szabadon változtatható. Ha a képen lévő témát nagyobbra szeretnénk venni, akkor elég megnövelni a gyújtótávolságot (rázoomolni).

Hagyományos kisfilmes gépeknél az 50 mm-es gyújtótávolságú objektív felel meg nagyjából az emberi szem látószögének. Az ennél kisebb gyújtótávolságúakat nagylátószögűnek, a nagyobb gyújtótávolságúakat telének nevezzük. A fix gyújtótávolságú gépek zöme nagylátószögű (35-40 mm), míg a változtatható gyújtótávolságúak zoom tartománya az enyhe nagylátószögtől (pl. 38 mm) az enyhe teléig (pl. 114 mm) terjed. A digitális fényképezőgépen ezek az értékek a képérzékelő lapka kicsi átmérője miatt általában alacsonyabbak mint azt a kisfilmes gépeknél megszoktuk, de a könnyebb átláthatóság kedvéért a gyártók megadják a 35 mm-es filmes gépeknél megszokotthoz hasonlított látószögeket is. Az legtöbb amatőr fényképezőgépen háromszoros nagyítású lencse van, amint 3x-ként jelölnek. Ha gyakran tervezünk épületeket vagy belső tereket fotózni, akkor érdemes minél nagyobb látószögű fix vagy minél kisebb gyújtótávolságtól induló zoom objektíves gépet választani.

Gyakran tüntetnek fel a 3x nagyításnál többet a fényképezőgépen. Érdemes azonban résen lenni, mert vannak olyan gyártók, amelyek a gépeken a digitális és az optikai zoom szorzatát írják a termékre. A digitális zoom igazából nem sok mindenre jó, mivel csupán a kép közepén kivágott részletet nagyítva vagy anélkül menti el. A fényképezőgépben való nagyításnak nem sok értelme van, mivel a korlátozott számítási kapacitás hiányában a fényképezőgépekben általában nem alkalmaznak olyan fejlett nagyítási eljárásokat mint a képszerkesztő szoftverekben. Ezért a digitális zoom értékét (speciális felhasználást kivéve) nem érdemes figyelembe venni.

A gépek leírásában gyakran szerepel, hogy aszférikus lencsetagot is tartalmaz. Az ilyen lencsetag jellemzője, hogy színszórása kisebb mint a sima lencséé. A színszórás a képeknek a szélein és a sarkaiban jelentkezik és a kontrasztos éleknél figyelhető meg. A világos és a sötét találkozásánál kék vagy piros csík jelenhet meg. Érdemes vásárlás előtt megnézni a tesztképeinket a kép.tár-ban.

Az objektív megítélésénél vegyük figyelembe annak kezdő fényerejét. Nagyobb fényerejű objektívvel kevesebb fény mellett is készíthetünk képeket. A zoomos objektívek fényereje tele állásban általában rosszabb, de vannak állandó fényerejű objektívek is (főleg a drágább gépekben). Az átlagos digitális fényképezőgép kezdő fényereje f2.0 és f3.0 közt van.

Szerdán a memóriakártyákkal, a kártyaolvasókkal és a fényképezőgépek áramellátásával folytatjuk.