Euró bevezetés, devizahitel, migránsok, koronavírus elleni oltás, házasság azonos neműek között és a tükör nélküli fényképezőgépek. Csupa olyan kényes téma, amelynek említésére vérre menő viták alakulhatnak ki egy adott cikk alatti kommentmezőben, vagy éppen élő szóban. Bár tény, hogy élő szóban sokkal civilizáltabban tudunk vitában részt venni és érvelni, mint írásban, de ezt ráfoghatjuk arra, hogy a mimikát és testbeszédet nem helyettesíthetik a smiley-k, amely miatt csak töredék információ jöhet át.
Mi most mégis egy olyan témát boncolgatunk, amivel biztosan belenyúlunk a méhkasba. Cikkünkkel azonban nem is táptalajt kívánunk adni egy újabb parttalan vitának, inkább egyfajta áttekintést szeretnénk nyújtani arról, hogyan és miért csökken a tükörreflexesek népszerűsége mind a fotósok, mind pedig a gyártók szemében, amelynek során igyekszünk nem letérni a tények mezsgyéjéről.
Ha ismered a MILC-ek történetét, akkor nyugodtan ugord át ezt az első szakaszt és olvass INNEN!
… és eljövének a tükörnélküliek!
Amikor 2008-ban a Panasonic bemutatta az első tükör nélküli cserélhető objektíves fényképezőgépét, az egész fotós társadalom kétkedően nézett a Lumix G1-nek nevezett csodára.
Akkoriban nem is az volt a cél, hogy lesöpörjék a piacról a tükörreflexeseket, hiszen a bejelentéskor is úgy vezették be a G1-et, mint egy apró, de cserélhető objektíves gép. Főképp inkább az ultrakompakt szegmens fejlettebb tagjainak ellenfeléül szánták.
Az Olympus még óvatosabb volt, ők először kifejezetten kis gépeket dobtak piacra, a régi filmes PEN szériára alapozva, ami még csak véletlenül sem veszélyeztethette a tükörreflexeseket.
Bár mind a Panasonic, mind az Olympus rendelkezett ekkor tükörreflexes modellekkel (Four Thirds rendszer, a Panasonic kettő, az Olympus pedig több, mint nyolc géppel volt a piacon), ezek a mikro NégyHarmados tükör nélküli rendszer bevezetését követően viszonylag hamar kikoptak.
A Mikro NégyHarmados rendszer mellett aztán egymás után jöttek ki az egyes gyártók saját elképzeléseikkel, kezdetben APS-C, majd a Sony-val full-frame szenzormérettel is.
A Canon és a Nikon azonban úgy döntött, hogy nem veszélyezteti a DSLR piacukat, így jóideig maradtak az APS-C (Canon), illetve 1″ típusú szenzornál (Nikon).
Ennél bővebb történeti áttekintést itt nem kívánunk tenni, akit részletesebben érdekel az időrendi sorrend, a MILC.hu weboldalon megtalálja ezt.
Egyre okosabb MILC-ek
Az újabb és újabb tükör nélküli fényképezőgépekben egyre több olyan szolgáltatás jelent meg, amelyet korábban nem igen láttunk. Az elektronikus keresőben való képnagyítás kézi élességállításkor, vagy a fókuszpont a képmező bármely pontjára helyezhetősége olyan lehetőségeket kínált, amelyet egyetlen tükörreflexes sem nyújtott, de itt említhetjük meg a gyors arcfelismerést, vagy a DSLR-ekt lepipáló sorozatokat, videofelvételi képességeket is.
Egyre több profi vette észre, hogy videózáshoz sokkal alkalmasabbak az eleve tükör nélküli felső kategóriás gépek, mint a LiveView képes DSLR-ek. De nem csak a videósok számára kínáltak remek lehetőségeket az új modellek.
A könnyű és kis méretű felszerelés egyértelmű előny volt a nagy és nehéz objektíveket és vázakat használó APS-C szenzoros DSLR-ekkel szemben. Nem csoda, hogy az amatőröket vették leginkább célba a tükör nélküli gépeket gyárók marketingesei.
A 2013-2018 közötti időszakban a gyártók közül egyedül a Canon és a Nikon nem kínált olyan tükör nélküli fényképezőgépet, amely szenzorstabilizálást is nyújtana a reciprok szabály áthágására.
Mind a Panasonic, mind az Olympus, mind a Sony, de 2018-tól a Fujifilm is rendelkezik szenzorstabilizálással, sőt, az első két gyártó már dupla, objektívbe épített optikai stabilizátorral is együttműködő, szinkronizált dupla stabilizátort is kínál, amely akár 2 mp-nyi expozíció kézből történő kitartását is lehetővé teszi.
A könnyebb és gyorsabb használat érdekében a hátsó érintőképernyő lehetőséget kínál az egyes paraméterek gyors beállítására, sőt, ha elektronikus keresőt használunk, akár a fókuszpont közvetlen mozgatására is használhatjuk.
Apropó EVF-ek: ezek felbontása is szépen növekszik, míg 2016-ban egy felsőkategóriás MILC elektronikus keresőjének felbontása 2,3 millió képpont volt, 2018-ban már 3,7 millió képpont is megszokottnak számított, de 2019-ben már 5,7 millió képpontos EVF is beépítésre került.
Lassuló DSLR fejlesztések
2016-2017 között még komoly fejlesztéseket tudott felmutatni a Canon és a Nikon is, az előző gyártónál a profi EOS 5D Mark IV jelent meg UltraHD videofelvételi képességgel és kiváló Dual Pixel AF élőképes fókusszal, ugyanakkor 61 pontos keresztszenzoros AF-et is kínált optikai kereső használatához, míg a Nikon a D850 profi gépét adta ki, szintén Ultra HD videóval, de élőképes módban nem túl impozáns fókuszsebességgel.
Három éve jelent meg a belépő full-frame DSLR-ek között a Canon EOS 6D Mark II, amely jelenleg is kapható.
Az APS-C DSLR szegmensben pedig azt látjuk, hogy alig-alig van komolyabb előrelépés, gyakorlatilag a korábbi full-frame gépekben alkalmazott fókuszrendszerek jönnek le ebbe a szegmensbe, illetve bizonyos esetekben kicsivel gyorsabb sorozatokra, vagy éppen jobb videós képességekre lesznek alkalmasak ezek a modellek. A felbontás további növelése is megáll, a Nikonnál 2013 óta 24 Mpixel jelenti az APS-C csúcsfelbontást, amelynél igazság szerint tényleg nem is kell több. A Canon lassabban jut el eddig a felbontásig, náluk 2013-2014-ben még 20 Mpixel volt a maximum, csak 2016-ban jelenik meg a 24 Mpixeles EOS 80D. 2019-ben viszont átveszi a vezetést a 32 Mpixeles EOS 90D-vel, ezt leszámítva azonban átütő fejlesztést nem kapunk a Canontól (leszámítva a végre itt is elérhető elektronikus zárat, a kicsivel gyorsabb sorozatot, és az UltraHD videózást – igaz, csak max. 30 kép/mp-cel).
A vérbeli sportfotósoknak fejlesztett Nikon D6 és Canon EOS-1D X Mark III még több fókuszpontot hoz, felbontásuk azonban marad 20 Mpixelen. Igyekeznek olyan funkciókkal is ellátni ezeket a profi tükörreflexekeset, amelyek kvázi hibrid géppé teszik őket: LiveView módban mindkettő majdhogynem „MILC”-ként használható. Igaz, elektronikus keresőt hibrid kereső sem pótol (pedig a Fujfilm már 2012-ben használt olyan optikai keresőt, amit egy gombnyomással átválthatunk elektronikus keresőre).
Bár korábban a középkategóriában kettő, a felső kategóriában három évente jöttek ki új modellek a DSLR palettán, ez az utóbbi néhány évben lelassult.
A profi Canon EOS 5D Mark IV négy éve piacon van és nincs utóda, a Nikon D850 pedig 3 éves. Talán jövőre jöhetnek az új modellek. De ha nem?
Említhetnénk még a középkategóriás APS-C és belépőszintű DSLR-eket is, de ott is csak azt látnánk, hogy elmaradtak a fejlesztések és szinte egy helyben topog a kategória.
A Sony egyeduralma véget ér a full-frame MILC szegmensben
2018-ban varázsütésre vége lett a Sony Alpha 7 és Alpha 9 monopol helyzetének a full-frame MILC-ek között (leszámítva persze az ára miatt nem túl meghatározó Leica SL-t), hiszen bemutatta új, full-frame szenzoros tükör nélküli rendszerét a Canon, a Nikon és a Panasonic-Leica-Sigma szövetség is.
Nem akarom most tovább ragozni, hogy milyen kiforratlanul indult el a Canon az EOS R-rel, majd az RP-vel és hogy a Nikon milyen jól indított a kicsi, könnyű f/1,8-as Nikkor Z fixeivel, ezt valószínűleg már úgyis mindenki fejből tudja.
Ami ennél sokkal fontosabb, hogy ma már mindhárom csapattól lehet olyan full-frame szenzoros gépet vásárolni, objektívvel együtt, ami bizony profi feladatokhoz is jól (sőt, néha a DSLR-nél jobban) használható.
Az új rendszerek olyan lehetőségeket kínálnak ezeknek a gyártóknak, ahol komoly fejlesztéseket és látványos előrelépéseket tehetnek. Gondoljunk csak a szenzorstabilizálásra, de az egyre érzékenyebb fókuszrendszerekre is.
Amikor a MILC-ek képességei már felülmúlják a DSLR-ekét
A három új belépővel együtt egy új verseny indult el, ahol nem a fókuszpontok számán, vagy az érzékenység növelésén megy a versengés, mint a DSLR-eknél, hanem a szolgáltatások kiszélesítésén.
Hiszen fókuszpontból gyakorlatilag bármennyi lehet, oda tesszük a képmezőben, ahová akarjuk, szemben a tükrösök középre koncentrált fókuszpontjaival.
A sorozat sebesség már csak a szenzor kiolvasási sebességétől és a képfeldolgozó processzortól függ, nincs tükör, aminek mozognia kellene közben (redőnyzár azért még van, de egyelőre ez még kellően gyors).
És ami meglepő: ma már eljutottunk odáig, hogy egy tükör nélküli fényképezőgépnek érzékenyebb fókuszrendszere lehet, mint egy DSLR-nek. Ami persze valahol nem annyira csoda, hiszen míg egy DSLR-nél általában 40:60 arányban jut a fókuszrendszerhez és a keresőbe a fény, egy MILC képérzékelőjén elhelyezett fókuszpontok az objektíven keresztül beérkező fény 100%-át megkapják, azaz nincs fény veszteség. Egyetlen csillagra ráfókuszálni az autofókusz segítségével a képmező bármely pontján? Vagy éppen az égen áthaladó műhold burkolatán megcsillanó mozgó fényre?
No, ez az, amire egy DSLR még nem képes és soha nem is lesz képes, hacsak nem LiveView módban, ami ugye megegyezik a MILC-ek működési módjával.
Persze mondhatjuk, hogy ugyan, mikor van nekünk szükségünk csillagra autofókusszal élességet állítani – ami igaz is. Nem egy szokványos eset. Ugyanakkor azt látni kell, hogy ez az elképesztő érzékenység olyan helyzetekben is lehetővé teszi a gyors fókuszálást, ami már életszerűbb: gyenge fényben egy 2×-ezővel ellátott f/5,6 fényerejű teleobjektívvel (ami ugye F11 és ami már egyes DSLR-eknél problémát okoz).
De elég, ha csak egy éjszakai városfotózásra indulunk, ahol kell a jó fókuszérzékenység.
Ennél még izgalmasabb az a tény, hogy a tükör nélküli gépek témafelismerő képessége milyen sebességgel fejlődik.
Korábban – még a kompaktoknál – indult el az arcfelismerés lehetősége, ami arra volt alkalmas, hogy egy négyzetbe foglalja a felismert arcot és ott kontraszt alapú élességállítást végezzen.
Ma már teljesen elvárt képesség, hogy az arcfelismerés szemfelismeréssel párosuljon és ne az orr hegyére, vagy a szemöldökre essen a fókusz, hanem a szemre.
Ha te is kerültél már olyan helyzetbe, amikor a portréalanyod egy szemüveges ember volt, tudod jól, milyen kiábrándítóan nehéz nem a szemüvegkeretre, hanem tényleg a szemre fókuszálni. A témafelismerés ezt egyszer s mindenkorra megoldja.
És itt még nem ér véget a történet, hiszen jönnek az egyre komolyabb mesterséges intelligenciával támogatott fókuszrendszerek, ahol az állatok felismerésére is van lehetőség, sőt, akár egy madár szemére is gond nélkül fókuszálhatunk, amely egy ágas-bogas fán ücsörög. Ugye nem kell különösebben ecsetelnem, hogy ha a madár nem tölti ki a fél képmezőt, akkor ezt egy tükrös géppel milyen nehéz kivitelezni? Hogy minduntalan valamelyik ágra akar fókuszálni szegény gép?
A témafelismerés még a sportfotózásnál is sokat segít majd, nem csak a követő fókusz témán tartásán, de adott esetben egy-egy játékos felismerésére is. Hiszen könnyű elképzelni, hogy lesznek majd olyan AI-val támogatott rendszerek, ahol elég beállítani a fotózni kívánt csapat mezének színét: máris megoldottuk, hogy ne akarjon a másik csapat játékosaira fókuszálni.
Bár nem a tükör nélküliek kiváltsága, de a kettős képstabilizáció áldásos hatása egyelőre csak a MILC-eknél élvezhető. Még az idén megjelent két profi (és méregdrága) sportfotós gépbe se került szenzorstabilizálás.
Ahhoz viszont elektronikus kereső kell, hogy világosabb képet lássunk, mint amit szabad szemmel lehet. Igen, ma már egy MILC világosabb, részletesebb keresőképet is kínálhat, mint amit egy optikai keresőben láthatunk. A másik oldalon persze ott van, hogy akadnak fotósok, akiket zavar az elektronikus kereső képe. Emiatt aztán nem szívesen váltanak erre, ha nem muszáj.
Ugyanakkor szintén az EVF előnyére írhatjuk, hogy rögtön azt a fotót láthatjuk, ami a végső képen lesz majd. A kézi fókusz pedig sosem volt ennyire egyszerű: csak komponáljuk meg a képet, válasszuk ki a képmezőn a fókusz helyét, nagyítsunk rá akár 16×-os mértékben az elektronikus keresőben és fókuszáljunk kézzel tökéletes élességet. Ezt egy optikai kereső mattüvege sajnos nem tudja nyújtani számunkra.
Igen, persze ott van a háttérben a megjelenítés késleltetése, amelyet az egyre gyorsabb processzorokkal már a millisecundumos sávba sikerült tolni.
Az tény, hogy egy MILC-cel soha nem lesz olyan a fotózás, mint egy optikai keresős, mattüveges tükörreflexessel. De ugyanígy meg sem közelíti egy DSLR fotózási élménye egy középformátumú tüköraknás TLR-ét, ami élmény szinten maga a csoda.
Ebből tehát biztosra vehetjük, hogy a fotózást, mint szabadidős tevékenységet szeretetből folytatók még sokáig kitartanak vagy legalábbis kitartanának a tükörreflexes (és más korábbi technológiák) mellett.
Merre tovább?
Azt gondolhatnánk, hogy a fotós az, aki eldönti az irányt. Ez azonban nem így van.
Az irányt a fényképezőgépgyártók döntik el a gazdaságosság szempontjait mérlegelve.
Egy új termékcsoport esetében, amely új lehetőségeket kínál, eleinte magasabb árak a jellemzők (hiszen a fejlesztési költségek magas százalékban vetülnek rá az egyes termékekre), ugyanakkor az egyre növekvő kereslet miatt megnő a bevétel, ami újabb fejlesztésekre ad lehetőséget. Az egyre több piaci résztvevő versenyhelyzetet teremt, amely azonban lefelé nyomja az árakat, ez pedig újabb vásárlókat hoz. Előbb utóbb tehát eljön az az idő, amikor több MILC-et adnak el, mint DSLR-t, ami hosszú távon azt eredményezi, hogy a MILC-ek alacsonyabb áron lesznek piacon, mint a kisebb példányszámban értékesíthető DSLR-ek.
Egy fejlesztéseket, új lehetőségeket felmutatni nem tudó szegmens viszont alacsony vásárlási kedvet eredményez, nézzük csak meg az autóipart, ahol minden egyes új autóban muszáj új szolgáltatásokat behozni – hiszen egyébként miért akarná bárki is lecserélni a jól működő 2-3, vagy 4-5 éves autóját. De ugyanez megvan a PC iparban és az okostelefonok terén is.
Ugyanakkor a háztartási gépeknél ezt még nem tudták komolyabban érvényesíteni: egy 8 éves mosógépet nem cserélünk le egy újra, mert az sem tud többet, ahogy a kenyérpirítóból is életünkben csak 1-2 darabot veszünk, hiszen nem lesz kényelmesebb az életünk, ha a régi kenyérpirító helyett újat veszünk.
Mint láthattuk: amíg volt komolyabb fejlesztési lehetőség a tükörreflexesekben, addig a Canon és Nikon is kitartott mellette és húzta a MILC szegmens komolyabb kiszolgálását, amíg lehetett. A Pentax máig kitart azon elképzelése mellett, hogy az igazi fotózás csak DSLR-rel lehetséges (és ha lesz is, aki elkalandozik a tükör nélküliek világába, úgyis visszatér a DSLR-re – állítják).
Ahogy egyre kevesebb fejlesztés jön a tükörreflexesekhez, úgy fognak egyre kevesebben új DSLR-t vásárolni, illetve egy többen áttérni a komolyabb képességeket és bővebb szolgáltatásokat kínáló tükör nélküliekhez.
Ehhez persze az is fontos lesz, hogy kellően bőséges legyen az objektív választék, ami azért ma még bőven hagy kívánni valót. Nem csak a fix gyújtótávolságú obik, de a zoomok is fontosak, ahogy a nagylátószög és a makró is. A makró objektív már nem ritka a MILC-ek körében sem, de halszem valamiért nem jelent meg egyetlen full-frame vagy APS-C tükör nélkülihez sem – legalábbis a gyári objektívek között. Az meg ugye nem pálya, hogy ezek miatt a fotós tartson magánál mindig bajonett-konvertert. Vagy még célszerűbb, ha az objektíven hagyja, de akkor minden objektívre egy-egy konverter kell? Ki győzi ezt pénzzel?
Azért, hogy ne csak vaktában lövöldözzünk, hogy mit is akarnak a fotósok, készítettünk egy felmérést. Nem reprezentatív, hiszen teljesen véletlenszerűen és anonim módon jelentkeztek rá a válaszadók, így sem korbeli, sem földrajzi elhelyezkedés szerint, sem pedig havi bevétel alapján nem tudtunk biztosan megszólítani egy-egy csoportot. Ugyanakkor a több, mint négyszáz válaszadó alapján már vonhatunk le következtetéseket.
A válaszok kiértékelése után kiderült, hogy jelenleg a profiként (vagy pénzkereseti céllal) fotózók között a DSLR-eknek igen komoly aránya van, tükör nélküli gépet még kevesen használnak – nem csoda, hiszen ők azok, akik már évek óta bevásárolták magukat a fotózásba és akkor DSLR-t vettek.
Hasonló az arány az amatőr, illetve hobbifotósok körében:
Érdekességképpen megkérdeztük a kompakt fényképezőgép használatát is: bejött amire számítottunk, ugyanis már nagyon kevesen vannak, akik kompakt fényképezőgéppel fotóznak. A 413 válaszadónak csupán kevesebb, mint a 19%-a fotózik kompakt géppel.
Egyértelmű tehát, hogy a nekünk választ adók között a tükörreflexes a legelterjedtebb, míg a kompaktok már náluk is kikoptak.
Szenzorméret tekintetében pedig az alábbi a megoszlás:
Ez tehát a jelen.
A jövőre vonatkozóan nehéz pontos kérdéseket feltenni, de megpróbáltuk a „majd lesz valahogy” és a „már tudom mit veszek” kategóriát ketté választani.
Megkérdeztük tehát, hogy egy éven belül terveznek-e a válaszadók DSLR-t, illetve MILC-et vásárolni, illetve ugyanez volt a kérdés távolabbi jövőre vonatkozóan.
A válaszok aránya még minket is meglepett. Tükörreflexes gépet ugyanis a válaszadók alig több, mint 10%-a tervez vásárolni a következő évben, de a távolabbi jövőben sem éri el a 30%-ot.
Ez tehát azt jelenti, hogy mivel a gyártók nem tesznek kellően komoly fejlesztéseket és nem hoztak ki elérhető árú komoly DSLR-eket, azok, akik már rendelkeznek tükörreflexessel, nem nagyon akarnak újabb gépet venni (mit is vennének, ha nincs sokkal jobb?), illetve akik most ugranak fejest a cserélhető objektíves gépek világába, már inkább a tükör nélküliek felé fordulnak? Talán erre ad választ a MILC-ek felé irányuló vásárlási kedv, ami főképp a távolabbi jövőre vonatkozóan mutat erőteljesebb vásárlási kedvet.
Bebizonyosodni látszik itthon is, hogy az elmaradó fejlesztések miatt egyre kevesebben kívánnak DSLR-t venni, míg a dinamikusabban fejlődő MILC-ek felé növekvő kereslet jelenik meg.
A kérdőív adatainak Google által tett kiértékelése a lenti képre kattintva tekinthető meg.
Persze mindez egy igencsak szűk réteg terveit és szokásait mutatja be.
A japán CIPA azonban hónapról hónapra közli a világban értékesített (japánból származó) gépek eladási adatait, amelyből már régóta jól látszik, hogy egyre kevesebb DSLR fogy, miközben a MILC eladás kb. stagnál (az idei persze sokkal rosszabb lesz a koronavírus okozta válság miatt, mint az eddigiek).
Viszont úgy tűnik, hogy 2020. lesz az első év, amikor több MILC-et adnak el, mint tükörreflexest.
2020-ban január és október között eddig 1,9 millió tükörreflexest értékesítettek világszerte, míg tükör nélküli cserélhető objektíves gépből 2,2 milliót adtak el.
Az újdonságokra sokkal nyitottabb Japánban még erősebb a MILC-ek fölénye, náluk ugyanezen időszakban 94 ezer új DSLR és közel 250 ezer MILC talált gazdára.
A puszta számszerű, idei adatoknál látványosabb, ha pár évre visszamenőleg diagramban ábrázoljuk, hogy mennyi tükörreflexes és mennyi MILC fogyott.
Íme:
Hozzá kell tennünk, hogy a CIPA adataiban érthető módon nem szerepelnek azok a gépek, amelyek nem köthetők Japánhoz, így nincs benne a Hasselblad, Leica, Phase One, bár ők egyébként is nagyon szűk részét képviselik a teljes fotóiparnak.
Konklúzió
Nem kérdéses, hogy a tükörreflexesek kihalása elkezdődött, amely nem elsődlegesen a tükör nélküliek megjelenésére fogható, hiszen vastagon szerepet játszik a DSLR-ek felé irányuló megcsappanó kedvben az is, hogy a Canon és a Nikon sem fejleszt már olyan vehemenciával tükröst, mint korábban (a Pentax nevet tulajdonló Ricoh-ról nem is beszélve). Az pedig teljesen a MILC-ek malmára hajtja a vizet, hogy már ma is vannak olyan gépek, amik többet tudnak egy profi DSLR-nél is, vagy képességben megközelítik azt, miközben szolgáltatások terén bővebb a készlet. Igaz, az objektívparkon még kell csiszolniuk a gyártóknak, de ahogy visszatekintünk, teljesen egyértelmű, hogy a tükör nélküliekre készül manapság a legtöbb új objektív (DSLR-re nem is igen jelennek meg újak).
A fejlődést nem lehet megállítani, a gyártóknak pedig muszáj felmutatni új képességeket, hogy új termékeket adjanak el (lásd csökkenő DSLR fejlesztés, csökkenő vásárlási kedv ebben a szegmensben). Emiatt pedig nem kérdéses, hogy a tükör nélküliek az új csodaszegmens, ahol egyébként az újdonság ereje miatt az árak is magasabbak és a gyártók bevételei is komolyabbak lehetnek – jóllehet, a fejlesztési költségek is magasabbak még eleinte, mint a már kiforrott DSLR-ek esetében.
Az biztos, hogy az idő előrehaladtával még jobban csökken majd a tükörreflexesek népszerűsége – még a profik körében is -, majd lesz egy pont, ahol már nem éri majd meg fejleszteni és gyártani sem a drága tükörreflexeseket: egyszerűen nem lesz annyi eladható példány, amennyiből fenn lehetne tartani a fejlesztési részleget és ami fedezné a gyártási és logisztikai, valamint marketing költségeket. De mindig lesz egy kör, aki ezeket szereti majd és ezeket fogja majd használni, ahogy ma is vannak megszállott fotósok, akik filmre dolgoznak, akár otthon laborálva.
Csak reménykedhetünk, hogy a Canon, Nikon és Pentax nem hagyja teljesen abba a DSLR vázak és objektívek gyártását és ha kisebb penetrációval is, de legalább a MILC-ekből befolyó magasabb összegek egy részéből fenntartják majd legalább a profi szegmens tükörreflexeseit.
