Digitális fotózás
Bár a digitális fotózásról az előző cikk szólt, a fejlesztőközpont egyes részlegeit nem lehet éles vonallal elválasztani egymástól. A HP fényképezőgépekben már régóta megtalálható vörös-szem eltávolításról, panoráma összefűzésről, és az újdonságnak számító videó nyomtatásról ebben az előadásban esett szó. Ez a részleg röviden szólva a szoftverek intelligenciájának növelésével foglalkozik. Persze jó is lenne, ha ezt ilyen egyszerűen meg lehetne oldani, mint amilyen könnyű volt leírni.
 |
| Képkészítés folyamata a HP-nál |
A szem pirosodása a beépített vakus kompakt fényképezőgépek megjelenése óta a fotókat leggyakrabban tönkretevő jelenség. Oka nem gyártó függő, egyszerű fizika. Persze a mérnökök igyekeznek a lehető legjobban átverni a fő bűnöst, a fotón szereplő alany retináját (elővillantások), de ennek hatása helyzet és emberfüggő. Csecsemőknél nincs az az elővillantásos rendszer, ami képes megakadályozni, hogy pirosak legyenek a szemeik. A megoldás ilyen esetekben az indirekt vakuzás, de erre a kompakt gépekbe épített vakuk fényereje túlságosan kevés.
„Ha már nem lehet elkerülni, akkor meg kell tanulni kiretusálni őket.” Nyilván ez volt a kutatócsapat frappáns megállapítása, amivel a következő projektet, a szoftveres piros-szem keresést és automatikus retusálást elindították. A dolog lényege, hogy a felvétel elkészülte után, ha a vaku villant és feltételezhető, hogy emberek vannak a képen, akkor a szoftver elkezdi keresni a képen a szemnek látszó piros foltokat. A korábbi HP fényképezőgépekben ez a művelet nem volt automatikus, de a legújabb szériában (Photosmart R927 és Photosmart R727) a művelet az exponálás után rögtön lefut. Az automatikus retusálásnak két hátránya van: 1. a fényképezőgéppel a retusálás másodpercei alatt nem lehet fényképezni, 2. az eredményre a fotósnak nincs semmilyen ráhatása, megtörténik akkor is, ha a piros folt kereső téved. Míg az első hátrányt el kell fogadni, a másodikra a HP remek megoldást kínál azzal, hogy a retusálás eredménye a fényképezőgépben bármikor visszaállítható.
A panorámaképek készítését már nagyon sok gyártó támogatja azzal, hogy a panoráma program kiválasztása után az automatika beállítja a paramétereket, és az illesztéshez megmutatja az előző kép megfelelő szélét. A következő művelet, a fájlok összefűzése már a számítógépen történik. A HP a két művelet közé egy extra funkciót illesztett, ami a panoráma összeállítását már a fényképezőgépben megoldja. Az elkészült panorámaképpel így az áttöltés után nincs semmi dolgunk, feltéve hogy elég az így kapott néhány megapixeles felvétel az amúgy 8 megapixeles eredetik esetén elérhető 10 megapixelen felüli helyett. Ha a nagyobb felbontású képre is szükség van, a képeket továbbra is a számítógépen kell összefűzni. A fényképezőgépben összefűzött képek azonnal alkalmasak számítógép nélküli nyomtatásra is. (Milyen jó lett volna ez akkor, mikor néhány éve Torontóból a CN Towerről készült panorámaképemet szerettem volna képeslapként hazaküldeni.)
Videó nyomtatás
 |
| panorámaképek videóról: ilyet kérünk minden fényképezőgépbe! |
Videó nyomtatás egyik érdekes aspektusa, ha egy svenkből (felvétel közben jobbra vagy balra forduló kamera) állítunk elő egy panorámaképet. Az ötlet nem is annyira nagy butaság, hiszen minden adat a rendelkezésünkre áll. A módszer mozgó témák esetén ugyan nem használható, de tájképeknél a falevelek apró mozgása, vagy a tenger hullámzása nem jelent problémát. Persze a videó forrásból származó panorámáknál nem szabad nagy felbontásra számítani, így ezek felhasználhatósága erősen korlátozott, de a családi fotóalbumokban még pótolhatják az el nem készített panorámaképeket.
Média menedzsment
 |
| Bemutató tetszőleges számú képből automatikusan |
Számomra a legérdekesebb fejlesztés ennél a részlegnél az automatikus képválogató rendszer volt. Ez egy olyan szoftver, ami egy halom digitális fotóból azok jellemzői alapján a kívánt mennyiségű fotót válogatja össze úgy, hogy a fotósorozat minden lényeges történéséből szerepeljen a sorozatban felvétel. A rendszer a fotókat azok készítési dátuma és időpontja alapján csoportokra osztja, mert feltételezi, hogy ha egymás után egy órán belül csináltunk 20-30 felvételt, akkor azok egy eseményhez tartoznak, míg az 5-6 órával később készült hasonló adag fotó már egy másik eseményen készült. Az így kapott „kupacokból” a rendszer expozíció, élesség és egyéb paraméterek figyelembevételével annyi képet választ ki, hogy az összes kép száma azonos legyen a felhasználó által megadottal. Így ha ritkán látott ismerősök jönnek, akkor őket nem kell a családtagoknak szánt 100 fotós nyaralós válogatással untatni, egy szemvillanás alatt kiválasztható a legfontosabb 15 kép, amit már nem olyan nagy megterhelés átnézni. Persze a rendszer hatékonyságát nem tudtuk saját fotósorozaton kipróbálni, de az ötlet mindenképpen ígéretesnek tűnik. Én szívesen használnám, mert a fotók bemutatása vendégek esetén mindig problémás dolog.
Kulcskockák a videofelvételekben
A videofelvételek bemutatása és a sok felvétel közötti keresés szintén nem egyszerű feladat. A filmszerkesztő programok filmcsíkként prezentálják a felvételeket, ahol a filmből egyenlő távolságra lévő filmkockák mutatják a felvétel történéseit. A felvétel szerkesztésekor ez talán jónak is tűnhet, de a film tartalmáról ezzel nem biztos, hogy jó képet kapunk. A HP szoftvere a képkockák elemzésével megpróbálja megkeresni az egyes jeleneteket, melyben azonosítja a legjellemzőbb képkockát, majd ezeket egy vetítés formájában jeleníti meg a film ikonjaként. Így a film végignézése nélkül néhány másodperc alatt azonosítható a film tartalma.
Fotó és videó montázsok
 |
| mutatós montázsok automatikusan |
A PMA-n bemutatott Photosmart Studio egyik szolgáltatása, hogy az anyagokhoz kiválasztott fotókat automatikusan elosztja a megadott számú oldalon úgy, mintha azok direkt úgy lennének összeválogatva. Ez a több tucat képből fotómontázst tartalmazó posztereken a leglátványosabb. A rendszer megvizsgálja a fotó oldalainak arányait, a felbontást, a képek számát, meg minden egyebet és kiszámolja az egyes képek optimális méretét és pozícióját. Büszkeséggel töltött el a tudat, hogy egy hasonló feladatot ellátó saját készítésű szoftvert már évek óta használunk a gépbemutató cikkek végén található indexkép és a hozzá kapcsolódó kattintási térkép automatikus összeállításához. Persze a HP megoldása sokkal többet tud, az elgondolás és a mechanizmus azonban a kettő hátterében azonos.
A sorozat befejező részében a HP által fejlesztett digitális nyomdai eljárásról és a reprodukciók előállításáról lesz szó.
